- Közel 70 éves Mercedes versenyautót fognak elárverezni.
- A kezdő összeg 50 millió euró, átszámolva 20,5 milliárd forint.
- Különleges és a kor színvonalához képest elképesztően modern technika van az autóban.
- A ritkaságból csak tíz darabot építettek és sosem volt még ilyen autó magánszemély tulajdonában.
- A 9-es számút árverezik el, ami eddig egy indianapolisi múzeumban volt.
Szerintem az senkit sem ér váratlanul, ha egy különleges és ritka autó nagyon drágán cserél gazdát. Nemrég azonban egy olyan kiugróan drága autó került fel az RM Sotheby's aukciósház oldalára, ami még a sokat látott rajongókat is meglepheti. Egy veterán Mercedes versenyautót ugyanis 50 millió eurós (20,5 milliárd forintos) kikiáltási áron hirdettek meg.
Az alany egy W196 R Stromlinienwagen, a Mercedes versenyautója, amivel 1955 januárjában debütáltak a Buenos Aires-i Nagydíjon. Az első versenyt Juan Manuel Fangióval a kormány mögött meg is nyerték. Még ugyanebben a szezonban körrekordot is felállítottak az Olasz Nagydíjon, de akkor már Sir Stirling Moss vezette a különleges versenyautót.
A technika is igazán különleges. A Mercedes egy soros nyolchengeres motort épített be és 53 fokkal elbillentette, hogy alacsonyabb lehessen a motortér. Emellett szárazkarteres kenési rendszert alakítottak ki, hogy még kevesebb helyet foglaljon a motor. A 2,5 literes blokkhoz két négyhengerest építettek össze és a hajtást is középen vették le, hogy ne kelljen egy nagyon hosszú főtengellyel dolgozni. A ma is használt siklócsapágyak helyett Hirth-görgős megoldást alkalmaztak a főtengelyeken, amikről összesen négy vezérműtengelyre vettek le hajtást – négy hengerenként kettőre.
A vezérléshez nem hagyományos rugókat használtak, helyette az akkoriban forradalminak számító dezmodromikus szelepvezérlést vették elő. Az üzemanyag ellátásért egy Boch-féle magasnyomású közvetlen befecskendezéses rendszer felelt, míg a hatékonyabb égés érdekében többlépcsős gyújtást alakítottak ki. A motor a korai versenyein 250 lóerő körül tudott, tehát már akkor elérték a 100 hp/l literteljesítményt, de még abban a szezonban 290 lóerőre húzták fel, később pedig a 300-at is átlépte. A karosszéria aerodinamikája kiemelkedő volt, de a versenymotor így sem fogyasztott keveset, ezért egy 178 literes üzemanyagtankot építettek be rekeszes terelőlemezekkel, hogy ne okozzon gondot a hullámzó üzemanyag. A hajtást egy ötsebességes kézi váltón keresztül juttatták el a hátsó hídig, amin egy önzári differenciálmű dolgozott.
A Mercedes mindössze tíz darabot épített a W196 R-ből, a versenyek és a kampányok után pedig megtartották őket. Nem sokkal később négy darabot mégis eladományoztak, a 9-es számú pedig az Indianapolis Motor Speedway Foundation múzeumába került, ahol az elmúlt közel 70 évben eddig kétszer fényezték újra. Érdekes, de ilyen autó sosem került még magánemberhez. Az aukciósház leírása szerint ez lesz az első alkalom, persze amint kifizette valaki a licit eszetlen összegét.
