Suzuki egyterű-tanulmányok Tokióban

2005.10.04. 14:22

Egy üzemanyagcellás mini és egy masszív családi modell is bemutatkozik a Mom's Personal Wagon és az LC retro-mini mellett a Suzuki tokiói standján.


P. X. Galéria - kattintson a képre

A két koncepció közül a P. X. a feltűnőbb, már csak méreteinél fogva is. A 4,42 méter hosszú, de csaknem 3 méteres tengelytávú, 1,8 méter magas és 1,78 méter széles jármű persze a különös formaterv miatt még nagyobbnak tűnik a képeken, mint amekkora valójában. A P. X.-et talán a vaskos szóval lehetne legkönnyebben leírni: az alacsony ablakok közt vastag tetőoszlopok, a 20 hüvelykes felnikre húzott széles és alacsony profilú gumiabroncsok körül arasznyi sárvédő-szélesítések húzódnak. A keskeny első lámpákkal és a nagy rácsos hűtőmaszkkal az autó valamiféle paranoiás fegyvermániákus mozgó bunkerének látszik, aki persze a családját is szeretné megmenteni a közelgő atomtámadástól. Ezt épp meg is tehetné: az amúgy igencsak tágas belső térben hat teljes értékű ülést helyeztek el, az egyetlen baj, hogy a P. X. nem sugárvédett, sőt, még csak nem is golyóálló. A tanulmány műszaki szempontból egyébként semmi különöset nem rejt. Az orrába a Grand Vitara 2 literes, 140 lóerős, négyhengeres motorja kerül, japán szokás szerint automata váltóval.


Ionis Galéria - kattintson a képre

Az Ionis névre hallgató másik tanulmány sokkal szebb jövőképet vetít elénk: utcai bandák és terepszínű, felfegyverzett családapák helyett szép tiszta, új világot képzelnénk köré, legyen a dátum mondjuk 2035, ahol és amikor az autó fura halformája egyáltalán nem hat olyan furán, mint most. Igazából egy nagyon pici egyterűről van szó érdekes, gömbölyű szélvédővel, cápauszony-forma első lámpatestekkel, és az oldalán a Seat-féle Dynamic Line fordítottjával. A belső tér kialakítása tovább erősíti a futurisztikus érzést. A kormánykerék karimája alul és felül hiányzik, akárcsak a repülőgépekben, mögötte pedig kéken lumineszkáló műszerfal-kijelző látható. Használni valószínűleg borzalmas lenne, de kétségtelenül igen látványos. Itt - szemben a P. X. esetével - a lemezek formájánál is érdekesebb mindaz, ami mögöttük van. A 3,4 méter hosszú, 1,48 méter széles és 1,65 méter magas városi szupermini első kerekeit ugyanis egy villanymotor hajtja, amelyet üzemanyagcella táplál árammal. A rendszer paramétereit sajnos nem hozták nyilvánosságra, de a mostanság más gyártók által bemutatott üzemanyagcellás hajtásláncokat ismerve az is csoda, hogy egy ilyen szerkezet mellett egyáltalán maradt hely a kisautóban az utasok számára.