Blokk 1:
BIZTOS 150-es:
Ezen a szinten a „biztos” szó relativisztikusan kezelendő. Mondjuk rá – ilyen az a példány, amelyik megvétel után legalább fél, talán egy évet is kibír nagyobb javítás nélkül. A súlyosan rozsdásodó autókat hagyjuk inkább, tehát Fiat Ritmóval, Renault R9/R11-essel, legkorábbi Ford Fiestával, 1990 előtti japánokkal ne foglalkozzunk.
És bármilyen jónak mondja is az öregünk a Ladát, a Moszkvicsot, ne feledjük, hogy az ő emlékei keletkezése óta eltelt húsz év. Ha akkor ugyan megbízhatónak is számítottak ezek (talán), azóta jócskán elhasználódtak, mellesleg ma már az elvárások is mások. A nyolcvanas években egész lakótelepi parkolók váltak hétvégi szerelőműhelyekké, de ma? Szoci autót – talán a Skoda Feliciát leszámítva – ne vegyen kezdő. Ja, és alkatrész se nagyon van hozzájuk. Hobbistának szuper a KGST-jármű, de zöldfülűnek horror.
150 ezerért tűrhető, első szériás Opel Corsákat, csepp-Kadetteket (az E széria) kapni, de az ennyiért mért Astra F gyanús – nem okos megvenni a pénzünkért kapható legfiatalabb autót, annak valami baja van. Mind intenzíven képes rohadni, főleg a kerékjáratoknál, a küszöböknél, nem árt hát az óvatosság. Hasonló kategória az 1989 utáni Ford Escort – talán kicsit otthonosabb belsővel, kellemesebb futóművel, de szerkezetileg gyengébb kivitelben. Jónak tűnő példány mindenképpen megér egy ránézést, de ellenőrizzük, hogy nem roskad-e a karosszéria az első rugótornyok mögött, mert akkor a kasztni a végét járja.
Fiat Unóból a lapos fényszórós, kevésbé rohadós második szériát, Pandából az 1991 utáni, korrózióállóbb példányokat nézzük meg, de egy kellően karbantartott Tipo sem rossz. A Skoda Favorit igénytelen, zajos, de megbízható jószág, annak az eleje (sárvédők, rugótornyok) tud nagyon rozsdásodni. A legjobbak a már VW-fennhatóság alatt készült, az emblémájukat a maszkjuk közepén hordó 1.3i verziók. Feliciát viszont ennyiért ne vegyünk.
Volkswagenék háza táján is érdemes keresgélni: Polo I-et kapni ezért a pénzért, és egy olyan egészen jó tud lenni ma is, de a Golf I rizikósabb, azokat túlságosan elhasználták cuccolásra. Két, amúgy nem túl vonzó és nem is valami szimpatikus koreai autót is igazolt az elmúlt tizenöt-húsz év gyakorlata: ha kellemetlen is, de egy Daewoo Racer, illetve egy Hyundai Pony egészen hűséges társ tud lenni. Hogy a Suzuki Swift miért maradt ki? Mert ami van 150-ért, az igazából nincs is.
Blokk 2:
STÍLUSOS 150-es:
Ennyi pénzért stílust? Ne röhögtessenek… Na jó, azért próbáljuk meg.
Ha valaki talál egy spéci kiadású Renault R5-öst eredeti fényezéssel, az egészen mutatós tud lenni a forgalomban, érdemes kicsit kutatni utána, hébe-hóba felbukkan egy-egy. A Golf I-esnek is van egy hamisítatlan, egyedi, vagány kiállása – de nagyon nézni ám a rozsdát, a belső teret –, lásd előző fejezet. Egy időben szörnyű ciki volt, ám az évek múlásával mind eredetibb autóvá lett, s mára igazán egyedivé vált – persze kizárólag szép állapotban – a Citroen BX. De a szegényházi stíluskirály természetesen egy olasz autó: a Lancia Y10. Alapjai megegyeznek az Unóéval, tehát tartós, megbízható, olcsón szervizelhető, de sokkal izgalmasabb, különlegesebb annál: egy matt fekete hátsó ajtós, Alcantara-belsős kivitel igazán zsír tud lenni.
Ha túl kicsinek tűnik az Y10 a kellő belépőhöz, akkor ott egy másik Lancia, szintén ennyiért, csak jóval nagyobb: zseniálisan élére vasalt vonalakkal egy Dedra is beesett a keresőbe, nahát… Ja, és 165-ért van már bukólámpás Mazda 323F is, ami nem okvetlenül a legidőjárásállóbb típus, de akinek belefér egy csekkolás, nosza, rajta, a mechanikája tartós, és lehet vele pislogni a bukszákra, mint egy Lamborghini Countach-sal.
Blokk 3:
TAKARÉKOS 150-es:
Alapvetően bármi ide tartozik, ami dízel és kicsike. Ezzel a felvetéssel akad néhány bibi: a 80-as, 90-es évek kicsi dízeljei közel sem voltak olyan tartósak, mint a másfél-két mérettel nagyobb motorok, rettenetesen nyersen működtek, ráadásul gyengék is voltak, mert jellemzően nem volt rajtuk turbófeltöltő. És egy ilyen autónak az elmúlt húsz év során szinte biztosan volt legalább egy olyan tulajdonosa, aki kizárólag azért vette, hogy nulla pénzből kilométerek millióit tegye bele. Az ilyen tulaj pedig nemcsak az üzemanyagon, hanem a karbantartáson is spórol, pontosabban magasról tojik rá. Készüljünk: mi fogjuk rendbe tenni őutána az autót, csak sokkal több pénzért, hiszen korán elkapva a problémák olcsón orvosolhatók lettek volna, de most már a fél motort/futóművet ki kell majd dobnunk.
