Téli gumi? Az a minimum

2012.02.03. 17:57

Aki február elejére nem tette fel a téli gumit, nem ellenőriztette a fagyállót, nem csekkolta az akksit, remélhetőleg azok közé tartozik, akik télire, legalábbis a zimankós időjárás idejére leteszik az autót. Nem szégyen ez - csúszkálás, jégfoltok, hólapátolás vár a többiekre, és az előttünk álló pár nap kemény hideget ki lehet bekkelni tömegközlekedéssel, átszervezéssel, otthoni munkával.

Persze nem kötelező berezelni, némi rákészüléssel meg lehet úszni az ilyenkor néha elkerülhetetlen, húzósabb szituációkat. A jól fűtött szerkesztőségben tespedve összeszedtünk néhány túlélési trükköt, ami mindenkinek jól jöhet.

Reggeli spricc: jégtelenítés

A jeget felesleges kaparni. Összekarcolódik a szélvédő, megfázik a cselekvő. Hülyeség. Az elmúlt tizenpár évben sikerült csaknem tökéletesre csiszolnom a fagyos páramentesítési ceremóniámat, megosztom.

Először is úgy kell parkolni este, hogy az autó eleje a házfal felé nézzen, legfeljebb egy-két méterre, így a házból sugárzó meleg sok esetben elég lehet a kívánt hatás eléréséhez, hogy kilássunk az ablakon. Ha ez nem megoldható, még mindig adhatunk egy esélyt a napfénynek, reggel 8-9-es induláshoz elég szokott lenni, ha a kocsi orra a felkelő nap felé néz. Ha nincs túl sok felhő, ez is működni szokott.

Harmadikként jönne a kaparás, ami helyett jobbat eszeltem ki. Tessék venni a boltban hagyományos, háztartási ablaktisztító sprét, olyat, mi nem csak habot tud nyomni, hanem folyadékot is spriccel. Tessék bespriccelni az ablakon lévő fagyott párát (jeget). Tessék várni két (kettő!) percet, majd tessék az ablakmosó használatával és az ablaktörlővel letörölni. Ugye milyen egyszerű?

És ha már a kezünkben a spricni, érdemes az első és a hátsó lámpákat is megpucolgatni, főleg a régebbi, fényszórómosó nélküli kocsikon kellemetlen a folyamatosan halványuló világítás.

Ez az egész 3 perc, kevesebb, mint kapirgálni.

Mi kell hozzá? A lakásban tartott ablakmosószer, hogy ne fagyjon be. Ésszerű esti leparkolás.

A belső párátlanítás ugyanilyen fontos, ezt viszonylag egyszerű megoldani: nem kell telelihegni az autót. Jó, ha van légkondi, egyébként pedig, ha jó az autó fűtése, azt az ablakra kell irányítani, a többit meg lezárni. Állófűtésesek, szélvédőfűtésesek előnyben. Az se baj, ha nem lyukas az utastéri radiátor, vagy az ember garázsból indul.

Bende Tibor

Kíméletes indítás

Mire sikeresen kivakartuk autónkat a jégből-hóból, ha járattuk a motort, az utastér is felmelegedett egy kicsit. Ilyenkor ugyan még hidegnek érezhetjük, pláne ha bőrkárpithoz nem jár ülésfűtés (ezen segít a legolcsóbb, fűtött ülésbetét is bármelyik szupermarketből), de ennek ellenére – ha lehet – ne üljünk be nagykabátban-usankában.

Inkább vállaljuk azt a pár perc didergést, mintsem menet közben kelljen lehántanunk magunkról a ruhát. Az ember általában olyankor fázik meg, amikor izzadtan kerül ki a hidegbe, nem akkor, amikor szimplán csak ücsörög két percet. Ezt ne feledjék el, ahogy azt sem, hogy egy indexkarba akadt kabátujj, egy gáz- és fékpedált egyszerre lenyomó nagy bakancs is okozhat balesetveszélyes helyzetet.

Ha autónk tovább állt (mondjuk 2-3 napnál többet) a szabad ég alatt, akkor az elindulás után érdemes párszor finoman rálehelni a fékre, hogy a tárcsákon időközben képződött felületi korróziótól megszabaduljunk. Lassú, óvatos tempó mellett persze, nyélgázon úgysem indul senki, azt egyik motor sem szereti (öreg dízelek tulajdonosai különösképpen legyenek óvatosak), a hengerfej-javítás pedig nem olcsó mulatság.

Ha már úton vagyunk, ne kövessük el azt a hibát, hogy alábecsüljük a telet és a fagyot, valamint túlbecsüljük saját és autónk képességeit.

