Meghalt a Tatra legendás világutazója, Miroslav Zikmund
102 éves korában elhunyt Miroslav Zikmund világhírű cseh világutazó, aki másodmagával több nagy utazást is tett a huszadik század közepén a Tatra autóival. Az extrém utakról rengeteg cikk, több könyv és dokumentumfilm készült, Zikmundék éveken át tartó útjai pedig óriásit löktek a csehszlovák autóipar ismertségén azokban az években.
Az 1920-ban született Miroslav Zikmund mérnökből lett a huszadik század egyik legismertebb világutazója. Társával, Jiří Hanzelkával a negyvenes évek végén győzték meg a Tatra gyárat, hogy biztosítsanak nekik egy Tatra 87-est, amivel aztán beutazták Afrikát, Közép- és Dél-Amerikát. Az 1947 és '50 között tartó utazás alatt a bolygó legeldugottabb részeit is megjárták, Afrikában olyan vidékekre is elvitték a Tatrát, ahol európai ember addig még nem járt, az utazásuk alatt és után pedig százával írtak, és írtak róluk riportokat.
A sikeres első utat követte egy második is, Hanzelka és Zimund 1959 és '64 között egy Tatra 805-össel indult neki a világnak. Ekkor a Közel-Kelet, Ázsia és a Szovjetunió fért bele a nagy útba. Ezt a kalandot már nem követte az elsőhöz mérhető utóélet, ami nem az út érdektelensége miatt volt, hanem mert a páros és a szovjet hatalom viszonya erősen megromlott. A cseh kettős nem félt szót emelni a Szovjetunióban látott szegénység és korrupció ellen, amiért a korábban ünnepelt utazók könyveit hazájukban betiltották, a viszony pedig tovább romlott, amikor a páros nyíltan tiltakozott az 1968-as prágai tavasz szovjet leverése ellen.
Hanzelka és Zikmund a Szovjetunió széthullásáig tiltólistás szerzők maradtak, műveiket, filmjeiket és őket csak a 90-es években fedezhette fel újra a közönség. Hanzelka nem sokat kért a figyelemből, 2003-as haláláig vidéki házába visszavonulva élt, Zikmund 18 évvel élte túl útitársát. A páros első útján használt 87-es ma a cseh nemzeti örökségvédelmi listán szerepel, a prágai Nemzeti Technika Múzeumban látható.
Zikmundék útjairól több könyv magyar nyelven is megjelent, ezek az Afrika az álmok világában és a valóságban (1954), A Kordillerákon át (1958), A fejvadászok földjén (1959), a Két óceán között (1960), a Fordított félhold (1962), A folyón túl van Argentína (1962), az Ezerkétéjszaka (1968), a Világrész a Himalája alatt (1971).
Érdekes képgyűjtemény a páros első újáról a Ritkán látható történelem blog ezen posztjában.
