Az NCV nem valamelyik autógyártó nagyszerű ötlete: a japán Környezetvédelmi Minisztérium megbízásából dolgozták ki egyetemi kutatók és autóipari beszállítók. A munka 2016 óta folyik, a cél pedig egy maximálisan újrahasznosítható autó létrehozása volt.
A formaterv – ami talán a legkevésbé számít, ha csak a kutatás lényegét nézzük – egy Toyota alkalmazott, Yuzo Nimii munkája, és zseniális. A felfelé nyíló ajtókkal és a számtalan élben találkozó sík felületekkel egyből a Lamborghini Reventónt juttatja az ember eszébe. Az arányai is középmotorosak, bár valószínű, hogy egyáltalán nem építettek, sőt, nem is terveztek hozzá semmilyen hajtást.
Ám a látványos forma csak arra jó, hogy közelebb vonzza az embereket, elég közel, hogy látsszon a lényeg: az, hogy a Nano Cellulose Vehicle – magyarul nanocellulóz jármű – csupa természetes anyagból áll. Belül nagyrészt fa burkolatokat taláni, a karosszériaelemeket és a vázat pedig cellulóz nanorost alkotja, amely a papír szálaihoz hasonló, és bármilyen növényi alapú mezőgazdasági hulladékból – például szalmából vagy faforgácsból – előállítható.
Az NCV célja nem is több annál, mint hogy bizonyítsa, ezt az újrahasznosításból származó, és könnyen újrahasznosítható anyagot is használhatnák autógyártásra, akár az acél, és a nehezen bomló, kőolaj-alapú műanyagok helyett. Az azonban kérdéses, hogy a lehetőség megmutatása elegendő lesz-e az ipar meggyőzésére, hogy érdemes végrehajtania egy ilyen radikális, és nyilván igen költséges váltást.
