Mindenesetre jó móka volt. A csontroppantás, ami odafent, az orvosi szobában zajlott, már nem annyira. Nyomással szimulálták az 1 g-t, ez sem volt kellemes, de nagyjából mindenki alkalmas volt, hogy megtegye a maga másfél körét az F1-essel.
Az autó
A hibrid Formula-1-es nem a legújabb típusok közül jött, de ez teljesen mindegy volt, akár egy húszéves Ligiert is hozhattak volna, az is jó lett volna. A motorvezérlés módosításával 700 lóerős csúcsteljesítmény és maximálisan 11 ezres fordulatszám volt elérhető. Hatfokozatú XTRAC szekvenciális váltó járt a mindössze 580 kilós menetkész súlyhoz. Kiszámolják a tömeg/lóerő arányt? Én inkább nem.
Ami már elsőre szembetűnt, az a méret volt. A Formula Renault-hoz képest megdöbbentően nagy, széles, hosszú, lapos dolog ez. Odakint a pályán ezt hatványozottan érezzük, lehet, hogy könnyű, de közel sem kicsi szerkezet. Elég volt ránézni és tudtuk: itt nem lesz nagy virgonckodás. Külön felhívták a figyelmünket a fékezéskor és gázadáskor fellépő tömegközépont-áthelyeződésre, gázadáskor értelemszerűen nem szabad túl nagy kormánymozdulatokat tenni, a teher hátul van, könnyen alulkormányzottá válik az autó. Fékezéskor úgyszintén érdemes óvatosnak lenni, hiszen erősen fordulva az autó hátulja indul el.
A lényeg egyszerű: egyenesben fékezni, elfordulni és a kormányszöget nyitva azzal párhuzamban süllyeszteni a gázpedált. Ésszel, ésszel!
Ezt megelőzte az újabb elmélet: ismét az elindulás körül forgott minden. Külső indítómotor röffenti be, ezért nem ajánlatos vele lefulladni a pályán, ha megpördülnénk, azonnal nyomjuk ki a kuplungot, úgy van esélyünk a megmenekülésre. Az alapjárat 6000–6500 fordulat körül van, ezt kell úgy, fixen megemelni, hogy a váltásjelző LED-soron két kis pilács világítson. A V8-as motornál annyi volt a pluszcsavar, hogy indítani fix 7 százalékos gázpedál-állásnál lehet csak.
Ha ez megvan, és sikerül belőni a mintegy 8000-es fordulatot és a két kis LED is világít, akkor húzunk egy kettest a jobb oldali váltófüllel (mert ezen már kormányváltó volt) és olyan lassan engedjük fel a kuplungot, hogy a boxutca legvégéig csúsztassuk. A tengelykapcsolót csak ekkor és megálláskor használjuk, ráadásul a pedált is csak a mi kedvünkért rakták a lábtérbe, a versenyzők a kormányról kezelik. Mi beledöglöttünk volna, így sem volt egyszerű.
Kisebbfajta csoda volt, hogy nem fulladtam le, valószínűleg olyan, pattanásig fokozott idegállapotban voltam, hogy foggal haraptam volna ketté a kilőtt puskagolyót is. Az agyam átállt a lassított felvétel módba, kigurultam a boxutcából, elhagytam a zöld lámpát és padlógázt nyomtam.
Nem hagyta el artikulálatlan üvöltés a számat, sőt, nem kerekedett ki a szemem sem. Egyszerűen csak teljes erőből tartottam a kormányt, odabent nevettem magamon, micsoda komikus hulla leszek majd a gerincoszlopomra csavarodott beleimmel, idióta vigyorral a pofámon.
