- Azt mondják, hogy amelyik autó jól néz ki, az gyors is – mondom a mellettem unott arccal narancslevet szürcsölő pocakos hobónak. Felém sem fordul, úgy válaszol. - Ja, nagyon gyors, a tavalyiakhoz képes pláne.
Nem egy szokványos interjú, de nem is egy szokványos interjúalany. Valójában nem is interjú, tulajdonképpen csak két férfi autót néz és közben beszélgetnek. Mert aki Yvan Mullerrel – vagy bármelyik Citroën-pilótával – interjúzni akar, az úgy is járt. Először is át kell hámoznia magát az iszonyatosan túlbuzgó sajtósokon, akik testükkel védik a sztárokat (akiknek ez sokszor inkább kínos), aztán négyezer fület növesztve hallgatják, miről van szó és általában nyilvánvaló tényekbe, logikus következtetésekbe szólnak bele úgy, hogy sok esetben lövésük sincs a motorsportokról.
Például – ha éppen hallott volna minket – akkor már feltette volna a kezét a mademoiselle és kijelentette volna, hogy Mr. Muller erről nem beszélhet. Általában ilyenkor van az, hogy fel tudnám perzselni alatta a földet is a tekintetemmel, nem csak őt saját magát.
De szerencsére nem volt a közelben sajtós, mert mindegyik épp Sebastien Loeb-öt védte a rohamtól. Ahogy ez várható is volt. Ezért teljességgel fölösleges tolakodni, hiszen egyrészt nem lehet vele nyugodtan beszélgetni, másrészt minden kérdésemre előre tudom a válaszokat.
Meghagytam hát a kilencszeres világbajnokot a helyi lifestyle-magazinoknak, marakodjanak csak rajta. Loeb amúgy remek kondiban van. Alapvetően nem egy nagy ember, tetszőleges Borsod-megyei diszkóból kinéznék, de nincs rajta egy gramm súlyfölösleg sem, úgy látszik, eléggé rágyúr a WTCC-szezonra.
Ezzel szemben Muller a két lábon járó leszarom-tabletta. Találkoztam már vele párszor, beszélgettünk néha, én bírom a flegma figuráját és meg is értem. Így nem cseszegetik lépten-nyomon azok, akiket riasztanak a tőmondatok és a zord külső. Remek védekező mechanizmus. Muller nem egy atléta, de nem is kell. Ő az autóversenyzők azon szűk köréhez tartozik, akiknek már az ég egy adta világon semmit nem kell bizonyítania. A WTCC Keith Richards-a, aki 2014-ben is színpadra léphet égő cigarettával a szájában.
1988-ban kezdte a versenyzést a francia Formula Renault-ban, azóta milliónyi sorozatban rajthoz állt, és nem veszett el sem az ausztrál V8 Supercars-ban, sem a BTCC-ben (brit túraautó), pedig utóbbiakhoz ember kell, nem kisgatya.
Szóval ott álldogálunk Yvannal, nézzük a C-Elysée-t nyomokban tartalmazó versenyautót, a szériához egyáltalán nem közeli, csaknem 45 fokos szögben bedöntött hátsó gátlókat, az oldalankénti 20-20 centis szélesítéseket. És beszélgettünk.
- Súlyos másodpercekkel lesznek gyorsabbak idén körönként, mint az előző szezonban, nem lesz gond a tavalyi autókkal rajthoz állókkal?
- Ah, nem hinném, kezelni tudjuk majd a helyzetet.
- Kemény szezon lesz az idei, nagyon erős lesz a mezőny, pláne úgy, hogy olyanok is elsővonalbeli autókat kapnak, akik tavaly küzdöttek a tempóhiánnyal és így is gyorsak voltak.
Belekortyolt a narancslébe, egy kicsit elgondolkodott, majd bólintott.
- Ja, hát valahogy így lesz. De nem érdekel különösebben, bár igaz, hogy Huff és Coronel nyertek ezzel, de meglátjuk...
A következő kérdésnél szándékosan nem említettem Norbit, kíváncsi voltam, hogy anélkül, hogy tudná: magyar újságíró vagyok, vajon mit gondol róla.
- Kit tart legnagyobb riválisainak idén?
- Elsősorban a saját csapattársaimat, aztán ott van Tarquini, Huff és Michelisz is jó eséllyel megcsípi a dobogót párszor.
Vagy profi, vagy tényleg tesz rá magasról, de arcizma sem rándult, amikor megkérdeztem, hogy...
- ...és mi lesz, ha mindkét csapattársa keményen támadja majd a bajnoki pontversenyben? Lesz-e csapatsorrend, ha kell?
- Meglátjuk, mi a helyzet a szezon felénél. Majd ott és akkor eldöntjük, ki az, akinek a legtöbb esélye van és kik azok, akik segíthetnek neki. Ez másképpen nem megy.
- Hogy érzi magát most, hogy Sebastien megérkezésével mostantól körülötte nyüzsög a siserehad folyamatosan?
- Ó, remekül, sokkal kevesebb unalmas kérdésre kell válaszolnom...
Fel kellett röhögnöm.
- Oké, maga a főnök, levettem, köszi a beszélgetést!
Most először láttam Mullert vigyorogni.
- Na látja, maga egy jó újságíró. Szívesen.
A nyüzsgés csillapodott, Loeb időközben eltűnt, az is lehet, hogy megették a rajongói, én meg már egy kicsit elfáradtam, leültem hát az egyedüli puffra, ami szabadon állt, hogy szusszanjak egyet.
