A sietős olvasóknak összefoglalom röviden: ez egy új autómárka, ami egy régi vágású terepjáróval áll elő, mostantól rendelhető, a gyártás pedig egy év múlva indul. Van itthon is forgalmazó, szervizhálózat, az aktuális elvárásokra, vagyis a villanyhajtásra pedig tesznek, és szintén az összes trenddel szembe menve még azt is támogatják, hogy a tulajdonosok maguk végezzék el a szükséges karbantartásokat.
Horváth kolléga már megírta, hogy az Ineos első autója a Grenadier nevet egy pubról kapta, ahol a vegyipari óriásvállalat tulajdonosa a barátaival egy közös italozás során kitalálta, milyen autót kéne gyártani - ezt először egyébként valami utalásnak gondoltam, amit kellő műveltség híján nem értek, de az a helyzet, hogy ez tényleg, szó szerint így történt. Végső soron hatalmas szerencse, hogy a Jim Ratcliffe-nek volt ilyesmire egymilliárd eurója, és nem nekem, ugyanis a Grenadier lényegesen jobb név, mintha az én hasonló beszélgetéseimnek teret adó Mákvirág vagy Árnyas söröző köszönne vissza egy jármű nevében.
A projekt 2017-ben indult,a fejlesztést a Magnára bízták, ami egy terepjáró esetében bölcs döntés - munkát egyébként a Mercedeshez kötődő fejlesztőcég, az MBTech kezdte, ezért is van, hogy a Grenadier arányaiban és számos megoldásában ennyire G osztály-szerű. A gyártáshoz a Daimlertől vásároltak egy üzemet a francia-német határnál, melyhez feltehetően gombokért jutottak hozzá - ezt a Mercedes egyszerűen bezárta volna a Smart márka Kínába költözése miatt.
Miközben mostanában minden a villanyhajtásról szól, az Ineosnál - nem keverendő össze a japán olajcéggel, az Eneossal - ez egy régi vágású terepjáró lesz, merev tengelyekkel (elöl is!), akár három diffizárral (a központi alapból jár, az első és a hátsó feláras), a lehető legkevesebb elektronikával. Ugyanis ezt a világ végére szánják, ahol alap, hogy nem romolhat el, de ha mégis, akkor a helyszínen javíthatónak kell lennie. Úgyhogy amikor az összes európai márka padlóba épített akkumulátorokat és zéró emissziót álmodik, az angolok előállnak egy létravázas, belső égésű, rideg terepjáróval. Ennek az egyik magyarázata, hogy ilyen célra ez a ma ismert legjobb megoldás, a másik, hogy az Ineos nem startupként vág bele az autógyártásba, nincs szükségük arra, hogy zöld ígéretekkel győzzék meg a befektetőket - a vegyiparból kivett profitból megvan a tőkéjük, erre a feladatra pedig a villanyhajtás egyelőre nem lehet válasz, életszerűtlen egy ilyen autónál, hogy az elektromos hálózattól ne menjen 300 kilométernél messzebbre.
A háromliteres, sorhatos blokkokat a BMW-től vásárolják - dízelt és benzinest egyaránt -, de olyan setuppal, amit a BMW-nél hiába keresnénk. A turbós motorokat áthangolták, a teljesítmény helyett a nyomaték a fontos, elvégre nem sportautót készítenek, hanem egy igáslovat, ami a 3,5 tonnát is vontathat, tehát összesen akár 7 tonnás össztömeggel is meg kell birkóznia. A benzinesnek így 450, a dízelnek 550 Nm lesz a csúcsnyomatéka. És hogy bírja a strapát a sivatag közepén is, alaposan átdolgozták a hűtést, két nagy vízhűtő került a blokk tetejére, míg a lámpák mellé egy-egy olajthűtőt dugtak el - a kiállított prototípuson ebből csak egy volt, de azóta úgy döntöttek az eddigi 1,8 millió tesztkilométer tapasztalatai alapján, hogy nem árt, ha a váltó is kap egy külön olajhűtőt.
Ez egyébként nagyjából az alapkivitel, tehát a kartervédő, a terepgumik és a snorkel jár hozzá. Az alapár áfával 23 millió, és a végtelenségig extrázható különböző csomagtartórendszerekkel, safaritetővel, rácsokkal és hasonlókkal. Ez egyébként az európai modell, a műanyag lökhárítókról könnyű felismerni, a nálunk honos gyalogosvédelmi előírások nem engedik a fémet.
Ezt a konkrét darabot még Grazban rakták össze kézi munkával, azaz rengeteg részlete még nem végleges, például a belső burkolatoknál még kérdéses, hogy mennyire bírják a strapát, mennyire karcolódnak. Ezek azért fontos kérdések, mert ezt munkagépnek szánják, például az oldalsó síneket is úgy alakították ki, hogy azok is elbírjanak 50 kilót, vagyis lehessen rá tartályokat vagy kis asztalt rögzíteni. A szigorú munkagépes arculatot némileg cinikusan idézőjelbe teszi, hogy a célközönség több mint fele személyautó helyett fogja vásárolni városi és közúti használatra.
A tető terhelhetősége menet közben 150 kiló, míg passzívan 300, direkt azért, hogy bátran fel lehessen dobni egy nagyobb tetősátrat is. Ugyanakkor nem volt cél, hogy túlbonyolítsák, például büszkén mesélte a termékmenedzser, hogy 18 darab vezérlőelektronika van benne - ez öregapám Trabantjához képest sok, de például az új Land Roverben, amihez a többek között formája miatt legtöbbször hasonlítani szokták, összesen 68 számítógép dolgozik. Az elektronikák számát szándékosan minimalizálták, azokat ugyanis nem lehet a világ végén javítani, ha elköszön az egyik, sakk matt.
Nálunk a Lotushoz és az Aston Martinhoz hasonlóan ezt is a Gablini csoport fogja forgalmazni, viszont az Ineos leszerződött a Bosch szervizekkel, amelyek szintén akkreditált szervizpartnerek lesznek. Ezen kívül kínálnak egészen extrém assistance szolgáltatást is, aminél egy technikuscsapat azonnal repülőre száll, és indul segíteni, de interaktív szervizkönyvvel és 3D ábrákkal támogatják azt is, hogy a tulajdonos maga végezze el a karbantartásokat. Egyébként 3 év garanciát adnak az autóra, az átrozsdásodásra pedig 12 évet. Az alváz üregvédelmét a Mercedes G osztályhoz hasonlóan oldották meg, forró viasszal nyomták ki a létraváz szelvényeit.
A gyár éves kapacitása 30 ezer darab, de első évben ennek csak töredékét fogják kihasználni, még úgy is, hogy több kivitel is készül a Grenadierből, a kiállított zárt station wagon mellett lesz platós és kétszemélyes haszongépjármű változat is (Áfa, ugye).
A hasonló felépítésű Land Rover Defenderről volt már videónk, ne hagyd ki: