Jó dolog a gumi, ha jó helyre kerül

2013.11.06. 06:09 Módosítva: 2013-11-06 11:37:31
Most csak az jelentkezzen, aki nem látott még erdő szélén, árokban, patakparton díszelgő kidobott gumibaroncsot. Egy kezet sem látok. Ezen a helyzeten segíthet némiképp, hogy az elhasznált gumik iránt nőhet a kereslet, ha az útépítésben és az útfelújításban elterjed a gumibitumen felhasználása. A gumibitumenhez gumiőrlemény kell, amit Újszilvás mellett gyártanak.

Erzsike szinte egy napot se hagyott ki, sütött, esett vagy fújt, ő ott volt a jánoshidai út felújításánál, és figyelt, hogy mindenki betartsa a technológiát. Hiszen ez az első értékelhető hosszúságú, 8,4 km-es szakasz, ami gumibitumen felhasználásával készült. Referenciaszerepe van, hibátlannak kellett lennie. Szakemberek szerint az is lett. Egy ilyen siker után az USA-ban showműsorral vezették volna fel a sajtótájékoztatót, amelyen fellépett volna a „Hard-Working Lizzie & the Bitu-Men” rockabilliy zenekar, majd egy másik műsorszámban Portie, the magic dog, aki röptében kapja el a szarvaskolbász-karikákat, és sohasem hibázik.

De! Nem vagyunk az USÁ-ban, így a koncert elmaradt. Pedig Erzsike, azaz Csontos Györgyné, a Duna Aszfalt fejlesztőmérnöke ott ült a közönség soraiban, és Porti kutya, aki nevét onnan kapta, hogy jó portásként az Euro-Novex Kft. főbejáratánál őrködik, tényleg nem téveszt, ha kolbászról van szó. Cserébe viszont hasznos információkat kaptunk a használtgumi- és az úthelyzetről, hála a prezentőröknek.

Mint Rábai Dánieltől, a Continental Hungária Kft. ügyvezetőjétől megtudtuk, a magyarországi törvények szerint a gyártók és forgalmazók által értékesített gumiabroncsok minimum 75 százalékát vissza kell gyűjteni, és hasznosítani. A 75 százalék 75 százalékát anyagában, 25 százalékát energetikai úton, a cementgyári kemencék fűtésére hasznosítják hazánkban. 2012-ben a hivatalos csatornákon forgalomba hozott 42 ezer tonna abroncs mennyiségének előírt részét, tehát háromnegyedének megfelelő mennyiségű használt abroncsot sikerült begyűjteni. Ez a rendszer tehát működik, bár tovább bonyolítja a helyzetet, hogy szürkeimport és illegális behozatal keretében, valamint a használtautók kerekein további jelentős mennyiség érkezik az országba, aminek az útját nehéz nyomon követni.

A Conti maga is törekszik a környezet megóvására, ezért komolyan veszi mind a termékfejlesztést, mind az újrahasznosítást – így kerültek kapcsolatba az Euro-Novex Kft-vel, amely közel húsz éve foglalkozik az elhasznált gumik feldolgozásával. Jelenleg 1300 partnertől érkeznek hozzájuk a hat évnél fiatalabb teherautó-abroncsokból álló szállítmányok, amelyekből a technológiai lánc végén kiváló minőségű acélhulladék, és szintén kiváló minőségű gumiőrlemény lesz.

A cégtulajdonos, Sziráki Károly végigkalauzolt bennünket az üzemen, ahol szinte emberi kéz érintése nélkül bontják elemeikre a gépek az abroncsokat. Azért csak szinte, mert a gépsor legelején dolgozik egy ember, aki egyenként beakasztja a gumikat egy kidrótozó gépbe, amelyik brutális erővel húzza ki belőlük a fémbetéteket. Az acéltalanított gumi ezután ha akar, ha nem, az őrlősorra kerül, ahol durva tépőfogak és borotvaéles kések addig kaszabolják, amíg a végén apró, vagy igen apró, sőt, szinte porszem méretű őrleményként, mértet szerint osztályozva, egy tonnás adagokban hatalmas zsákokba, big bagekbe kerül. Menet közben mágnesekkel kirántják belőle a drótmaradékokat, amiket az udvarra kivezető futószalag köpköd nagy halomba. A vékony szálakból álló dróthegy megfelelő távolságból úgy fest, mint Rhoda Scott orgonaművész afrofrizurája. De csak a politikai korrektség kedvéért próbáltam ilyen finoman fogalmazni. Nem bírom magamban tartani: valójában megtévesztően emlékeztet egy emberi fanszőrzetből álló hatalmas kazalra. Aztán amikor közel menve az ujjbegyünkbe mélyen beleáll egy rozsdás drótszál, nyomban rájövünk, hogy nem pornó ez, hanem valami sokkal keményebb.