Nézem a srácot szemben, piszkálja az iPhone-t, észre sem vette, hogy leültem az asztalához. José-Maria „Pechito” Lopez jóképű srác, talán el is tudná mesélni, hogyan tett szert a pechito becenévre, ami jelenthet testecskét vagy éppen bimbócskát is.
Bár sokan leginkább akkor figyeltek fel rá, amikor a tavalyi WTCC-szezonban odahaza kifújta a mezőny orrát az öregecske BMW-vel, azért Pechito nem egy nyeretlen kétéves. Formula Renault és Formula V6-bajnok, argentin túraautó-bajnok két kategóriában is, de rajthoz állt GP2-ben, ALMS-ben a jó nevű Risi Competizione Ferrarival, az FIA GT-ben, nem utolsó sorban pedig ő volt 2006-ban a Renault F1 tesztpilótája. 2010-ben ő lett volna az US F1 csapat elsőszámú pilótája a Forma-1-ben. A legendás Carlos Reutemann segítségével hozott is pénzt magával és igazán nem ő tehetett arról, hogy a csapat végül nem állt rajthoz, és a Hispania Racing Team (akikkel a menedzsere még idejében elkezdett tárgyalni) végül Karun Chandhok-ot választotta helyette, mert az indiai még több pénzt hozott.
Felnéz, köszön egy hellóval, láthatóan megörül, hogy végre beszélgethet valakivel.
- Helló, látom, kicsit hosszúra nyúlt ez a mai este, igazán nem akarlak zavarni, de őszintén megvallva, már enyhén sok volt ez nekem is.
- Ja, ez mindig ilyen, ezzel a munkával jár, - mondja – nem lehetünk mindig a versenypályán.
- Pedig az idei formádat elnézve te mostanában egész jól érzed magad ott.
- Haha, van választásom? Máshoz nem is értek, de boldog vagyok, hiszen a szórakozásom a munkám is, ezt imádom a leginkább ebben.
- Elég szépen letetted a névjegyed a WTCC-ben idén, hiszen eddig soha, senkinek nem sikerült rögtön az első hétvégéjén futamot nyernie. Mennyire volt ebben része a hazai pályának és mennyire Lopeznek, a pilótának?
- Lopez, a versenyző meg akarta örvendeztetni a közönségét és ehhez a legjobb helyszínt kapta. Egy óriási lehetőség volt, és nem akartam kihagyni.
Hopp, ebben a pillanatban eszmélt az egyik sajtós matróna, hogy én itt tulajdonképpen interjúzom a versenyzőjükkel, oda is siet olyan léptekkel, hogy csak úgy döng a műgyanta, és már írná is a kis táblázatába a médiumot, ahonnan jöttem. Segítek neki. Elveszem a papírját és beleírom, hogy Totalcar.hu, Totalcarmagazine.com és Dörmögő Dömötör. Megköszöni, de a közelben marad, hiperérzékenyre tekert szenzorokkal.
- Hány éves korodban kezdted?
- Várj csak, azt hiszem 93-ban, akkor voltam tíz. Igen, akkortájt ültem gokartba.
- Nemsokára 31 éves leszel, itt állsz egy új bajnokság kapujában, izgulsz ilyenkor? Van benned drukk?
- Természetesen, az lenne a baj, ha nem lenne. Nagyon motiváló a közeg, a tény, hogy ezekkel az emberekkel versenyezhetek egyenrangú félként. Ez hajt igazán.
- Meddig? Mi a cél? Kitűztél magad elé valamit, mondjuk az első három hely valamelyikét a bajnokságban?
- A cél? Persze a Forma-1, a nagy cél, ugyanakkor megpróbálok most erre a bajnokságra koncentrálni, sok múlik az idei szereplésemen. Hogy meddig? Amíg csak el bírom fordítani a kormányt. Nem hiszem, hogy ezt teljesen abba lehetne hagyni.
- Rengeteg bajnokságban versenyeztél, sok helyszínt bejártál már, de azért így is lesznek pályák, ahol jelentős hátrányból indulsz majd. Gyakorolsz szimulátoron? Tanulgatod a pályákat?
- Persze. Azt hiszem négy-öt olyan helyszín van a versenynaptárban, ahol eddig nem jártam még. Lesz mit csinálnom, de mindent megteszek majd, erről biztosíthatlak.
- Milyen pilóta José-Maria Lopez? Harcos vagy gondolkodó?
- Harcos. Én mindig is ösztönből vezettem, úgy érzem, hogy akik kedvelnek engem, azok pont emiatt. Amíg lehet, nyomom a gázt.
- Két iszonyatos sztár mellett kell helytállnod. Egyenrangú félként kezelnek? Ugyanannyit fejlesztettél az autón, mint ők?
- Igen, ezzel nincs semmi gond, bár tény, hogy eltelt némi idő, amíg be tudtam kapcsolódni a folyamatba. Ez alatt az idő alatt már Sebastien és Yvan vezették az autót, de nem érzem, hogy ebből hátrányom származna, ültem már benne, dolgoztam rajta én is.
- José-Maria, ha van, akit idén külön figyelni fogunk, az te leszel. Sok sikert!
- Köszi, azon leszek!
Piszkosul várom már az idei szezont. Áprilisig nem is kell már olyan sokat aludni.
