Nyomasztó pangás van a márkakereskedésekben. A 2008-as 153 ezerhez képest tavaly mintegy 43 ezer új autót sikerült eladni hazai vásárlónak, ennek is nagy része flottavásárlás volt. Mégis furcsa érzés, amikor belépünk egy budapesti szalonba, és tíz kiállított autóra, illetve három-négy értékesítőre egyetlen érdeklődő jut, az is én vagyok, akinek esze ágában sincs vásárolni.
Amióta elméletben nincs nullás hitel, és akinek van pénze, autó helyett inkább termőföldet vagy aknásznaszádot vásárol, hegyesre élezett szablyával kell megküzdeni minden egyes ügyfélért. Gondolhatnánk, ilyenkor minden eddiginél nagyobb az árverseny, egymás alá ajánlanak a konkurensek. Igaz is, meg nem is.
Tájékozott érdeklődőként vettem célba hat kereskedőt a legkelendőbb márkákból, alaposan feltúrtam a netet, ki mennyiért kínálja. Rojtosra kattintottam a konfigurátorokat, kijegyzeteltem a listaárakat, konkrét típusokat kerestem. Válság van, ötajtós kisautóban gondolkodó átlagos vevőként léptem félve az értékesítőkhöz, mit tudnak ajánlani. Mondják már el, milyen akció van pontosan. Mert akció, az bizony mindig, mindenütt van.
Abban viszont hatalmasak a különbségek, ki hogyan tálalja a kedvezményeket. Ha rágerjedünk egy típusra, nyilván elkezdjük bújni az adott márka pont hu oldalt, megpróbálunk találni egy számunkra megfelelő felszereltségi szintet – ha van konfigurátor, abban, ha éppen nincs, hát az árlistából szemezgetünk. A számomra logikus érdeklődői magatartás következő lépése, hogy keresünk egy közeli márkakereskedőt, és teljes életnagyságban körbenyálazzuk az autót. Ez a feltételezett sorrend egyáltalán nem mellékes.
Sokszor ugyanis más árakat találunk az importőr által üzemeltetett központi lapon, mint a márkakereskedő honlapján, és megint csak más a helyzet, ha személyesen belépünk a szalonba. Ettől a ponttól kezdve nem lehet általánosságban beszélni - mivel minden importőr más stratégiával harcol, nézzük végig a kipécézett hat márkát. Nem a rosszindulat vezérelt: az eladási statisztikákat vezető Ford, Opel, Volkswagen mellett egy Suzuki, Citroën és Fiat szalonba mentem.
Az olaszok és a franciák nyílt sisakkal küzdenek. A Fiat központi honlapján azonnal hókon nyom egy Punto 2,99 millióért, rogyásig extrázva. Ennél jobbat nem tud kitalálni a márkakereskedő sem: bár ők saját címlapjukra még nem vették át a limitált szériát, a szalonban, amint Punto iránt érdeklődök, azonnal ezt ajánlja az értékesítő. Egyébként nyíltan be is vallja, a többi ár nem versenyképes a konkurenciával, csak ebben érdemes gondolkodni.
Citroënék ugyanezzel a módszerrel támadnak: kitalálnak egy piacra szabott felszereltséget, ami a tapasztalatok alapján bejön a vevők nagy többségének, és annak adnak olyan árat, amivel megszorongathatják a versenytársakat. A C3 esetében ez a Chic névre keresztelt felszereltség, amit a legkelendőbb 1,4-es motorral 3,365 millióért hirdet az importőr akciós áron. A díler, akit meglátogattam, érdekes módon húszezerrel többért listázza, viszont ajándékba ad plusz két év garanciát. Bagatell – csábításnak gyenge próbálkozás, várják ki a végét.
A Suzuki szalonban szomorú a hangulat, itt sem tudnak érdemben 3 millió alá menni, hacsak le nem mondunk olyan extrákról, mint a rádió vagy a klíma. Ennyiért pedig ki venne Swiftet?
Az importőr és a kereskedő listája között mondjuk itt is van különbség: az ötajtós GLX-et, ami a legfapadosabb értelmes választás, 3,39 millió helyett 2,99 milliós akciós áron kínálja az értékesítő, bár az ő listáján alapárként is csak 3,29 szerepel. Itt inkább az a benyomása az embernek, hogy hanyagságból fakadnak az eltérések, hiszen az importőr is szélesvásznú banneren hirdeti a Swift Edition 20-at 2,99 millióért, ami lényegében nem más, mint egy GLX.
Sokkal fifikásabb a méltatlanul unalmasnak bélyegzett Volkswagen. Náluk a Polo konfigurátora előtt apró betűs szövegben hívják fel a figyelmet arra, hogy használtautó-beszámítás esetén a derékhadat képviselő Comfortline felszereltségnél 400 ezer kedvezményt adnak a listaárhoz képest. Bár legalább fél tucatszor léptem már be ezelőtt a konfigurátorba, csak extra körültekintő érdeklődőként vettem észre most ezt a tájékoztatót, különben mindig csak a kék linkre kattintottam, hogy végre válogathassak az extrák közül.
