Kicsit taknyos-nyálas volt az idő reggel, amikor elindultunk a világ tíz legszebb versenypályájának egyikére. Nem túlzás, a magas, sötétzöld fenyőkkel teli hegyek közé beékelt Salzburgring csodálatos helyszín és remek pálya.
Természetes a domborzata, iszonyatosan gyors és telis-tele van szintkülönbségekkel. Van itt döntött kanyarból nyíló ellentétesen döntött rész, húzós, szűkülő jobbos és szabad szemmel láthatóan is kőkemény terhelésváltás a célegyenes előtti kanyarkombinációban.
Ide sikerült leállnunk az első szabadedzésen és megérte, mert ez az a pont, ahol igazán elválik a szar a májtól. Aki itt bele-belefékez a kigyorsításba, az elrontotta. Viszont ha nem, akkor könnyen palánkon találhatja magát ergo: itt csak egyféleképpen lehet elférni, máshogyan nem. Elég, ha egy fél méterrel később kanyarodnak, máris szűk a következő, gyors balos és kész a baj.
És ugyanez érvényes a bal-jobb-bal kombináció elejére is, a legnagyobb gondjuk ezzel lesz a pilótáknak. A Chevy szemmel láthatóan iszonyatosan stabilan viszik át a tempót, a terhelésváltáson is minimális oldalcsúszással jutnak át míg a BMW-k folyamatosan küzdenek, többször is bele-belenyúlnak a kormányba.
A Honda és a Seat nagyjából egyformán képes átjutni ezen a technikásabb részen, hallatszik, hogy komoly terhelést kapnak a gumik, folyamatos a darálás, érdekes lesz ez a tizedik kör környékén. René Münnich kétszer is ugyanitt hibázott, megszórta kaviccsal a pályát, ez holnap elég veszélyes is lehet. Lesz tizedik kör, sőt tizenkettedik is, hiszen az eleinte kommunikált, tízkörös – rövidített – versenytáv helyett tizenkét körösre bővítették az egyes futamokat, mivel csak így jön össze a FIA által megkövetelt minimális versenytáv (50 km).
Norbinak jól ment, ez talán a mai nap eddigi legjobb híre. Végig a negyedik helyen autózott az első szabadedzésen, sokáig ő volt az utolsó, aki befért a tavalyi 1:27-es pole pozíciót jelentő idő alá. Elöl Müller, Chilton, MacDowall, a chevys trió. Tarquini még befért az egy másodperces lemaradásba, Monteirót ezúttal könnyedén fogtuk: 1,4 másodperc a lemaradása. Huff és Norbi egymás előtt-mögött autóztak, végül a tavalyi bajnok fogott jobb szélárnyékot és az utolsó percekben megelőzte Norbit. A Ladákról eddig is tudtuk, hogy gyorsak, ezen a pályán Thmopson meg is mutatta, végre kijött a lépés a végtelenül szimpatikus britnek és ott van a hatodik helyen.
Norbi elmondta, hogy – bár korai még következtetéseket levonni – de kis szerencsével az első tízben bőven benn lehet. Ehhez csak annyi kell, hogy valaki mögött szélárnyékot tudjon fogni. Az ötödik-hatodik hely már nagyon jó lenne az időmérő végére, ez mindkét futamra remek rajtpozíciót biztosítana.
James Thompson feleségén kívül két további érdekes dolgot is láttunk a boxutcában. Egyik a friss Leon kupás autó, ami döbbenetesen jól néz ki. Jó eséllyel ilyen lesz a jövő évi WTCC-autó is: lapos, szögletes, széles és gonosz.
A másik a francia gyártmányú Lamera-sportkocsi, melyről eddig azt sem tudtam, hogy létezik, de mától kezdve nagy rajongója vagyok. Elsősorban azért, mert iszonyatosan könnyű, a képeken látszik, hogy csak pár, vékony laposvas a padló, a ráhegesztett bukóketrec adja az autó vázát és az egészet vékony műanyagelemekkel burkolták. A hátuljában pedig a 2,5 literes Ford turbómotor üvölt cirka négyszáz lóerővel. Nincs nyolcszáz kiló versenyzővel és versenyautószinten elég puritán a belseje is.
Az egyik összetörve állt, jól látszott a kifordult féltengely és az is, hogy a lengőkar a kerékagyhoz két vékonyka csavarral csatlakozik, ez nem véletlen: ha baj van, akkor itt törik, a gólyaláb a helyén marad, nem sérül a váz, csak a kerék fordul ki.
Itt vannak a hazai Suzuki kupások is. Csuti Lacival sikerült beszélnünk az imént szerinte kemény a mészárszék, mert összeengedték őket az osztrákokkal, akik már az újabb, ezerhatos Swift Sporttal mennek. Közülük a fele gyorsabb, mint az 1,3-assal rajtoló magyarok, de kanyarban lassabbak, míg a másik fele egyértelműen lassabb. Annyian vannak, mint kutyában a bolha így félő, hogy a rajt után egymás nyakába esnek majd és törnek a tükrök. Mi mindenesetre nekik is drukkolunk innen, a pálya széléről, ahogy a BMW Challenge magyar résztvevőinek is.
Most megküzdünk a meglehetősen lassú netkapcsolattal és remélhetőleg késő délután arról számolunk majd be, hogy Michelisz Norbi ott van az első ötben. Az autó jó, remekül működik és bár nincs olyan magas végsebessége, mint a Chevrolet-Lada párosnak, de a harmadik szektorban ők a legjobbak, így meglehetősen kiegyenlített a küzdelem.
Közben kisütött a nap, aminek nem okvetlen örülünk most. A reggeli, hűvös levegő jobb volt a motoroknak és a gumiknak. Tarquini lappang, valószínűleg látunk még tőle jobb időt, de szerencsére Norbiban is van még pár tized, az autók pedig remekül bírják.