Akárcsak az őrlemény, mi is eljutunk lassan a gumibitumenhez. Ebben Geiger András, a MOL gumibitumen-fejlesztési vezető mérnökének információi vannak segítségünkre. Megtudtuk tőle, hogy maga az eljárás egyáltalán nem új, az USA útépítő vállalatai évtizedek óta használják, és kiváló minőségű burkolatokat állítanak elő vele. Csakhogy. Ott magas hőmérsékletű eljárással dolgoznak, ami az európai cégeknél csak nagy beruházással lenne megoldható. De azért vegyész a vegyész, hogy ilyenfajta problémákat megoldjon – sikerült is módosítani a MOL-nál a technológiát úgy, hogy a meglevő berendezéseken gond nélkül lehessen gumibitument, majd annak felhasználásával aszfaltot gyártani. Az új, szabadalmaztatott adalék hivatalos neve „Gumival modifikált Bitumen” (GmB).

Az ipari méretű tesztekre a zalai finomítóban építettek egy prototípus üzemet, majd a kedvező tapasztalatok után engedélyeztették a terméket, amely immár hivatalosan is piacon van, megvásárolható és használható. Ha a technológiát maradéktalanul betartják, a gumibitumen hozzáadásával készült aszfaltborítások igen jó tulajdonságokkal bírnak: fenntartási költségük a hagyományos aszfaltéval összevetve kisebb, élettartamuk hosszabb, jobban ellenállnak a kamionok nagy tengelynyomásának, az időjárás útromboló hatásainak (napsütés, eső, fagy), ráadásul jobban tapadnak, 5-10 százalékkal rövidebb fékutat biztosítanak, és kisebb gördülési zajt okoznak. Jó dolog a gumi, ha jó helyre kerül.

Gumit az útra!

Bőven lenne helye a magyar útépítőknél a gumibitumennek (is), hiszen, mint a sajtótájékoztatón bemutatott grafikonból kiderült, a magyar utak állapota finoman szólva is vegyes képet mutat, nem finoman szólva pedig: rossz. A statisztika teljes mértékben egybevág az én tapasztalataimmal.

Tehát: A főhálózat 35, 4 százalékának állapota rossz, további 14 százaléka nem megfelelő. További 27,7 százalék tartozik a tűrhető kategóriába, ami ugye még mindig nem jó. Ez összesen 77,1 százalék. A maradék kb. 23 százalékra mondhatjuk, hogy jó, illetve megfelelő.

A mellékhálózat 56,5 százalékának burkolata rossz, további 12, 2 százaléka nem megfelelő, és 21, 2 százaléka tűrhető. Vagyis a mellékutak mintegy 90 százalékán embernek és gépnek szenvedés a közlekedés, és mindössze 10 százalékra mondhatjuk, hogy rendben van.

Nincs az a gumimennyiség, amit be ne tudnánk bitumenezni ebbe az összesen 35 ezer kilométer hosszú úthálózatba.

Ezt a jó helyet meg is tekintettük az Euro-Novex telephelytől nem messze, a Jánoshida és Jászboldogháza közötti szakaszon, ahol Erzsike korábban oly sokat dolgozott. Az építő Duna Aszfalt Kft. képviselője, Lehel Zoltán kalauzolásával végrehajtott megtekintés rövid volt, mert az út újságírói kérdésekre nem válaszol, fotózáskor nem pózol, és a gumibitumenes útfelület pont úgy néz ki, mint a nem gumibitumenes. Így a különbség annyi volt, hogy Pest megyéből érkezvén a vacak útminőség a Szolnok megye határát mutató táblánál hirtelen jóra váltott, ember és gép megkönnyebbült, a láb kicsit beljebb nyomta a gázpedált, és átélhettük a normális úton való közlekedés egyre ritkább élményét. Az igazi nyereség társadalmi szinten nyilván ott jelentkezik, hogy a használt abroncsoktól úgy szabadulhatunk meg a módszer segítségével, hogy nemcsak az úthálózat állapota javul, de jelentősen csökken a kopott abroncsok által okozott környezetkárosítás is. Amiben persze nem az abroncs a hibás, hanem az ember, aki eldobálja.

Tessék ezentúl otthagyni a gumisoknál a levetett darabokat, vagy beadni jövet-menet hozzájuk. Út lesz belőle, és ez még a hülyéknek is megéri, nem? Hát még az olyan okosaknak, amilyenek mi, magyarok vagyunk...

Fecskefészkek

Az Euro-Novex telephelyén összesen 643 fecskefészek található. Ezt onnan lehet tudni, hogy a dolgozók összeszámolták az idén is, mint minden évben. Van rá esély, hogy a gumifeldolgozóban nem csak szavakban ismerik a környezetvédelmet.