A márkakereskedő saját honlapján ugyanezzel a sablonnal találkozunk, a szalonban is alapáras listák vannak kitéve, kedvezményt csak a kiállított autók melletti táblákon látni. Viszont amint szóba elegyedünk az értékesítővel, meghökkentő ténnyel kell szembesülnünk: a használtautó-beszámítási diszkonthoz nem is kell használt autó. Rövid beszélgetés után a nyomtatott árlistára nemes egyszerűséggel, golyóstollal felvési az alkalmazott, hogy mínusz 400 ezer, és már csak azon töpreng, vajon a 12%-os flottakedvezménnyel nem járunk-e jobban, ha valahogy cégesnek tudjuk elsütni a vásárlást.
Van itt árverseny, csak nem nyilvánosan – minden értékesítőnél azt látom, megpróbálja kihozni a legjobb árat, mintha tudná, mindjárt megyek a szomszéd szalonba. A kiválasztott 5 ajtós, 1,4-es Polo 3,431 millióért ugyan még mindig a drága kisautók közé tartozik, de a 3,8-as listaárhoz képest érezzük a különbséget.
A Ford még ennél is titokzatosabb. Az importőr semmilyen kedvezményt nem említ, szigorúan 3,139-től hirdeti a fapados Fiestát. Aki a hivatalos árlistán kimazsolázgatja, hogy neki egy 5 ajtós, jól felszerelt Trend tetszene, és megijedve a 3,574 milliós listaártól gyorsan továbbáll, sosem tudja meg, hogy azt az autót 3,089-ért hozhatja el, mindenféle alkudozás nélkül.
A márkakereskedő ugyan igyekszik becsalogatni az ügyfeleket a honlapján, az akciók menüpont alatt, akár 485 ezer forintos kedvezménnyel a Fiestára, de átverésekre kihegyezett tudatalattink könnyen kiszűrhet egy akár szócska után biggyesztett tetszőleges diszkontot. Ezért az értékesítő a szalonban huncutul kacsint ránk az ötperces rávezető szónoklat után, hogy tud adni némi kedvezményt. Majd amikor egy bizalmas pillantás keretében ráírja az árlistára, hogy mínusz 485 ezer, a forgatókönyv szerint ki kellene kerekednie a szemünknek. Egy tisztességesen felextrázott Fiestát alig 3 milláért el lehet vinni?! A Mondeónál még nagyobbat üthet, amikor megjelenik a papíron a mínusz 1,1 millió, amit akár meg is adhat a kereskedő.
Mégis azt kell mondanom, az Opel a diszkontálás Paganinije. Az opel.hu-n először az az érzésünk, valami prémiummárkához keveredtünk, hiszen értelmes Corsát 4 millió alatt nehezen lehet összerakni. De aki rutinosan keres, a márkakereskedő honlapján már talál egy kapaszkodót, hiszen itt érdekes módon 2,799-ért kínálnak klímás Corsát. Ha ez elég, hogy felkerekedjen a kereskedőhöz, nagy meglepetésben lehet része.
Azonnal 320 ezres kampánykedvezménnyel fogad minket az értékesítő, de ha kicsit puhatolózunk, előjön a farbával: van őstermelői igazolványunk? Esetleg közalkalmazottak vagy köztisztviselők vagyunk? Valamilyen kamarának nem vagyunk tagja véletlenül? Mert ez esetben bizonyos modelleknél megadhatja akár a 20%-ot is. De ha nem, semmi baj, mert egy kamulízinggel is le lehet hívni a diszkontot. Ezt pontosan nem magyarázza el, de bizalmas hangnemben utal rá, hogy így sem járunk rosszul.
Csak pislogok, ahogy súlyos százezrekkel lesz egyre olcsóbb a Corsa, simán meg lehet úszni 3 millió alatt – így már egyáltalán nem tartozik a túlárazott apróságok közé. Kezdem érteni, hogy lehet idén 12% körüli piaci részesedése az Opelnek – úgy tűnik, a trükk működik.
Vagy mindenkihez elért már a pletyka, hogy a listaár mindössze tájékoztató jellegű, vagy aki egyszer megkíván egy típust, nem ijed meg a félmillióval magasabb ártól sem. De még így is meglepő, hogy csak azért nem hirdetik meg az autókat egyből olcsóbban, mert ki szeretnék használni a leárazás pszichológiai hatását. Hiszen szívesebben megveszünk egy edzőcipőt, ha egy áthúzott húszezres ár alatt látjuk az akciós tizenötezret, de gondolnánk, autóvásárlásnál azért körültekintőbb az ember. Ez persze nem feltétlenül igaz, de lehet, máshol kell keresni az okát, miért csak a szalonban tudjuk meg egy autó valós árát.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
