Az ötös GT-be kerül először az N55 kódjelű motor, amely alaposan átdolgozott feltöltőrendszert kapott ikerturbós elődjéhez képest.
Az adatok alapján nehéz megkülönböztetni az új héromliterest a korábbi N54-estől: mindkettő 306 lóerős, és a maximális nyomatékuk is azonos, kerek 400 Nm. A különbség a számok szintjén annyi, hogy az N55-ös valamivel alacsonyabb, 1200-as percenkénti fordulatszámtól, leadja a csúcsnyomatékát. Ugyanakkor a feltöltőrendszert teljesen átalakították: az új motorba csupán egy turbófeltöltő került, ám ez úgynevezett kettős megfúvású (Twin Scroll) kipufogóoldali járókerékkel készül. Ezen kívül az új motor közvetlen befecskendezésű, és Valvetronic rendszerű, azaz a pillangószelep szerepét is a szívószelepek látják el.
Az N55-ös elsődleges előnye az ikerturbós elődhöz képest - persze a kevesebb alkatrészen kívül, ami főleg a BMW-nek jó - állítólag az alacsonyabb fogyasztás és szén-dioxid-kibocsátás, bár pontos összehasonlításra mindaddig nem nyílik lehetőség, míg valamelyik korábbi típusban fel nem váltják a régebbi motort az újabbal. Az 535i GT átlagfogyasztása mindenesetre 8,9 liter 100 kilométeren, és 209 g/km-nyi szén-dioxidot ereget a levegőbe, ami egy ilyen nagy és nehéz autótól valóban nem rossz eredmény.