A japán gyártó kitart a szokatlan elrendezés mellett, bár sokan értelmetlen különcködésnek tartják a boxermotor továbbfejlesztését.
Az első Subaru, amelybe ilyen négyhengerest szereltek, az 1966-ban
bemutatott 1000-es volt, egy kis elsőkerék-hajtású szedán. Akkortájt
még igen elterjedt volt a megoldás. A Porschén kívül, amely ma is
hathengeres boxermotorokat épít az összes sportkocsijába, a Volkswagen
típusait is ilyen elrendezésű négyhengeresek hajtották, sőt, a Lancia,
az Alfa Romeo és a Ferrari is készített hasonló kialakítású
motorokat.
A Subaru elsősorban azért ragaszkodik az egymással szemben elhelyezett hengerekhez, mert így rövid és alacsony motorokat építhet, amelyek az első tengely elé helyezve sem teszik túlzottan orrnehézzé az autókat, és így jól illeszkednek a gyártó névjegyévé vált, szimmetrikus négykerék-hajtást megvalósító erőátviteli rendszerhez. A négyhengeres boxermotorok egyéb szempontból nem jobbak, mint soros társaik, sőt, a két különálló hengerfej miatt a gyártásuk drágább, és szélességük miatt a karbantartásuk is komplikáltabb.
A japán gyártó azt is megerősítette, hogy nem csak a meglevő motorjait fejleszti tovább, de hamarosan bemutatja első dízelmotorját is, amely szintén boxer elrendezésű lesz.
