2015.07.29. 10:13

Néhány hete írtunk arról, hogy a hollandiai Eindhoven műszaki egyetemének hallgatói napfénnyel hajtott autót építenek, hogy részt vegyenek vele a World Solar Challenge-en Ausztráliában. Ha azonban azt gondolnánk, hogy Magyarországon ilyesmivel senki nem foglalkozik, akkor nagyot tévedünk.

A Kecskeméti Főiskolán ugyanis működik egy lelkes csapat, a MegaLux, amelynek tagjai ugyanarra a versenyre készülnek, mint a hollandok. Nem ma kezdték egyébként az energiatakarékossági műfajt: a Megameter csapat tagjaként többen már 2010-ben is ott voltak a Shell Eco-marathonon. A németországi Lausitzban akkor az volt a cél, hogy egyetlen liter benzinből 1000 kilométert passzírozzanak ki (egy megaméter = ezer kilométer). 1588 km/literes teljesítményükkel nyolcadikként zártak kategóriájukban. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően ma már övék a világ második legkevesebb fogyasztású járműve, 3082 kilométer per literrel.

A MegaLux napelemes autóján ennek a csapatnak a gerince dolgozik, kiegészülve új arcokkal. A tagok elsősorban a főiskola hallgatói közül kerülnek ki, főként gépészmérnök, járműmérnök és műszaki informatikus szakokról. Munkájukat tanárok, tanszéki mérnökök is segítik, így összesen nagyjából tíz állandó csapattaggal folyik a fejlesztés, amelyről honlapjukon, és a Facebookon naplót is vezetnek.

A tervezés és kivitelezés profi módszerekkel zajlik. A karosszériát először 3D-s tervezőszoftverrel készítették el több lépésben, közben áramlásvizsgálatokkal optimalizálva azt, majd CNC marógéppel, polisztirolból marták ki. A finomításokat követően elkészült úgynevezett ősmintáról negatív szerszámokat gyártottak. Maga a végleges kaszni önhordó, anyaga pedig (a legmodernebb repülőgép-ipari pre-preg technológia felhasználásával készített) szénszál erősítésű szén-méhsejt-szén szendvics szerkezetű kompozit műanyag. Teljes egészében a főiskola műhelyében készült.

A futómű megtervezése szintén kényes téma, ugyanis közúton akár 100-130 km/h-s sebességgel is képes lesz haladni az autó. Ezért fontos a hangolható rugózás és lengéscsillapítás. Itt szintén kompozit műanyagot használnak majd fel az alkatrészek többségéhez. A fékrendszer hidraulikus, kétkörös lesz.

A hajtáslánc összeállításánál az egyik fő szempont a jó hatásfok. Éppen ezért a napelem cellák a tervek szerint az amerikai Sunpowertől érkeznek – ezek már minőségben is megfelelőek, de még éppen elérhető árúak. Ezeket saját tervezésű és gyártású töltésvezérlők kötik majd a lítium-ionos akkumulátorokhoz, és a jármű Can-busz hálózatához – az akksik számát a verseny szabályzata határozza meg. A kétezer wattos agymotor – amelynek hatásfoka 98 százalékos – a pilóta mögötti hátsó kerékben kap helyet. A jármű vezérlése egyedi, saját fejlesztésű egységekből áll majd.

Magát a versenyt októberben rendezik, az ausztráliai Darwin és Adelaide közötti kb. 3020 km hosszú Stuart Highway-en. A képlet egyszerű: a huszonöt ország negyvenhét indulója közül az nyer, aki leghamarabb ér be Adelaide városába. A gyakorlatban persze korántsem ennyire könnyű a feladat. 2013-ban például a résztvevők kevesebb, mint harmada teljesítette az előírt távot. Mivel a futam az energiatakarékosságról szól, így az utat napenergia felhasználásával és a jármű kinetikus energiájának visszanyerésével kell megtenni, miközben az energia tárolására szolgáló akkumulátorok maximális össztömege húsz kilogramm.

A megmérettetés alatt ellenőrzési pontokon is át kell haladniuk a csapatoknak – ezeken műszaki átvizsgálásnak vetik alá az autókat. Mivel minden versenynap reggel nyolctól délután ötig tart, több éjszakát is a sivatagban kell tölteni. Így nemcsak a járművek, hanem a pilóták számára is komoly megpróbáltatás a Solar Challenge.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.