Ideje volna előszedni a hosszú fémvonalzót, és ráverni vele a Toyota formatervezők körmére. A Mirai után ismét bebizonyították, hogy nem érzik különbséget érdekes és botrányos között.
A Mirai bemutatásakor egyként hördült fel a világ – ilyen szörnyű diszharmóniát még senki nem mert a közönség elé tolni. De arra legalább volt magyarázat: a Toyota valami egyedit, könnyen felismerhetőt próbált alkotni az első szériagyártású üzemanyagcellás hajtáslánc köré, és, hát, ez sikerült nekik. A legújabb modelljükre, a Sientára viszont nincs ilyen mentség. A Yaris Verso méretű egyterűn annyi az oda nem illő, látszólag mindenféle összefüggés nélküli, de láthatóan feltűnésre törekvő részlet, hogy azt is nehéz eldönteni, hogy lehetne ez egyáltalán jó.
Az oldalablak-sor hátul megtörő vonala, a látszólag mindenféle funkció nélküli műanyagbetét a fényszórók és a hűtőrács között, illetve a hátsó kerekek előtt, illetve az amúgy sem szerencsés kis kerekek a nagy karosszéria alatt mind arról árulkodik, hogy a feltűnés keresése itt is túlzott mértéket öltött. Ahogy Csikós mondta, most már biztos: a Toyotánál tényleg elhiszik, hogy a Mirai – vagy épp a Sienta – jól néz ki.
Pedig célszerű jószágnak tűnik a Sienta, hátul tolóajtókkal és tágas belsővel, öt, hat vagy hétüléses, tágas utastérrel, kívánságra kerekesszékkel is használható kiépítésben. Kétféle hajtással kínálják: van egy hibrid, 74 lóerős Atkinson ciklus szerint működő 1,5 literes benzinmotorral, valamint egy benzines kivitel, amelybe szintén 1,5 literes, de 109 lóerős motor kerül. Az előbbi 3,6, az utóbbi 4,8 litert fogyaszt száz kilométeren. Japán szokás szerint készül belőle összkerék-hajtású változat is, viszont kéziváltós aligha.
Még szerencse, hogy a Toyota meg sem próbálkozik az exporttal: a Sienta csak Japánban lesz kapható, az ára 1,7 millió jen, azaz átszámítva 4 millió forint körül lesz.
