Beszélgetés a csaló kereskedővel

2013.08.16. 06:42

A használtautó-vásárlás bizalmi kérdés. Ezt mindenki tudja, hiszen Magyarországon az autókereskedelemhez is rengetegen értenek. Azt viszont kevesebben tudják, hogy az eladás is kritikus lehet, különösen, ha nem nézzük meg alaposan, kit bízunk meg vele. Tanulságos történet egy nepperrel, akinek gyerekei vannak, ezért néha elkölti az ügyfelei pénzét.

DSC03521

Tünde három évvel ezelőtt szerette volna lecserélni 2002-es Seat Ibizáját. Igazi tucatautóról van szó, egykettes alapmodellről. Mivel sem szakértelme, sem ideje nem volt foglalkozni az ügylettel, megbízta ugyanazt a külvárosi használtautó-kereskedőt, bizonyos Pétert, akinek telepén egy évvel korábban megvette. Innen származik a család következő autója, egy 1-es BMW is. A bizalmi tőke elég volt, hogy Tünde élete legnagyobb bakiját kövesse el: bízott a nepperben. Cserébe az egy kicsit sem volt becsületes.

Március 5-én megírták a bizományos értékesítésről szóló megbízási szerződést. Az eredeti ötlet amúgy a klasszikus, értékegyeztetéses csere lett volna, de kiderült, ilyesmivel nem foglalkoztak Péter cégénél. Tünde jogi képviselője, Dr. Molnár Péter szerint a család jégre ment, amikor a kereskedőnek nem csak az összes kulcsot és a forgalmi engedélyt, de a törzskönyvet is átadta.

Az Ibiza hirdetése felkerült az egyik népszerű hirdetési oldalra, ahol nem az átadáskor egyeztetett egymillió forintos eladási ár szerepelt, hanem 1 100 000 Ft. A különbözet egy része lett volna a kereskedő haszna. Hogy pontosan mennyit keresett végül az ügyleten, talán sosem tudjuk meg. Ahogy teltek-múltak a hetek, nem jött a felszabadító telefonhívás Pétertől az autó eladásáról. Tünde egy ideig nem gyanakodott, gondolta áll a piac, amely csakugyan akkoriban dőlt össze Magyarországon. Néhány hetente rákérdezett, hol tart az ügy, rugdalják-e néha a murvát az Ibiza körül a jelentkezők.

Közben birtoka vette a szintén használt BMW-t. Semmi gond nem volt vele, a család a mai napig elégedetten használja. Aztán 2010 nyarán váratlan fordulat történt. Nem a még mindig nem jelentkező Péter, hanem Tünde talált vevőt a Seatra. Ekkor jelezte, hogy elhozná az autót, sőt, személyesen elment érte. Csakhogy a telepen sok egyéb kocsi állt, Ibiza viszont egy sem. Kiderült, már rég megvették, de erről Péter valamiért elfelejtette értesíteni Tündééket. Mondhatjuk úgy is, hogy egyszerűen letagadta, nemhogy nem volt hosszas nyüglődés a jelentkezőkkel, de két nappal az átadás után jött valaki, aki készpénzben kifizetett 1,1 millió forintot a Seatért.

Hogyan készül a csaló? (Becsületesnepper)

Én is ismerek olyan embert, aki hasonlóan jellemes, mint Péter. Ezek az emberek nem úgy indulnak neki a dolognak, hogy ők lenyúlják az ügyfelek pénzét, hanem az élet átgázol rajtuk. Persze tesznek is azért. Szeretnének gyorsan nagyok lenni, jól néz ki a sok autó a telepen, de nincs elég pénzük ahhoz, hogy sok autót forgassanak. Ezért kölcsönt vesznek fel. A hülyébbik megoldás az uzsora kölcsön. Ennek már a felvételekor megásták a saját sírjukat. Csak idő kérdése, hogy mikor bukják el az összes saját pénzüket, még egy jelentősebb tartozást is a nyakukba véve. Az uzsora kölcsön kamata kitermelhetetlen, és néhány beragadt autó azonnal kinyírja őket. Egy darabig küzdenek, mint disznó a jégen.

