A GM egyik nagy részvényese próbálja összehozni a három autógyártót egyetlen nagy, nyereséges közösségbe. Kirk Kerkorian, a kaszinó-multimilliárdos, illetve cége, a Tracinda Co. vetette fel az ötletet: a GM 9,9%-át birtokló üzletember a GM, a Renault és a Nissan vezetésének is levelet írt az elképzeléseiről. Ezek három oldalú kooperációról szólnak: Kerkorian azt szeretné, ha a Renault-Nissan szövetség kibővülne a GM-mel, és széleskörű műszaki és értékesítési együttműködés alakulna ki, ami mindhárom fél számára jelentős megtakarításokat hozhatna.
Kerkorian persze nem épít légvárakat: az új, hármas szövetség
ötlete néhány korábbi pletykából származik, amelyek arról szóltak, hogy
a Renault-Nissan mintegy 20%-nyi, vagy még nagyobb mennyiségű General
Motors részvényt vásárolna, és megpróbálná rendbe tenni az utóbbi
egy-másfél évben a csőd közelébe sodródott amerikai autóipari óriás
zavaros ügyeit. A milliárdos közbelépése persze mindenkit
meglepetésként ért, így mind a három autógyártó rendkívüli vezetőségi
üléseken próbálja tisztázni a helyzetet, és eldönteni, mi is legyen a
következő lépés. A Renault és a Nissan egyelőre olyan nyilatkozatot
tett, amelyben nem zárják ki a szövetség bővítésének lehetőségét, de a
soha nem látott méretű autóipari összefonódás létrejöttéhez a General
Motors igazgatóinak támogatására is szükség volna, és azt még nem lehet
tudni, hogy ők hogyan foglalnak majd állást.
Elemzők szerint az ötlet ígéretes, hiszen olyan óriáscég jöhetne létre, amely a világ három legnagyobb autópiacán - Észak-Amerikában, Európában és Japánban - egyaránt igen erős, és egy nagy közös alkatrész-bázis kialakításával a gyártási költségekből hatalmas összegeket lehetne lefaragni. Ugyanezek az elemzők azonban arra is figyelmeztetnek, hogy a tervnek számos buktatója lehet, hiszen erős, központosított vezetés, és az egyes gyártók termékcsaládjainak okos összehangolása nélkül több kár származhatna a három fél összeboronálásából, mint a mennyi hasznot hajthat.
Kirk Kerkorian évtizedek óta szeretne nagy pénzt csinálni az autóiparban. Az 1990-es évek végén a Chryslernél próbálkozott, de a DaimlerChrysler fúzió keresztülhúzta a számításait. Néhány éve azonban GM részvényeket kezdett vásárolni, és nemrég megpróbálta bejuttatni saját embereit a GM vezetésébe, de ezen a téren egyelőre nem igazán járt sikerrel. A Renault-Nissan bevonásával azonban Kerkorian is nagyobb befolyást szerezhet a GM-en belül, és ha sikerül kiaknázni az összefonódásban rejlő lehetőségeket, akkor befektetésének értékét is megtöbbszörözheti.
A Renault azon kevés európai cégek egyike, amelynek már volt amerikai leányvállalata: az 1980-as években egy ideig az American Motors Corporation, az akkori negyedik legnagyobb autógyártó (Jeep, AMC, Eagle...) tulajdonosa volt a francia cég, de az évtized végén továbbadták a tengeren túli vállalatot a Chryslernek, és hosszú időre elhagyták az amerikai kontinens északi felét. Mostanság a Nissan révén a Renault, ha áttételesen is, de újból jelen van ezen a fontos piacon, de a GM-mel közösen még jobban kiaknázhatnák az Észak-Amerikában rejlő növekedési lehetőségeket.
A Renault és a GM között jelenleg egyetlen kapocs van: az Opel és a francia vállalat közösen fejleszt és gyárt haszonjárműveket Európa számára. A két fél ezen a területen láthatóan eredményesen működik együtt, ami kedvező előjelnek is tekinthető a későbbi, szorosabb szövetség kialakításának lehetőségeivel kapcsolatban.
