1986-ban jelent meg a harmadik generációs Supra, melyet népszerűsége okán a Toyota teljesen le is választott a Celicáról, mely a ‘80-as évek végére keresztmotoros alapokra költözött. Az utód töretlen és egyre nagyobb népszerűsége, a folyamatosan egekbe törő árakkal szinte elhomályosította, pedig az A70-es egyszerű ék formája és bukólámpája azért elég kívánatos.
Újonnan a kanadai Hamilton egyik márkakereskedésében volt szalonautó, majd első tulajdonosa a vásárlás után valószínűleg csak a kert végébe ment vele. Oda se sokszor, mert a gyöngyházfehér Suprában most kevesebb, mint 240 kilométer van. Innentől már az sem meglepő, hogy az autó makulátlanul néz ki, minden elemén látszik, hogy 35 évig garázsban állt.
Kivehető tetőpanelje van és nagyjából minden extrát megrendeltek az autóhoz, de a burgundi bőrbelső legjobb eleme nem az elektromosan állítható sportülés vagy az automata klíma, hanem az az őrülten klassz kazettás rádió. Háromküllős kormányán ott vannak a tempomat gombjai, a műszerek között pedig a turbónyomásmérő.
Hátsókerék-hajtás, sperrel, előtte 5 sebességes kézi váltó, mely a 7M-GTE kódú turbós sorhatos motorhoz csatlakozik, mely több mint 230 lóerős és 344 Nm nyomatéka van. Ezzel kevesebb, mint 6,5 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 245 km/óra a végsebessége. De ez teljesen mindegy, ha a következő évtizedeket is a garázsban tölti.
Mert úgy tűnik, hogy nem csak a ritka és vágyott Ferrarik vagy a Lexus LFA lesz egyre értékesebb, hanem az olyan nagyobb darabszámban gyártott japán autók is, mint a Honda Integra, az AE86-os Corolla vagy épp a Supra.
Visszapillantó
Nézd meg videón, hogy milyen a legendás Supra az új GR Supra ellen!
