Biztosan kamu, de legalább vicces

Villámgyors és szürreális volt látogatásunk az új vietnami autómárka, a Vinfast párizsi standján, ahol népviseletbe öltözött asszonyok, néhány telefonját nyomkodó gyári juppi és egy európai illető őrködött összesen két kiállított autó körül. Kiállítási standokról nem szoktunk külön megemlékezni, kit érdekelnek. Összehoznak valamit a gyárak alvállalkozói furnérlemezből, lámpákból és fényes padlóból, alaposan bevilágítják az egészet, majd minden megy a szemétbe, ha betöltötte szerepét egy-két, esetleg három autóshow-n.

A Vinfastnál erre is sok pénz volt. Akkora területet foglaltak az installációjukkal, mint kicsit távolabb a Land Rover a teljes palettájával, és kétszer akkorát mint a Tesla. De mit akar a Vinfast és a mögötte álló Vingroup? Természetesen saját autómárkával megörvendeztetni a vietnami lakosságot, majd 2020-ban betörni a világpiacra a Lux A2.0 nevű szedánnal és a Lux SA2.0 SUV-val. Még a támogatott tartalommal teletömött The Wall Street Journal Magazine nevű, a kiállításon ingyen osztogatott kiadványban is vettek egy cikket, sőt, a címlapról az egyik prototípus néz vissza ránk. Meg mindkét belső borítóról, és a hátsóról is.

Kicsit később elmesélem, hogy miért vicces 2019-re beígérni két olyan modell forgalmazásának kezdetét, amelyekbe a gyári sajtóanyag szerint a 2009-ben kötelezővé tett, majd 2014-re meghaladott Euro 5 környezetvédelmi normának megfelelő motorokat szerelnek. Előtte vegyük át, hogy mit tudhatunk a gyártó mögött álló Vingroupról, saját közlése szerint. A cég tavalyi éves árbevétele közel négymilliárd dollár volt, főként ingatlanberuházásokkal és kereskedelemmel foglalkozik, de vannak érdekeltségei az ország oktatási, egészségmegőrzési és mezőgazdasági szektorában is.

Ha ezt mind összegyúrjuk és leöntjük a sajtóanyagban sokszor meghivatkozott olasz formatervvel, kész is a két ütőképes autó. A cég állítólag a Pininfarinától, a Zagatótól és a Torino Desingtól kért vázlatokat a leendő modellekhez, ezeket feltöltötték a netre és várták, hogy a bölcs, kompetens és esztétikai ügyekben jellemzően járatos nép meghozza döntését. 60 ezren szavaztak, Giugiaro rajzai nyertek, és bár nyilván nélkülözhetetlen volt a nemzeti konzultáció a világpiac meghódítása előtt, végül a Pininfarina Stúdió tervezte meg a két modellt.

Mivel Tibort egy őr megakadályozta abban, hogy épkézláb fotókat készítsen az autók faráról és engem is elhajtottak, amikor körbejártam volna őket, néhány részletről kevesebbet mondhatunk. Szemből az SUV érdekes, mert ahol más hasonló autók fényszórói találhatók, ott ezen csak a ledes menetfény ér véget, így elég lapos az orra és ahol más modellekre ködlámpa kerül, ott meredeznek SA fényszórói. Kinyitni, beszállni, vagy az utasteret megnézni és lefotózni egyik autó esetében sem lehetett, mert csinos kis kerítés védte őket, nehogy a mindenhol ott nyüzsgő ipari kémek hazalopják a know how-t.

A szedán majdnem öt méter hosszú és szinte ugyanekkora a terepjáró. Az előbbi nekem kicsit olyan, mint egy megnyújtott, kettővel ezelőtti Opel Astra, de ezzel nem akarom megbántani az astrásokat. Egyszerűen nem hoz semmi érdekeset, nem eléggé szép, nem elég ronda. Bezzeg a SUV. Az egy igazi megamix a kevésbé sikerült formai megoldásokból. A gyár, ahol ezeket összeszerelik és amelyre 3,5 milliárd dollárt (987 milliárd forintot!!!) költenek, elvileg évi 250 ezer autót képes kitolni magából és kétezer robot sürgölődik majd benne, hogy a jövő év közepén elkezdődhessen a vietnámi autóipar nagy menetelése.

A hajtáslánc mindkét autóban nagyon hasonló alapokra épül. Nyolcfokozatú ZF automata váltót ígérnek, melyet az osztrák AVL és a német Bosch közreműködésével kifejlesztett kétliteres, változó szelepvezérlésű turbós benzinmotorhoz kapcsolnak majd. Más források szerint valójában levetett BMW-technikáról van szó, de ezt a hivatalos szövegben sehol nem említik.

A szedán hátsókerék-hajtású és 176, illetve 231 lóerős lehet (300 és 350 Nm nyomatékkal), az SUV-hoz viszont csak az erősebb motorverziót kérheti az autóéhes vietnami lakosság. Különös, hogy mindkét Vinfast műszaki táblázatában kiemelik a start-stop rendszert, leírják, hogyan működik és mire jó. Az elektrohidraulikus szervókormányra is büszkék, mintha nem ez a két megoldás lenne napjaink két legnagyobb autóipari közhelye. Nem lesz esetleg félig önvezető rendszer, vagy valami csingiling, amire kicsit megemelkedik a szemöldökünk?

Honnan jött a névötlet? S és SA, ráadásul 2.0? Milyen az 1.0? Erről is megkérdezhették volna az olaszokat vagy bárkit, aki látott már közelről autótípus-nevet, kicsit ért a marketinghez, esetleg képes azt mondani az igazgatótanácsnak, hogy srácok, hülyék vagytok. Senki nem fog bemenni a szalonba, hogy kérek egy 2.0-át, de az SA-ból.

Szerintem ez az egész Vinfast kamu még akkor is, ha a kiállítás első napján, a hivatalos bemutatón David Beckham nyugalmazott labdarúgó is tiszteletét tette. Nem csak azért gondolom így, mert nyelvezete és a nép akaratának görcsös emlegetése alapján olyan szerző állhat a sajtóanyag mögött, aki egyéb napokon politikai propagandaanyagokat gépel, és fingja nincs az autóipari tendenciákról. Gyanús minden állítás a nagy együttműködésekről a különböző beszállítókkal, kilógó lóláb megannyi megjegyzés a későbbi gigantikus termelési számokról. Tényleg csak azt nem értem, hogy a főként ex-General Motors vezetőkből álló menedzsment milyen ambíciókkal vágott bele ebbe a kalandba. Miért nem akadályozták meg ezt az európai bemutatkozásnak álcázott bénázást? 

Persze ne legyen igazam, és rúgja csak ránk az ajtót 2020-ban ez a két Vinfast és áramoljon a másfajta kereskedelmi kultúra, hogy jól szórakozzunk. Ígérem, lehozzuk a feldühödött PR-es levelét is, ha jelentkezik, sőt, ha az élet úgy adja, hogy a feledhetetlen, bulgáriai Great Wall-kalandtúra után ismét beesik a felkérés, magam vezetek el Vietnámig egy SA 2.0-t. Az alapkivitel csak hátul hajt, őrületes buli lesz.