Palóc furmány: vezetéstechnikai kiskáté

Attól, hogy süt a nap és érzésre meleg van, az aszfalt még lehet hideg, árnyékosabb helyeken simán képződhet finom jégréteg. A defenzív vezetés télen a legkifizetődőbb. Ezt jól belénk sulykolták azok, akik nem a levegőbe beszélnek.

Ha úgy ítélik meg, hogy az adott helyzetben biztonságos, akkor finom fékezéssel meg tudnak győződni a tapadásról. Sokszor becsapós a téli csapadék, hiszen vannak olyan szakaszok, ahol nem tudjuk, az aszfalt maga a csillogós fajta, vagy már áll rajta a víz, esetleg meg is fagyott. Ilyenkor óvatosan fékezgetve fel lehet mérni a csúszáshatárt, és ehhez belőni a sebességet.

Nagyon ramaty, fagyott, kásás úton nem szégyen lassan menni. Az összekerekes autók sofőrjeit ilyenkor sokszor elragadja a hév, és jelentős sebességkülönbséggel előzik végig a sort, őket nagy eséllyel a harmadik kanyarban látjuk viszont, égnek meredt kerekekkel, telefonálva. Jellemzően ők azok, akik megfeledkeznek arról, hogy az összkerekes autó is csak ugyanakkora, négytenyérnyi felületen érintkezik az úttal, mint bármelyik másik. Fékezéskor pedig csak ez számít.

Ha egyenes szakaszon futnánk jégre vagy letaposott hóra, akkor a legrosszabb dolog, amit tehetünk, hogy pánikszerűen elkezdünk kavarni a kormánnyal-fékkel. Ez vezet ahhoz, hogy a csúszós felület elfogytával megtapadó kerék (álló vagy elfordult állapotában) hirtelen vezeti ki az autót addigi kényes, egyensúlyi állapotából és kész a baj, megpördülünk, oldalra vágódunk, keresztbeállunk. A modern, fékerőelosztóval és ABS-szel kombinált fékrendszerek jól jönnek ilyenkor. Jó eséllyel eltérő tapadású felületen is képesek úgy lassítani az autót, hogy közben ne törjön ki egyik oldalra sem. Ha nem rendelkezünk ilyenekkel, akkor inkább ne is próbálkozzunk fékezéssel, mert csak baj lesz belőle.

Ilyen esetben a legokosabb (feltételezve, hogy egyenes szakaszról van szó), ha lelépünk a gázról, és erősen fogjuk a kormányt, egyenesen tartjuk és hirtelen mozdulatot kerülve szépen hagyjuk, hadd guruljon át az autó a jégen, elkoptatva ezzel sebességét arra a szintre, ahol a gumiabroncs már ismét képes megtapadni.

Ha pedig olyan helyzetben történik mindez, ahol ez kivitelezhetetlen (kanyarban leginkább), akkor tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a több tapadást ígérő felület felé haladjon az autó. Az útszéli mély hóban jó eséllyel megtapad a jó téligumi, és kikecmereghetünk a bajból.

Ha mégsem, akkor az ütközés előtti tizedmásodpercben jusson eszükbe az, hogy kitámasztani nem szabad, ilyen balesetek után derül ki általában, mennyire tudják a sofőrök jól beállítani az ülést. Ha önök teljesen ki tudják nyújtani a lábukat úgy, hogy közben kinyomták bármelyik pedált, akkor nem jó. Egy koccanás esetén a medencéjük bánja majd a kitámasztást. És az sokkal nehezebben gyógyul, mint egy törött lábszár.

Legyenek óvatosak, bármennyire biztonságosak is a mai autók, azért a természet a főnök, nem a tervezőmérnök.

Vályi István

Csak óvatosan: ne kockáztassunk

Aki télen is nyári gumival közlekedik, kétszeres fékútra számíthat ahhoz képest, aki téli abroncsokra váltott, amikor beköszöntött a hideg. Itthon egyelőre nem kötelező, de nagyon ajánlott a téli abroncsok használata, annál is inkább, mivel egy egyszerű koccanás okozta kár javítása is többszöröse lehet egy garnitúra téli gumi árának.

A rendőrség szerint télen alapvetően kevesebb súlyos közlekedési baleset történik, mint tavasztól őszig, ugyanakkor az első hóeséskor hetekre megugrik a koccanások száma. A nagyobb követési távolság, illetve az útviszonyoknak megfelelő sebesség megválasztása tehát mindenki számára ajánlott, már csak azért is, mert egy esetleges ütközés után ezen múlhat a kárrendezés is.