Aztán megpöcköltem a váltófület, majd még egyszer. Nem egész négyszáz méteren belül váltottam másodikból negyedikbe. Most érzékeltethettem volna a döbbenetet olyan szavakkal, mint anyád vagy aztamindenit, de azt hiszem, ez a tény tökéletesen visszaadja az érzést, amikor rádöbbentem, hogy mit vezetek én itt. Lehet finnyáskodni, hogy á, ez nem a tuti, de én mondom: ez egy Formula-1-es autó. A világ egyik leggyorsabb négykerekű, mozgó dolga. És egyben a legveszélyesebb is.
Erre mindjárt az első kanyarban rájöttem, mikor a hideg gumikon finoman csúszni kezdett lefelé az ívről a nagy hodály. Pedig óvatosan bántam a gázzal, eszemben sem volt durván rálépni, ráadásul hosszú úton jár és könnyen adagolható. Szerencsére csak egy pillanatig tartott a kellemetlen érzés, a rövid egyenesben azonnal felváltotta az eufória és a hihetetlen, gyomorba markoló gyorsulás. K-E-G-Y-E-T-L-E-N. Így, tagolva olvassák fel hangosan és nyomják meg jól a GY-t. Mert olyan.
A LED-sort állandóan figyelni kell, szemvillanásnyi idő alatt gyullad ki mindegyik, de egy apró kattanás és abban a pillanatban felváltottunk, majd még és még, pár másodperc alatt vagyunk kétszázon.
Valahogy körbetalálok a hirtelen nagyon szűk pályán, hol sikítok az örömtől, hol tiprom a féket. Fogalmam sincs a féktávokról, óvatosan, messziről kezdem, aztán a felénél szinte állok, észbe kapok, majd gyorsítok és fékezek megint. Ettől egy masszív bakugrássorozat lesz az egész kör, de élvezem, úszom a gyönyörben, az adrenalinban, miközben óvatosságom tombolna odabent. Bolond egy helyzet. A célegyenesbe óvatosan gyorsítok ki, a végére még így is megvan a kettőötven, embertelen dolog.
Aztán hirtelen vége, kigurulunk, kuplung, motort leállítani, odagurulni az integető emberhez és megállni. Uff, mennyire távol van ez tőlünk, mennyire távol van ez tőlünk. Csak ezt ismételgetem magamban.
Csikósnak sem tudok hirtelen mást mondani, pedig ott a Kopasz a kamerával, vár, hogy mondjak bármit. De minek? Nem lehet.
Majd csak jó 15 perc múlva, mikor körbevittek minket a háromszemélyes, 94-es Larousse-ból átalakított, de már V10-es kocsival, csak jóval az után, a padon ülve tudom úgy ahogy kibökni, mit is gondolok. Hát ezt:
– Tudod, Csik, valójában nem szeretném ezt csinálni. Nem tudom, érzem, hogy jó, sőt, kurva jó, de az egész annyira távoli, hogy az elmondhatatlan...
– Tudod mi a baj, Pista? Az, hogy hiányzik a viszonyítási alap, anélkül pedig csak lógsz az ismeretlenbe.
– Valamit mondasz, de tudod, a Formula Renault után vezetve nem érzed ismeretlennek a dolgot, hiszen nagyon-nagyon hasonló, csak minden ezerszer gyorsabban, erősebben történik. És mégsem. Vezetni annyira nem nehéz, gyorsan vezetni, ráadásul mezőnyben, az az igazi tudomány. És ehhez így nagyon kevesek vagyunk, mindannyian.
– Akkor ez egy dimenziókapu nem?
– Az Csik. Egy dimenziókapu, amelyen átlátsz oda, ahol hat–nyolc évesen kezdik ezt el emberek, egy teljesen másik, semmihez sem hasonlítható, nagyon gyorsnál is gyorsabb világ. Nem a Ferrari, Pagani, Veyron, Porsche világ. Az felfogható, ez nem. Ez tényleg egy másik dimenzió, Kopasz. Menjünk haza, építem a Polskit, az az én világom. Nem leszünk mi versenyzők már sosem.
(Videoanyagunkat a közeljövőben láthatják.)
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
