Christian Streiff, a PSA Peugeot-Citroën igazgatótanácsának új elnöke felvázolta elképzeléseit az autógyártó jövőjéről. A CAP 2010 akcióterv néven bemutatott dokumentum hosszú távú célokat fogalmaz meg, és felvázolja a PSA átszervezésének első lépéseit.
Streiff négy területen javítaná a vállalat teljesítményét. Javítani
szeretne a termékek és szolgáltatások minőségén, csökkentené a gyártási
költségeket, gyorsítaná a típusfejlesztést, és erősítené a cég
jelenlétét Nyugat-Európán kívül, elsősorban Dél-Amerikában, Kínában és
Közép-, illetve Kelet-Európában. Ennek érdekében átalakítja a
PSA-csoport vezetési struktúráját. Új, öttagú igazgatói testületet hoz
létre, amely az elnökön kívül a Peugeot és a Citroën részlegvezetőit,
valamint két új szervezeti egység, a fejlesztések összehangolásáért
felelős programigazgatóság és a gyártási és logisztikai feladatokat
koordináló operatív igazgatóság vezetőiből áll majd. Mindezek mellett
különálló részleg foglalkozik a vállalat stratégiájának kialakításával
és az alkatrészbeszerzéssel.
A tervezet konkrétumokat egyelőre nemigen tartalmaz, bár szeptemberre egy jóval részletesebb programot ígér az új elnök. A CAP 2010 persze nemcsak Streiff elképzeléseinek összegzése, de egyfajta bemutatkozás is, amelynek az elnök lendületes vezetési stílusát is be kell mutatnia a vállalat dolgozói, és a nagyvilág előtt. Mással aligha magyarázhatóak az ilyen, már-már bibliai hangvételű mondatok: "...májusig tíz transzverzális team készíti elő az egyértelműen definiált projekteket, a négy kiemelt területen... 100 fős csoportok 100 nap alatt kell, hogy kidolgozzák a projekteket, amelyeket 1000 vezető fog megvalósítani a csoporton belül...". Fogadni mernénk, hogy a megvalósítást 10 000 munkásra bízzák, és 100 000 új, elégedett vásárlóra számítanak az intézkedések nyomán.
Transzverzális móka a PSA-csoporton túl
Nemcsak a nagyvállalati sajtóközlemények írói kedvelik a
transzverzális kifejezést, hanem az anatómusok is.
Annyira, hogy nélküle nem is tudnák művelni szakmájukat: a
transzverzális az emberi testet felosztó három sík egyike (a
két másik a
szagittális és a
horizontális). Ezek segítségével határozunk meg
irányokat és elhelyezkedéseket.
A transzverzális sík az álló testet vízszintesen vágja ketté: ami fölé kerül, az kraniálisan (fej felé), helyezkedik el, ami meg alá, az kaudálisan (farok felé). Farok alatt azt kell érteni, amit a kutya csóvál, az anatómiai irányok férfiakon és nőkön ugyanúgy használhatók.
A frontális sík a szintén álló testet elülső és hátulsó részre osztja. Ami elé kerül, az ventrálisan (has felé) van, ami pedig mögé, az dorzálisan (hát felé).
A szagittális sík szerencsére megkímél az új szavaktól, egyszerűen jobb és bal részre osztja a testet.
A három síkkal és a hat iránnyal aztán már bármilyen szerv helyzete könnyen kifejezhető. Ha elképzeljük az ábrán látható ember szívét: a szagittális síktól balra, a transzverzális síktól kraniálisan, a frontális síktól pedig ventrálisan helyezkedik el. A síkok persze mozgathatók, az irányok mindig relatívak: ha a transzverzális síkot felhúzzuk nyakmagasságba, a szív átkerül annak kaudális oldalára.