Tehát kicsi, régi dízelautót csak rettenetes óvatossággal. Mi tartozik ide? Dízel létezett az első Opel Corsából, a Kadett E-ből (ez rettentő tartós), a Peugeot 205-ösből (a motor itt szintén elnyűhetetlen, inkább a hátsó futóművel lesz baj, ha már), a Fiat Unóból (a legszörnyűbb dízelmotorok egyike volt az 1,3-asa, de az 1,7-ese sem sokkal kellemesebb), a Pandából, Tipóból (ugyanaz a motorcsalád). És még: a Renault R5-ös (bizonyítva, hogy nem minden francia dízel jó, csak a Peugeot-Citroen-féle az), a Ford Fiesta (borzalmas), a Citroen AX (dízelkivitelben a valaha készült legtakarékosabb autók egyike, lehet vele 3 l/100 km-rel járni, s különben is tűrhető autó) is készült így. Mi maradt a végére? Corsa, a Kadett E, a 205-ös és az AX.
Érdemes még a fentiek benzines, de kis fogyasztású változataiban is gondolkozni. Az egyliteres Opel Corsa, az 1,1-es Peugeot 205, az ugyanezzel a motorral szerelt Citroen AX sosem volt iszákos, az Uno és a Panda pedig a régi 903-as motorral szintén nagyon takarékos, de a 750-es (csak a Pandánál!), 1,0-ás, 1,1-es, modernebb Fire-blokkok sem kérnek szinte semmi benzint. De nehogy valaki automataváltós kocsit vegyen – ebben a méretben a buta váltó tizen-huszon-százaléknyi plusz étvágyat jelent.
Blokk 4:
NYOMULÓS 150-es:
Aki ilyen kevésből vezetési élményt akar, az úgyse használja majd a kocsiját minden nap, ezért – bekockáztatom – a megbízhatóság, a fogyasztás nem szerepel a szempontfelhőben. Azok az idők éppen az elmúlt egy-két évben értek véget, amikor használható Golf GTI-t, hathengeres Ford Caprit, nagy motoros Opel Mantát lehetett kapni százötvenért. De van még remény.
Mivel a Ford Sierra is hátsókerekes, és abból is létezett mindenféle erős kivitel – és már a sima kétliteres sem különösen gyenge – ezért kézenfekvő választás egy olyan. Sajnos a drifterek felszippantották a jobb példányokat a piacról, ezért már ezek a lenézett Fordok is mind drágábban mennek: a 150 ezer forint éppen elég arra, hogy a kínálat legalját megcsípjük. Ésszel, óvatosan. De a Sierra jópofa autó, főleg hóban.
Peugeot 205-ösből is van vigyorfaktoros kivitel. Ennyiért használható GTI-t persze nem adnak, de léteztek mindenféle karburátoros, puhább futóműves, azért elég gyors változatok is - felhívnám a figyelmet az XT és pláne az XS feliratokra egyes "döszenkek" farán. De ha már okvetlenül valódi GTI kell, hát Citroen AX-ből sanszos, hogy 150-ért találunk – de nyűgös lesz vele az élet, előre szóltunk. A VW Polo GT sem volt egy lóerőgyár, de a nem-svájci változatok 75 lóereje és a 800 kiló alatti saját tömege azért ki tud adni egy jó kis autózást. És persze van már ennyiért VW Golf 1.8 GT is – karburátorral, hogy otthon is szerelhető legyen. A két betű ne tévesszen meg senkit, a teljesítmény korántsem féltengely-feltekerős, hiszen csupán 90 lóerős, de a tömege is alatta van ám az egy tonnának.
Ha valaki tényleg, de rettenetes alapossággal ellenőriztetni tudja a korróziót, esetleg valami erősebb, 20-22 éves Honda Civicbe is beruházhat. Annál legalább az elektromosság rendben lesz, és ha a korábbi élete során karbantartották, a mechanika is működni fog. Szintén a korrózió, valamint az első futómű állapota lehet az aggály egy másik nyomulós gépnél – a Fiat Uno 75 S-ről van szó, amely a lóerőihez képest valószerűtlenül dinamikus. És a Seat Ibiza 1.5 is ugyanez: azonos motor, de már Porsche-tervezte hengerfejjel, 85 (később 88) lóerővel. Nagyon tud menni, ha kicsit is nincs jól beállítva, nagyon tud enni is, és talán soha még nem készítettek nála kényelmetlenebb üléspozíciójú autót.
Ajánló blokk vége
Eddig tartott a kötelező gyakorlat, játsszunk azért egy kicsit Totalcart is... Merthogy 150 ezer jó magyar forintért lehet kapni:
- bokszermotoros Alfa 33-ast,
- Nissan 100 NX-et,
- csiptyúningolt, első szériás Honda CRX-et...
Na látják, ez a fantasztaság, ez az, ami: TILOS. Lépjünk, mielőtt megfordul velünk a centrifuga, legközelebb jönnek a 300 ezer körül megvehető első autók. Ott már nagyobb lesz a választék.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
