Így nem csuktak le
Megállított a rendőr, nem volt regisztrációs matricám, elvették a forgalmim. Új rendszámot csináltattam, kaptam új matricát, így legalizáltam újra az autót. Azt hittem, hogy ezzel az ügy le is van zárva. Aztán majdnem engem zártak le.
Két éve télen ellopták az öreg Volkswagen Transporterem rendszámát, az APJ-608-ast. Gyorsan csináltattam újat, nehogy elvontassa az autót a közterület-felügyelet a hatósági azonosítók hiánya miatt. Az új rendszámhoz, a LUN-805-höz már járt regisztrációs matrica is, amit a nagy kapkodásban elfelejtettem felragasztani, sőt el is hagytam.
Többször megállítottak közúti ellenőrzésre, le is vizsgázott az autó, de soha senki sem kérdezte, hol a matrica. Sőt, amikor bementem az okmányirodába és jeleztem, mi történt, csak annyit mondtak, idővel pótoljam. Aztán idén augusztusban, a Pályanapra menet félreállítottak a Hungária körúton, és el is vették a forgalmim. Igen, a regisztrációs matrica hiánya miatt. Ezután megcsináltattam az új rendszámot, vele az új forgalmit, majd kaptam egy levelet, amiben értesítettek, hogy a közigazgatási eljárás lezárult. Ezt akkor meg is írtam. Majdnem 20 ezer forinttal könnyebb zsebbel, és néhány nap bosszankodással a hátam mögött lezártam magamban az ügyet.
Dani barátom ügyvéd, pontosabban még ügyvédjelölt, lelkes Transporter-tulaj és -rajongó. Néhány sör mellett, sokszor éjszakába nyúlóan szoktunk beszélgetni boxer-tuningról, ültetésről, felnikről, és ehhez kapcsolódó autósdnörd témákról. Egy ilyen alkalommal említettem neki, hogy jött egy postai értesítésem. Gondoltam, újabb fázisba került a balatoni betörőink ügye, akik többször is lerabolták a lekvárkészleteinket, és biztosan erről értesítenek, ahogy félévente szoktak. Dani megnézte az értesítést, és egyből mondta, hogy ez biztos nem arról szól, mert a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságtól jött, nem a Veszprémi Járásbíróságtól. Egy álmatlan éjszaka után másnap elballagtam a Török utcai postára, és átvettem a levelet. A regisztrációs matrica ügyéről szólt, két határozat, két csekk és egy végzés volt benne. A csekkek egyenként 30 ezer forintról szóltak. Kezdtem aggódni.
Hazamentem, elolvastam újra az utolsó levelet, amit korábban kaptam az ügyben, amiben értesítettek, hogy a közigazgatási eljárás lezárult. A friss levelet átolvasta Dani is, én is párszor, és kitisztult a kép. Ez egy közlekedési szabálysértési eljárás, ami párhuzamosan futott a közigazgatásival. És van itt más is: két csekket küldtek azonos ügyiratszámmal. Mivel ezeket nem fizettem be, végül hat nap elzárásra ítéltek.
Mégis hogy történhetett ez? Eredetileg 30 ezer forintra büntettek volna, de annak a levélnek az értesítését nem vettem át. Kétszer sem, ezért volt két csekk mellékelve. Hogy miért nem? Egyszerű oka van, a társasházunknak közös, nyitott postaládája van. Nem jutottak el hozzám az értesítések. Így történhetett, hogy a 30 ezer forint érvényesítését 6 nap elzárásra változtatta át a bíróság. Ötezer forint egy nap.
Jött a kérdés, mit lehet ilyenkor tenni? Karácsony előtt voltunk, szombat munkanap volt, elmentünk és betekintést kértünk az iratokba. Ott is tisztán látszott, hogy a korábbi értesítéseket nem vettem át. Ezután írtunk mellé egy levelet, csatoltuk mellé a befizetési igazolást, és tértivevényesen feladtuk a bíróságnak.
Miért nem vonultam be?
Pedig mindenki erre biztatott. Biztosan egy életre szóló emlék, és egy nagyon jó sztori lehetett volna belőle. Volt, már aki közúti szabálysértésért bevonult. Tóth Dániel, két napot töltött Baracskán, és ezt publikálta is a 444.hu-n. Kiváló olvasmány, de nem csinált kedvet a bevonuláshoz, az biztos.
Nem lehetett volna olcsóbban megúszni? Némi utánanézés után kiderült, hogy a bírság kötelező mértékű (magyarul fix), méltányosság nem kérhető. Mindez jogász-nyelven a 2012. évi II. törvénnyel összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 63/2012. (IV. 2.) alatt található. Megúszhattam volna 15 ezerből a helyszínen, de ezt az intézkedő rendőr és tanonca nem tudták, vagy nem akarták a tudtomra adni. Ott és akkor, a kifejezett kérdésemre az volt a válasz, hogy majd küldik a büntetést, ha lesz, mert ezt nem az ő dolguk megállapítani. Aznapra biztosan feljelentés volt kiadva feladatnak, nem bírságolás.
Esetleg még lehetett volna lapulni, az értesítéseket nem átvenni, és várni, hogy elévül az ügy, de erre egyrészt a II. és III. kerületben nagyon kicsi az esély, másrészt nem is aludtam volna nyugodtan.
Végül megkaptam az utolsó levelet, melyben a befizetést elfogadták, nem voltam a továbbiakban eljárás alá vont személy. Így összesen majdnem 50 ezer forintba került, hogy nem volt regisztrációs matricám. 50.000, azaz ötvenezer Még leírni is sok. Érdekes, hogy a feladott levélről a tértivevény, a mai napig nem jött vissza a bíróságtól. És Daninak, mint meghatalmazottamnak is kellett volna kapni egy másolatot a felmentésemről. Ez sem történt meg. Hogy miért, sosem tudjuk meg.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
