Az Év Szén-dioxid Bajnoka cím az Opelt illeti. Nem hurcolt repülővel több száz újságírót valami elegáns helyre, hogy ott aztán elmeséljék, amit amúgy is lát a képeken. Vagyis azt, hogyan néz ki a visszafelé fejlesztett tanulmányautó, a GTC Paris.
Mit értek a visszafelé fejlesztett tanulmányautón? Hát azt, amikor már kész a szériaautó, de még nem gyártják. Ellenben szeretnék, hogy már jóval korábban foglalkozzanak vele – inkább ezzel, mint mondjuk a Focussal – ezért ráaggatnak pár dolgot, megszórják műanyag fémekkel az utasterét, 20-as felniket raknak rá, meg diffúzort, sőt, hornyolt féktárcsákat is. Nyugalom, lesz ez még alapmotoros, elérhető autó, amit pusztán azért megvesz az ember, mert szép.
És milyen igaza lesz. Mert ez az Opel tényleg jól néz ki – bár, a C Vectrát leszámítva szerintem komoly gond az Opelek kinézetével sosem volt, ha a maguk korában nézzük őket. Arról nem is beszélve, hogy a meglehetősen egyszerű előző Astra-generációból is tudtak izgalmas háromajtóst faragni, így a mostani, eleve jobb alapanyagból tényleg csodára számíthattunk.
Marc Adam, az Opel formatervezési főnöke a párizsi szalonon tartandó premier előtt maga mesélte el internetes kapcsolaton keresztül, hogy milyen a GTC Paris formája, ha nem gond, nem részletezném. Egy biztos, átjön a képeken, ami a szavakban is benne volt: nem méla undorral tervezték, hanem szeretettel.
Az is nyilvánvaló, hogy a következő szalonra ez az autó már szériakocsiként érkezik, és gondolom, a bőrülésbe nem sajtolnak majd kalligrafikus betűkkel szöveget a sebességről, a világ minden nyelvén. (A szöveg egyébként annyit tesz hogy: „...és a sebesség volt a tiszta szépség”.) Ettől függetlenül jól fog mutatni, elvégre az utca nem autószalon, kevesebb csicsa is elég.
A szövegből egyébként kihámozhatók voltak a kulcsszavak: a GTC sportos, dinamikus és érzelmes. Ez utóbbi azt fejezi ki, hogy nem annyira racionális, mint mondjuk a kombi. A formatervezőnek azt is megmondták, hogy a válság óta az Opelt illik nagyon német márkaként kezelni, így időnként bele kell szőni a dumába a german precision (német pontosság) kifejezést, illetve a germánok bálványát, a technical excellence-t (műszaki tökéletesség). Adams profi, megtette. Azt ugyan nem tudom, hogy ez mennyire jön kapóra az angol piacon, ahol a Vauxhallról szeretik azt hinni, hogy angol. Bár, lehet hogy a british precision arrafelé egyet jelent a Leyland egykor volt borzalmas autóival, és ott is örülnek egy kis német vérvonalnak.
Mindettől függetlenül a GTC megőrzi egy jó háromajtós autó előnyét: ötüléses, szemben mondjuk egy Volvo C30-cal vagy egy VW Sciroccóval. Igaz, az Opelnél a három ajtó ilyen körítéssel nem olcsóbb az ötnél, mint mondjuk egy Focus esetében. Talán pont ezért dolgoznak ennyit a dizájnon, hogy az ember elhiggye, már-már sportkocsi. Ennyit a GTC-ről, tessék kicsit várni, valószínűleg Genfben bemutatják a szériaváltozatát, aztán utána pár hónappal akár meg is érkezik a szalonokba. Tessék gyönyörködni a képekben, amelyeket a prezentációból hámoztunk ki.
