Örüljünk inkább, íven vagyunk
Tény, hogy a második futam nem jött össze, kitérünk még rá. Először azonban súlyozzuk a mondanivalót oda, ahová kell: az első versenyre.
Arra, amelyet a Honda teljes mértékben uralt és amelyen Michelisz Norbi dobogóra állhatott a harmadik helyen. Kimondhatatlan volt a feszültség a tetőn, ahonnan volt szerencsénk végignézni mindkét tízkörös versenyt. Saccolgattunk-tippelgettünk, ki, hogyan mozog majd, és imádkoztunk, hogy az első két kanyaron legyünk túl gond nélkül. Tudta mindenki, hogy a Civic megfoghatatlan a második és harmadik szektorban, ahol a rövid féktáv többet számít, mint a tempó. A Honda ereje megvan, de a nagy homlokfelület miatt nem tud akkora csúcstempót, mint a Chevrolet. Azonban a Slovakia Ring nem Monza, sokkal többet nyertek a 2-3. szektorban, mint amennyit veszítettek az elsőben.
Ez a verseny nem lehetett rossz, pláne, miután láttuk, hogy Norbi ügyesen elfordul Müller előtt és ott van Monteiro mögött.
Tarquini nem kérdezett, fogta és behúzta a futamot, de a mi gyerekünk ott volt a harmadik helyen, Müller pedig mögötte. A Honda kevésbé koptatja a gumit, a Chevyt addig kellett tartani, amíg ki nem fárad, de Müller sokáig bírta: hét körön keresztül volt a nyakunkon, szerencsére nem tudott annyi tempót átvinni a második – technikás – szektorra, hogy bárhol be tudjon szúrni a narancs-fekete Hondának.
Norbit szemmel láthatóan feltartotta Monteiro, de ő a lehető legjobb dolgot tette, amit lehet: nem támadta agresszíven, csak éppen annyira volt rajta mindig, hogy világosan lássa mindenki: ez egy gesztus. Lássa Monteiro, lássák a nézők és láthatták a Hondánál is. Így kell ezt, ez a harmadik hely egy másodikat ért. Jó üzenet volt.
Ha lett volna felettünk plafon, szétverjük a fejünket rajta, úgy ugráltunk örömünkben, amikor végül leintették. Az, hogy Coronel rutinja behozta a láthatóan erős lépéshátrányban lévő BMW-t az ötödik helyen, csak előrevetítette, hogy a második futamon komoly esélye van a győzelemre.
Mivel nem volt érdemes lemásznunk a tetőről, így csak annyit kérdeztünk telefonon: van-e bármi baj? A legjobb választ kaptuk: semmi, az autó jó, megyünk.
Pedig a második futam rajtrácsa minden volt, csak nem biztató: Norbi előtt – többek között - Müller, Oriola, Huff mögötte Monteiro, Tarquini... Ember legyen a talpán, aki itt okos tud lenni.
Pontosan egy vonalban álltunk a tetőn Tarquini autójával, világosan láttuk, hogy az olasz bemozdult a rajtnál, de úgy tűnik, vele van a versenybírói szerencse, mert hiába jelentették azonnal, egyelőre nem kapott érte büntetést. És – jó eséllyel – nem is fog. A mi szempontunkból mindegy is, mert a rajtot egy kicsit elkottáztuk, Monteiro is elment, bár tény, hogy ő a felvezető körben gumizta fel magának egy burnouttal a rajthelyet, meg is tapadt a portugál autója, Norbi nyolcadikként fordult, de a lényeg, hogy egyben. Nem aggódott túlzottan senki, mert Oriola, Chilton és Huff lassabbak voltak az egész hétvégén és még lassulni is fognak.
Ahogy az várható volt, Coronel jól elrajtolt, a hátsókerekes BMW jól megtapadt, és meg is nyerte gond nélkül a versenyt, ami óriási siker a csapatnak. X ezer szempár azonban Norbit követte, aki a nyolcadik helyen tolta maga előtt Chiltont. És ha tudtuk volna, hogy leginkább ez lesz a baj forrása, biztosan nem drukkoltunk volna ökölbe szorított kézzel Norbinak, hogy tolja már le a fenébe.
Chilton azonban jól védekezett, pedig elöl Huff összetartotta a mezőnyt, mehetett volna Norbi utána, de hátrafelé is figyelnie kellett. Aztán Oriola lelassult, már Chiltont is feltartotta, a zavarosban pedig centikre egymástól vonatoztak, várva, hogy valaki elkövessen egy hibát. És ez megbosszulta magát.
A harmincfokos hőség és a hosszú, szélárnyékban eltöltött idő még egyik versenyautónak sem tett jót. A menetszél mindennél fontosabb, az hűti a váltót, a difit, a hűtővizet, a kormányszervót és az üzemanyagszivattyút is. Az utóbbi kettő aztán feladta a küzdelmet, az utolsó körre ráfordító kanyarban.
Hogy ki a hibás? Norbi biztosan nem, ő azt csinálta, amit kellett: ment volna előre, nyomta maga előtt Chiltont és próbálkozott, mert sokkal több volt benne egy nyolcadik helynél. Az autó? Végre azt mondhatjuk, hogy az sem, ennyit bírt egyszerűen, nem többet és ezen a hétvégén végre a jobbik – ütőképesebb – oldalát mutatta, ami jó jel a jövő hét vége előtt.
Mert ha a Hungaroringen hibátlan lesz, akkor az Norbinak a győzelmet is jelentheti. Ez most világosan látszott. Mi ott leszünk.