Ne vonjunk le messzemenő következtetéseket a városi közlekedési helyzetből, ha vidékre vezet az utunk. Ne feledjük, lakott területen kívül szinte mindig rosszabbak, de főként kiszámíthatatlanabbak az útviszonyok. Lehetőleg válasszuk a főútvonalakat a közlekedéshez, hiszen azokat hamarabb megtisztítják a hótól. Ha mégis elakadunk, nem maradunk sokáig egyedül, segítség nélkül. Feltöltött mobiltelefon, elemlámpa, termoszban tea, esetleg pár falat étel is jól jöhet a kocsiban, elakadás, veszteglés esetére.

Indulás előtt érdemes felkeresni a Magyar Közút Zrt. honlapján működő útinform szolgáltatást. Itt nem csupán a hóakadályokról, illetve az országos közlekedési helyzetről kiadott, a rádiósok és tévések által is használt közleményeket olvashatjuk, de webkamerákon nézhetjük meg, hogy az ország egyes pontjain milyenek az útviszonyok. A szolgáltatáshoz kattintson IDE.

Zách Dániel

Legyen mihez nyúlni: telerakjuk a csomagtartót

Jégkaparó, zsebpartvis, kislapát: nem is rossz móka a hóletakarítás. Nem kedvelem azokat az autóstársakat, akik öklömnyi kémlelőlyukon át pásztázzák a forgalmat előre görnyedve, fél mázsa havat kocsikáztatva a tetőn - egy nagy fékezés, és a szélvédőre csúszik az egész hópokróc, addig meg a mögötte közlekedőket szórja be pihékkel az önző, lusta sofőr. Reggeli tornának sem rossz az autó kiásása, csak rá kell szánni azt az öt percet.

Egyébként is a ráhagyás a téli közlekedés alapja. Követési távolságnál, fékútnál, sebességválasztásnál, de leginkább az időnél. Amelyik utat általános esetben fél óra alatt tennénk meg, arra tervezzünk legalább háromnegyedet. Akkor nem kell rohanni, ami máris nyerő helyzetbe hoz minket.

Tudunk például segíteni felebarátainknak is. Bár ez kezd kimenni a divatból, télen kötelező kicsit közösségi léptékben gondolkodni. Lehet, hogy másnap minket kell majd kitolni a parkolóból, bebikázni, esetleg kihúzni az árokból.

Ide tartozik például az a fontos szabály is, hogy csúszós úton mindig a hegyen felfelé igyekvőnek van elsőbbsége. A lendület ugyanis komoly fegyver: ha egy kaptatón meg kell állni, lehet, többé nem sikerül elindulni, pedig egy szuszra még simán felment volna a gép. Ezért illik a lefelé menőnek elősegíteni a szembe jövő haladását, ha például csak egy autónyi hely van szabadon.

Ha pedig mégis vége a dalnak, megállt a szekér, még mindig nincsen semmi veszve. Módjával érdemes próbálkozni a jó öreg hintáztatós módszerrel, amíg a kuplung meg nem sínyli. Célra vezetőbb, ha van a csomagtartóban egy kis lapát, amellyel a kerekek elé ösvényt lehet gyártani. Még jobb, ha van kéznél egy kis homok is, bár ezzel már kissé átlendültünk a túlóvatoskodás oldalára.

Utolsó mentsvár szokott lenni a hólánc, amelyet jobb akkor felszerelni, amikor még nem akadtunk el. Persze a hajtott kerekekre (lámáknak: amelyik kipörög). Aki még nem csinált ilyet, egyébként nem teszi rosszul, ha még szárazon tréningezik egyet, mert könyékig túrva a hóban, rózsaszínre fagyott kézzel jobb, ha tudjuk, merre kell matatni. És persze nem szabad ellustálkodni a leszerelést sem, mert kijőve a mélyhóból többet tud ártani a lánc, mint amennyit használ.

Pont a hóláncszerelésnél, de egyébként is minden esti kalandnál rendkívül nagy segítséget nyújt egy működő zseblámpa az autóban. Jól elfér a bikakábelnek és a vontatókötélnek rendszeresített dobozban, amikkel ha éppen nem a magunkén, mások szorult helyzetén is tudunk enyhíteni.

Akinek a hóláncozás már extrém sportnak számít, annak is javasolt a láthatósági mellény mellé becsúsztatni egy kanna fagyálló ablakmosót: felsózott úton gyakran spricceljük üresre a tartályt egy vidéki úton, és jó, ha van miből utántölteni. Mellesleg olcsóbb is az anyag, ha nem a benzinkúton kell megvenni.

Egyesek pokrócokat és három napi hideg élelmet is tartanak az autóban, ami persze nem hülyeség, de elég extrém helyzetnek kell kialakulnia ahhoz, hogy valóban szükség legyen ilyesmire. A defenzív magatartáshoz bőven elég, ha fokozottan ügyelünk arra, mindig inkább félig teli legyen a tank, mint félig üres, és ne merüljön le a mobiltelefon.

Stump András

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.