Ki veheti meg az Alfa Romeót? A kínaiak?

2019.02.12. 13:49 Módosítva: 2019-02-12 14:55:05

Már az év legelején, Olaszországban futott egy kört a sajtóban a hír, hogy a Geely, a Volvo és a Lotus tulajdonosa megveheti az Alfa Romeót és a Maseratit. A Geely elég határozottan cáfolta, hogy ilyesmire készülne, de most a német szaksajtóban bukkant fel ugyanez a pletyka, méghozzá egy jó nevű kiadvány jó nevű elemzőjének köszönhetően.

Az Automobilwoche támasztotta fel a hírt, erős lehetőségnek nevezve az Alfa Romeo és a Maserati eladását. Lehetséges vásárlóként ismét azt a Geelyt nevezték meg, amely a Volvo és a London Taxi Company tulajdonosaként, illetve a Mercedes és a Lotus legnagyobb részvényeseként kétségkívül az utóbbi évtized legnagyobb autóipari befektetője.

Pedig a Geely január végén elég határozott hangú közleményt adott ki a témával kapcsolatban: „Ezek a híresztelések alaptalanok és félrevezetők. A Zhejiang Geely Holding Group terveiben nem szerepel az említett javak (az Alfa Romeo és a Maserati) megvásárlása, és nem is szerződött, vagy tárgyalt ezekkel kapcsolatosan senkivel.” - írják, ami annyira egyenes beszéd, amennyire a korszerű vállalati kommunikációban ilyen egyáltalán létezik.

Ezzel együtt érthető, hogy miért kerül elő újra és újra az Alfa Romeo és a Maserati eladásának kérdése. A 2010-es évek eleje óta, Sergio Marchionne tervei alapján az egykori Fiat birodalom módszeres szétdarabolása és értékesítése folyik. A Ferrarit és a haszonjárműves érdekeltségeket – az Iveco, a Case és a New Holland márkákat – tömörítő CNH Industrialt tőzsdére vitték, és az alkatrészgyártó részleg, a Magneti Marelli eladása is folyamatban van.

Az Alfa Romeo és a Maserati fejlesztésére ugyanakkor rengeteget költött a Fiat-Chrysler: a Giulia és a Stelvio típusok kifejlesztése és az amerikai piacra való visszatérés kapcsán egyértelműen jelentős növekedést vártak, ami egyszerűen nem történt meg. Sergio Marchionne váratlan halála után pedig sokan azt várták, hogy az új cégvezetés változtat a terveken, és nem önt több euró-milliárdot a lyukas vödörnek látszó prémium márkákba.

Ebben a helyzetben egy lehetséges megoldás volna az Alfa Romeo és a Maserati eladása, bár ezzel a Fiat-Chrysler egyszersmind el is engedné azt a pénzt, amit a két márka fejlesztésébe ölt. A Geely ilyen szempontból nem is a legjobb vevőjelölt, hisz az olasz márkák újonnan kifejlesztett műszaki megoldásaira, amelyek más számára értéket jelentenének, nincs szüksége: a Volvo révén korszerű járműalapokkal rendelkezik. A nyilvánvaló probléma az, hogy más potenciális vásárló egyelőre nem mutatkozott.

Ha eljátszunk a gondolattal, hogy kinek érné meg megvenni a két prémiummárkát, egy másik lehetőség logikusabbnak tűnik. Egy olyan, akár kínai autógyártó számára lehetne vonzó egy ilyen üzlet, amely rendelkezik a megfelelő tőkével, de a műszaki ismeretei hiányosak, vagy csupán szüksége lenne a jól csengő márkanevekre a nyugati terjeszkedéshez. Ilyenből azért akad bőven: Kínából a Cheryre, a Great Wallra vagy a GAC-ra, Indiából a Mahindrára például nagyszerűen illene a személyleírás.

Persze az is lehetséges, hogy az FCA egyelőre nem is tervezi eladni az Alfa Romeót és a Maseratit, hanem tartja magát az eredeti tervekhez, és igyekszik megnövelni az értéküket, mielőtt az értékesítés bármely formájával próbálkozna.