A Ferrarisság megértéséhez azt hiszem, nem tudnék elég ideig élni. A Porsche az oké, az egy ép ésszel felfogható, nagyon jó, nagyon gyors, de még mindig emberközeli dolog, ellenben a Ferrari mindig hordozott valami többet, valami kicsit űrhajószerűt. Ez az, amiért különleges helye van a sportkocsik között, és ezért nem kell megerőltetniük magukat a Frankfurti szalonon sem. A standjuk levegős, már-már kihalt, pedig okkal csinálják ezt, egyszerűen mindig csak annyi embert engednek be, hogy lehessen fotózni és dolgozni.
Sokat elmond a viszonyokról, hogy hiába néz ki úgy a 488 GTB, mint egy űrből jött, szétszteroidozott gyilkos csótány, senki rá sem hederít, magányosan ácsorog a placc szélén. Persze, évek óta bemutatták, és bár formailag talán az a legerősebb polgári Ferrari, most mégis háttérbe szorul, hiszen itt van a Portofino. Ez a belépő Ferrari, a Californiát váltja, vagyis egy kis, 2+2 üléses kabrió, robotizált keménytetővel. A California alapjaira épül, de más a formaterv, viszont panasz nem lehet rá: nem olyan extrém, mint a szomszéd helyen a Superfast, nem olyan komoly, mint a GTC4 Lusso, egyszerűen csak szép.
Jó ránézni, mert szépek az arányai, az oldalsó légbeömlő pedig végképp megvett, olyan, mintha elkészítették volna az autót, és utólag fúrták volna bele. A beltér teljesen visszafogott, az ülések is inkább kényelmesek, mint sportosak. Simán csak jó bent létezni. És most én leszek az akadékoskodó gyökér, aki ahelyett, hogy örülne, hogy Ferrariban ül, nyafog: a középső konzol karbon fedele nem megy a helyére, a rugó csak félig tudja előretolni, utána kézzel kell rásegíteni, mert megszorul. Remélem, az első vásárlóknak már nem kell ekkora drámával szembesülniük.
Impozánsak a teljesítmény-adatok is, hiszen belépőmodellség ide vagy oda, ez itt egy 600 lóerős autó, de még hogy 600 lóerős: bár egy 3,9 literes biturbó V8-asról van szó, a teljesítménycsúcs már-már szívómotoros magasságokban, 7500-nál jön, viszont a 760 newtonméter pedig 3500-tól megvan. Odébb lehet vele állni, na. Már ez is megrázó, de a tavaly bemutatott Superfast neve is csak addig emlékeztet egy pillanatragasztóra, amíg le nem fagyok az adatai láttán: ebben egy 6,3 literes, szívó V12-es van, ami 8500-nál 800 lóerős, és a 720 newtonméter is 7000-nél jön elő belőle. Borzasztó.
Mindehez tartozik egy erőtől duzzadó, légbeömlőkkel szabdalt kaszni, szóval nem marad kérdés. Ja, de, a Superfast nevet miért kellett? Pedig olaszul még a négyajtós is olyan szépen hangzik, hogy quatroporte.