Elhiszik, hogy megoldják a dolgot, de már rég végük van, csak még nem tudják. A másik megoldás a banki készletfinanszírozás. A bankok a hitel feltételeként próbálják a kereskedőket belekényszeríteni, hogy vállalják be x mennyiségű hitel kihelyezését, ami a jelen gazdasági helyzetben nem egyszerű. Ez a kölcsön sincs ingyen, de ép ésszel, és megfelelő gazdálkodással kitermelhető. A dolog hátulütője, hogy a kölcsön költségei hónapról hónapra nőnek, ezzel csökkentve az autón realizálható hasznot. Ha az autó egy kicsit beragad, a haszonból mínusz lesz, és bukóval szállnak ki.

A Péterhez hasonló kereskedők jellemzően minimális, vagy nulla közgazdasági ismerettel rendelkeznek, és jellemzően számolni sem tudnak. Jellemfejlődésük a következőképpen néz ki. Merjünk nagyok lenni felkiáltással felveszik a kölcsönt, dolgoznak is, mint az állat, megy a bolt. Pörögnek az autók, megszokják, hogy náluk van a pénz, elkezdik sajátjukként kezelni. Pedig csak mínusz 10-20-30 millió forintjuk van. Elkezdenek erőn felül költeni, mert megy a bolt, keresnek az autókon, de nem látják át, hogy valójában a havi kamatra keresnek.

Egy darabig tudják fizetni a kamatokat, aztán becsúsznak kis késések. A hitelező ilyenkor gyanút fog, és amikor visszakéri a pénzt, azonnal megvan a baj. Rájönnek, nemhogy nincs meg a saját pénzük, de csúnya mínuszban vannak. Visszaadnak valamennyit, vagy az uzsorás viszi az autókat és elkezdődik a hazudozás. Folyamatosan keresik a lehetőséget, hogy honnan lehet a keletkező lyukakat betömni, de csak egyre mélyebbre kerülnek a posványba. A telefonszámuk állandóan változik, mindig van egy újabb, az előzőnél is rosszabb hazugság. A végén már annyira megszokják ezt az állapotot, hogy a szemük sem rebben, ha hazugságon érik őket vagy esetleg kapnak egy taktikai pofont. A monokli elmúlik, a betört orr meggyógyul, a pénzt úgysem tudják visszaadni.

Bárkinek bármit megígérnek, és bárkinek elteszik a pénzét, hogy betömjenek egy régi lyukat. Ha ad nekik valaki tíz forintot, hogy vigye át az út túloldalán lévő ismerősének, az a tízes már biztosan nem ér át, ha pedig rákérdeznek a pénzre, zokszó nélkül hazudnak bármit. Velem is előfordult már, hogy küldtek nekem negyven kilométerről tízezer forintot egy ilyen emberrel, de nem kaptam meg. Az új ember pénzének lenyúlásával keletkezett új lyukat újabb hazugságokkal kezelik, vagy sehogy. A folyamat végén ott áll egy csóró, jellemtelen, szavahihetetlen, minden tartását elvesztett szerencsétlen, akivel már senki nem áll szóba vagy ha mégis, akkor az a pénzét kéri.

A 2010-ben kipattant minibotrány későbbi epizódjai különös képet adnak bizonyos hivatalok működéséről. A Tündét képviselő Kucserák ügyvédi iroda csak jóval később lépett be a képbe, amikor átejtett autós kifogyott az eszközökből. Péter közben átadott több mint félmillió forintot, de a maradék 350 ezret év végéig magánál tartotta. Majd december 30-án az ügyvédi irodában egy tartozáselismerő nyilatkozatot írt alá, melyben vállalja, hogy 2011 január 31-ig kifizeti a hiányzó összeget. Ebben a dokumentumban rögzítik azt is, hogy ha nem fizet határidőn belül, a fekete Ibiza tulajdonosa büntető feljelentést tesz ellene.

Péter ügyvédje amúgy nem akart nyilatkozni az ügyfele beleegyezése nélkül, de azért megadta az aktuális telefonszámát. Mit lehet ilyenkor kérdezni? Ezen tanakodtam amikor először csöngettem. Kicsit örültem is, hogy nem azonnal vette fel, mert egy darabig semmi frappáns nem jutott eszembe.

Végül mégis lezajlott az idei év számomra legkellemetlenebb beszélgetése a sarokba szorított emberrel, aki professzionális érvekkel védi a védhetetlent. Egy percig sem tagadja, hogy annak idején hónapokig szabadon gazdálkodott Tünde autójának árával. Rögtön hozzá is teszi, a mostanra több mint három éve tartó levélváltások, illetve változó hangnemű telefonbeszélgetések, a két rendőrségi feljelentés eredménye, hogy már csak 150 ezer forinttal tartozik. Elenyésző összeg ez, mondja, higgyem el, ennél lényegesen több pénzt kell visszafizetnie másoknak és neki is milliókkal tartoznak. Amúgy pedig megbánta amit tett és most azért küzd, hogy új életet kezdhessen.

