Magyar autósra vadászik az olasz rendőr
Lázad a márkaklub: már a veteránosokat sem hagyják autózni
1996 óta használunk próbarendszámot, mivel klubunk veterán, hobbi jellegű járművekkel kapcsolatos restaurálási, összeépítési, felkészítési tevékenységeket folytat. Az évek során kisebb változások, megszorítások odafigyelésre késztettek minket is. Például figyelnünk kellett arra, hogy rendszeresen külön kérelmet adjunk be a személy-, és teherszállítás alóli felmentéshez. A filmforgatásokon, speciális mérési-, és egyéb meneteken a szokásos „felhasználókhoz” képest eltérő módon szükséges járműveinket mozgatni.
A kétezres évek elejétől csak forgalomból kivont, vagy forgalomba még nem helyezett járművekre lehetett használni a táblákat. További szűkítés volt, hogy a gazdálkodó szervezetek fő tevékenységi köre legyen az újautó-forgalmazás, járművek gyártása, összeépítése. A szakmában terjengő információk alapján az volt e szűkítések oka, hogy túl sok a kiadott rendszám.
A következő változás, egyben meglepetésre az első enyhítés is, hogy a próbarendszám elvileg külföldön is érvényes lett. Ezt persze a rá következő években szó szerint kiütötték azzal, hogy a rendeletbe bekerült a kivont, vagy forgalomba nem helyezett jármű szakasz elé a misztikus „belföldi” szó. Kérdés, hogy mi a belföldi jármű, illetve a használt, külföldről behozott jármű mikor válik belföldivé? Az Unióból behozott jármű, ha megvásárolják, akkor még nem belföldi?
Csak ha levizsgáztatják, és megfizetik rá a regisztrációs adót? De akkor vizsgára sem vihetnénk P-rendszámmal. Az új kocsikat forgalmazók sem. Az ő autóik „belföldiek” a forgalomba helyezés előtt is? Ott más a mérce? A muzeális minősítési szándékkal behozott, restaurálásra szánt jármű is addig „külföldi”, míg túl nem esett a minősítésen, műszaki vizsgán, forgalomba helyezésen? Addig viszont ki sem próbálhatjuk? Hogy egyáltalán az EU-ban vett jármű mikor válik belföldivé, erről vámeljárásokban tájékozott forrásaink is ellenkező tartalmú válaszokat adtak.
A leglényegesebb, a P-rendszám-használatot drasztikusan visszaszorító intézkedések az elmúlt három évben kezdtek a használók feje felé tornyosulni. A cikkben is említett kitétel, hogy csak a cég alkalmazottai használhatják a P-rendszámos autót, kiegészült azzal, hogy csak az autószerelők vezethetik a járművet. Innentől fogva úgy néz ki, hogy végleg megszorult az akasztófakötél a nyakunkon. A közúti ellenőrzést végző rendőrök dolga már csak a sámli kirúgása.
Ismét a szakmában terjengő legendákat kell előcitálnom hogy érzékeltessük, a kialakult helyzetet hogyan értékelik az érintettek. Az a hír járja, hogy azért kellett a megszorítás, mert a „szlovák rendszámozók”, és általában a regisztrációs adót megspórolni kívánók közül többen átszoktak a próbarendszámra. Nyilvánvaló, hogy egy közel 250.000 Ft éves költségű ilyen megoldás csak ott érheti meg, ahol sokmilliós regadó költségvonzata lenne a hazai forgalomba helyezésnek. Ezek nem a kispályás kocsik. Tehát ezek miatt szív az alja? Ismét?
Számunkra ezt támasztja alá az utóbbi időben az ilyen irányú rendőri intézkedések vehemenciája, magabiztossága. Olyan érzésünk van, mintha ki lenne adva, hogy a P-rendszámokat bármi áron be kell vonni. A legkisebb hibát is azonnali leszereléssel kell büntetni. Akitől bevonják, az kb. 2-3 hónapos elbírálásra számíthat, és abban az évben nem kaphatja vissza. Illetve a többi rendszámát is le kell adnia, ha van. A visszaszerzés a szigorodó feltételek mellett kétséges. Tehát a retorzió drasztikus, és dominószerűen bedöntheti a szervezeteket.
A rendőri intézkedések során azt tapasztaltuk, hogy a helyszínen kell bizonyítani azt, hogy a jármű vezetője rendelkezik-e autószerelői végzettséggel. Egy esetben bizonyítani kellett, hogy tényleg az alkalmazottja vagyok az egyesületnek. Kérték, hogy tárjam elő a munkaszerződéseket, a NAV regisztrációs papírokat, illetve a járulékok rendezettségét is bizonyítsam.
Kilátásba helyezték, hogy kihívják az adóhivatal munkatársait, és ha állításaim nem valósak, jön az eljárás. Hoppá, ez már nem útszéli ejnye-bejnye kategória. Nálam volt az aláírási címpéldány, ezt végül elfogadták. Egy esetben – pár nappal az idei rendszám kiváltása után − a fenti bizonyítási eljárást sikeresen meglépve, jött a sapka-állásszög történet. Közölték hogy ezt csak „belföldi” vadonatúj autókon használhatjuk. Nem számított már semmi, ezért ennyit reagáltam: uram legyen szíves nézze már meg a forgalomban tartási engedélyt. Ki van oda bejegyezve? Hát a Trabant-Wartburg Klub. Mikor láthatott új Trabantot, Wartburgot? 23 éve. Az engedélyt viszont a héten kaptuk meg. Itt volt némi hatásszünet, aztán láss csodát, elengedtek.
Összegezve úgy látjuk, hogy az egész P-rendszám ügy koncepciózus és koncepciótlan. Meg kell érteni a szándékot, a tisztességtelen használók teljes kiszűrését. Egyesületünk fontolóra vette, hogy ebben a kérdéskörben is megpróbálná hallatni a szavát. Ehhez szüksége lesz azért szakjogi kérdésekben jártas támogatókra, és a hasonló egyesületek vezetőinek, tagságának, általában az autós társadalom nyilvánosságának igénybevételére.
Muczán Gábor
