Ezeket hoztuk volna haza Genfből

2019.03.15. 16:37

Genfben minden évben előfordulnak autók, amik nem érdemelnek külön helyszíni tudósítást. Ez lehet azért, mert vagy mindent megírtunk velük kapcsolatban, vagy egyszerűen nem mutatnak semmilyen érdemi újdonságot. Viszont sokszor az a helyzet, hogy ezek a legvágykeltőbb darabok az egész kiállításon.

Az Alpina standja alapján most nem a BMW gyártja az igazán kívánatos BMW-ket, hanem a buchloe-i műhely. A B7-es vonzza igazán a tekintetet, olyan jó ízléssel faragták át a limuzint, hogy még a hatalmas vesék sem tűnnek annyira bántónak. A felnik persze peresek, de gyönyörűek, az ültetés mértéke is valószínűleg használhatatlanná teszi, de nem így most a standon inkább szobor.

A V12-es motor kimaradt a buliból, a 4,4-es V8-as 600 lóerős, és 800 newtonméter a nyomatéka, arrébb lehet majd állni vele. Az amúgy megvan, hogy az Alpina-címerben miért van egy karburátor és egy főtengely? Amikor 1965-ben megalakult a cég, ez volt a két első alkatrész, amit átalakítottak. Nagyjából az autós univerzum másik pontja a Mazda MX-5, ami alig pár méterre áll. Ismerjük az autót, próbáltuk is, ez viszont most a ráncfelvarrás utáni kiadás, ráadásul évfordulós.

Igen, 1989 óta van velünk a pici, könnyű roadster, és emeli fel a középső ujját a megalomán lóerőgyáraknak. Ebben a változatban már 185 lóerős a kétliteres motor, de még mindig könnyű, még mindig játékos, még mindig kéziváltós, és ott van benne az önzáró diffi. Azt hiszem, ha ár-érték arányban nézzük az egy forintért kapható élvezetet, ezt most semmi sem veri. A narancs fényezés boszorkányos, egy fokkal még szerethetőbbé teszi az amúgy is játékos formát.

A Mazda a régi receptre épít, ha élményautóról van szó, de még náluk is jobban ragaszkodik a gyökereihez a Morgan. A kisszériás brit manufaktúra a Plus Sixet hozta ki, ami ugyan a hagyományos alu-fa vázra épül, de már 335 lóerős BMW turbós sorhatos viszi, és a 8 sebességes ZF váltót építették mögé. Ezzel 4,2 alatt futja a százat, de a lényeg nyilván nem ez, hanem a lehető leghagyományosabb értelemben vett vezetési élmény, amit a könnyű felépítmény, és klasszikus anatómia ad ki.

Néhány éve már látjuk, de idén sem Lehet elmenni a MAT standja mellett, a picike cég Ferrari F430 alapokra épít modernizált Lancia Stratosokat. Tavaly mér minden kiderült az autóról, de most itt az Alitalia színeire fényezett gép, ami így dupla olyan hatásosan hozza az 1974-es Straros versenyautó hangulatát. Ez az az autó, amiért már illegális dolgok elkövetésére is hajlandó lennék, tökéletesen találja el azt a vékony választóvonalat, ahol a retró még nem erőltetett, de már nem elcsépelt.

Hasonlóan éreztem a Singer DLS mellett. Ezt az autót nem a gyártó hozta el, a Michelin hozta ki, hiszen egy ilyen lényegesen jobban kelti fel az emberek figyelmét, mint néhány fekete gumihenger. A DLS a restomod stílus egyik csúcsa, olyan, eredetinek látszó, de végletekig modernizált gép, ami mellett nem lehet elmenni, hiába látja az ember egy nap húszszor. Minden apró részlet, minden illesztés, az utolsó jelentéktelennek tűnő elem is olyan minőségű, hogy nem lehet belekötni. A motorja négyliteres, szívó, léghűtéses(!), de így is 500 lóerős, és 9000-et forog.

A súlya 990 kiló, tehát elég éles fegyver, talán túlságosan is. Annyira csodálatos minden részlete, annyi aprólékos részlet tűnik fel rajta, hogy nem merném rendesen meghajtani. Felfoghatatlan jelenség, talán túl jó is, inkább oltárra kéne, mint vezetni. De oda nagyon.

A Volkswagen konszern sem szerénykedett, több luxusmárkájának jött ki erősen vágyható darabja. A Bentley Continental Nr. 9 példéul csak egy Continental különkiadás, de a rácsra nyomott 9-es szám miatt erősen kéne. A régi Continentalt nem szerettem, de az új annyival nyúlánkabb, ennél fogva elegánsabb, hogy nem nagyon vennék más óriáskupét, ha erre lennék rászorulva. A cég fennállásának 100. évfordulójára készült ez az angol versenyzöld különkiadás. És hogy miért 9-es? Stanley Tim Birkin, a gyár legendás befektetőjének Blower versenyautóján is ez a szám volt.

A Porschénál mindennek az új 911-esről kéne szólnia, de csak kettőt hoztak az alig pár hónapja bemutatott sportkocsiból. Abból viszont az egyik a kabrió, ami hamarosan elérhető lesz. Kicsit olyan érzésem van, mint a Lexus LC 500-nál, vagyis, hogy a jellegzetes tetővonal eltűnésével egy jó adag karakter is odalett. Mindegy, az MX-5 mellett a 911 a legőszintébb autó az egész kiállításon, és bár nagyon más ligában játszanak, pont ugyanazért kéne mindkettő.

És bár jót nevettünk a Voiture Noire-on, a Bugatti szerényen kiállította a Chiron motorját, ami még sokadjára is letaglózó. A hatalmas csövekkel és masszív elemekkel sokkal inkább szívre emlékeztet, mint gépre, de az biztos, hogy ennél jobb jelképe nem lesz a benzinmotor alkonyának. Sokan szeretnek azon sírni, hogy ma már nem gyártanak igazi autókat, jelentsen az igazi akármit is. Végignézve ezen a listán viszont eléggé úgy tűnik, ha már búcsúzik a belsőégésű motor, legalább jó nagy bulival teszi.

További cikkek a 2019-es Genfi Autószalonról:

Sok karbon és még több borzongás a Mansory-nál
Idén is ők voltak a legbátrabb őrültek Genfben, bár a krokodilbőrrel talán túltolták kicsit.
Ellene mondotok-e a Brabusnak?
Azt hiszed, itt sok lóerő van? Akkor tévedsz. Mert annál sokkal, de sokkal több.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.