A sikkasztás miatt kétszer is feljelentették, egy ügye jelenleg a bíróság előtt van, ezért nem érti miért zaklatja őt a sajtó éppen a finisben. Ezt követően megkér, hogy neve ne szerepel a cikkben és ígéri, ha mégis kiadjuk a nevét, ő is lépni fog ezen a területen, jelentsen ez bármit is. Így hát nem szerepel, de nem is fontos ez, hiszen bizonyára tényleg nem Péter az egyetlen hasonló autókereskedő, aki teljesen random módon terheléses tesztnek veti alá a hiszékeny tulajdonosokat. További érveit kizárólag a lefegyverző fajtából szedi össze. Megtudom, hogy gyerekei vannak, válságban van az ágazat, elúszott a hitelekkel, nem volt más választása és így tovább. Ettől függetlenül bízik benne, hogy októberig kifizeti Tündének ami még jár.

telep

Amikor Tünde megtette a feljelentést a XIX. Kerületi Rendőrkapitányságon, az ügyet rögtön áttették a X. kerületbe. A kereskedővel szemben ott már nyomozás zajlott hasonló ügyek miatt, ezért a két esetet megpróbálták összevonni, ami csak egy év után sikerült. Az Ibizás hölgy feljelentése nyomán keletkezett eljárás most már a bírósági szakaszban van. Beszélgetésünk közben Péter folyamatosan próbál meggyőzni arról, hogy mindent rendbe hozna. 2012 novemberében, vagyis bő két és fél évvel az autó kulcsainak átvétele után például letétbe helyezte a hiányzó 350 ezer forintot az ügyvédjénél.

Erre Tünde ügyvédje is emlékszik, de arra is, hogy amikor eljött volna a pénz átvételének időpontja, Péter ügyvédje nem adta ki az összeget a letétből, mert Péter váratlanul visszavette a pénzt. Így Tünde nem kaphatta meg. Ezt most azzal magyarázza a kereskedő, hogy hirtelen szüksége volt az összegre egy másik tartozás kiegyenlítéséhez. Ez önmagában is zavaros, gondoljunk csak a nagyobb értékű ingatlanok adás-vételére, ahol szintén az ügyvédi letéten keresztül kerül a vevőtől az eladóhoz néhány millió forint.

A rendőrségi feljelentésekkel párhuzamosan a Budapesti Ügyvédi Kamaránál, majd a Magyar Ügyvédi Kamaránál is jelezte a letét eltűnésével kapcsolatos nemtetszését a megrövidített autós. A kamarák írásban figyelmeztették a Dr. Veress Kornélt foglalkoztató ügyvédi irodát, hogy a jövőben tartózkodjon az efféle magatartástól, valamint elismerték, hogy ügyvédként „a hatóságot sem illik tévedésbe ejteni.” Tünde szerint pedig nem illik a kamarának ilyen határozatot hoznia

Ezeknek az embereknek a beszámolójában ott lapul, a magyarországi használtautó-kereskedelmi kultúra teljes nyomora. Az autótulajdonos, akiben semmiféle veszélyérzet nincs, a kereskedő, aki talán egy teljes üzleti modellt alapozott arra, hogy a költségvetésében keletkezett lyukak betömését mások zsebéből oldja meg, és végül a hatóságok, akik egy ideje tudhattak minderről, mégis éveket vártak azzal, hogy véget vessenek a huzavonának. Szívesen javasolnám, hogy senki ne adja le az eladásra szánt autójának összes okmányát egy kereskedőnek, de a Becsületesnepper szerint ez sem jó megoldás, mert így elszalaszthatunk néhány sietős vevőt. Nem mindenki tudja vagy akarja megvárni, hogy a helyszínre vigyük a hiányzó papírokat, miután végleg eldöntötte, hogy kell neki az autónk.

Mindegy, semmi gond. Péter megígérte, hogy legkésőbb októberig kifizeti a tartozását a 2010-ben eladott Seat Ibiza után. Reméljük, ezúttal sikerül betartania az ígéretét.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.