2014.08.07. 06:22 Módosítva: 2014-08-07 07:58:47

Az autóbérlés a legnagyobb pontenciális, utazástönkretevő szívásfaktor, ha nem vigyázunk. De sokszor elkerülhetetlen bérelni, lássuk, hogyan kell.

Hiába foglalod le itthonról az interneten, az érkezés pillanatában megüt a guta: a szomszéd pultnál ott van féláron ugyanaz, vagy ami még rosszabb, bocs, azt hittük nem jössz és kiadtuk másnak. Esetleg az a kifogás, amit a Csikóssal hallottunk: felborult az autószállító, és egy darab autónk sincs. Ha nem foglalod le, nem lesz autód, vagy nem akkora, vagy nem olyan. Vagy lesz, olcsóbban, jobb. Szép lehetsz, de okos nem.

Nekünk az angliai túrán Siposúrral mázlink volt. Nem foglaltuk le előre a kocsit, mert az előző alkalommal nem azt kaptuk, amit kértünk. Bátran nekivágtunk hát enélkül, mert nem frekventált időben jöttünk, nem hétvégére. Lett is autó, csak egy-két órát kellett küzdeni érte. Először be akartak húzni egy városi szaladgálósba, Up! vagy Citigo, amit majd pár nap múlva, egy másik irodában nagyobbra cserélhetünk, de miután megemlítettük, hogy a skót határig fogunk vele menni, csak sikerült előkaparniuk egy Astrát. Nem írom, hogy Opel, mert Vauxhall. 1.6, légkondi, kézi váltó, gyári navi.

Ilyenkor az első dolog, amit sokan elfelejtenek, hogy a depositot, kauciót, előleget, hívjuk, ahogy akarjuk, egyből beterhelik a kártyán. Meg egy kicsivel többet is, extra biztosításra, akciós tankolásra, második vezetőre, életkori plusz biztosításra, casco-önrészre meg amit ránk tudnak beszélni. A kártyának alkalmasnak kell lennie ekkora összeg kezelésére, ez rossz esetben fél misi is lehet. A lényeg, hogy biztosan több lesz, mint amennyiért a kocsit a neten kinéztük, árlistában elolvastuk, kuponkódra kihisztiztük. Megnéztem ma egy konkrét ajánlatot, napok, autótípus és hónap, felvételi város paraméter egyezése esetén 100% különbség van a kettő között. Europcar, szeptember közepe mindkettő. Erről beszélek, a fene se érti, mi alapján kerül mennyibe. Eszerint mi olcsón megúsztuk.

A szerződés (formanyomtatvány) ezernyi apró részletre kitér, és mindegyikben, egyenként benne lakik az ördög. Van-e kilométerkorlátozás? Mennyi a casco-önrész? Erre lehet-e külön biztosítást kötni? Teletankolva kell-e visszahozni, vagy negyed alatt, és olcsóbban megtankolják, ami szervizdíjjal együtt is olcsóbb az olcsóbb benzinből, mint ha te öntenéd tele a drágából? Gyerekülés van, lopott csomagot térítenek? Lopás, üvegkár, természeti csapás, csalagút? Milliónyi kérdés, amire mindenki lelkülete szerint dönt.

Szintén fontos, hogy a visszavitel időpontja pontosan hány óra, mert simán beleszaladhatsz egy egynapos túlbérlésbe fél óra késéssel, ami tízezrekben mérhető. Tőlünk megkérdezték, hogy az adott napon mikorra hozzuk, ez alapján kalkulálták ki az árat. Ezekről mind szó van, és apró ikszeken múlik a sok-sok pénz, most, vagy ha baj lesz. Érdemes tehát figyelni.

Érdemes odafigyelni arra is, hogy az utunk átvezet-e Low Emission Zone-on vagy a Congestion Zone-on, nehogy meglepetés érjen egy szélvédőre elhelyezett cetli, vagy a hazatérés után postán kapott levél formájában. Érdemes rákérdezni, van-e bármilyen korlátozás az autóra, vagy esetleg valaki fizetett-e rá valamit. Szerencsére a TFL weboldalán az összes ilyen infó fent van, és lehet utólag is fizetni, az előző napra bünti nélkül, ha csak este döbbenünk rá, hogy elautózgattunk egy tank benzint a Trafalgar és a Tower Bridge között, mitegy kilencszáz köztéri közlekedési kamera szeme láttára. Sőt, a rendszer szól, ha az adott rendszámra aznapra már fizettek. Itthon bezzeg száz matricát is vehetsz egyazon autóra, nem szól érte az automatikus SMS-központ.

Mielőtt beülsz a friss bérleménybe, érdemes kívül és belül is körbenézni, van-e korábbi sérülése, mert előszeretettel számlázzák ki többször is az apróbb polírozandókat. Ezt fotóval is dokumentáld nyugodtan, nehogy baj érjen. A lényeg, hogy védd magad. Felnik, küszöbök, karcolások, szakadások, minden legyen fent az átvételi lapon, mert sokba kerülhet, ha ezt ellazázzod. Mondjuk, a nagy cégekre kevéssé jellemző ez a magatartás, de ez öt perc alatt megváltozhat, ha valami főnök kitalálja, hogy jutalékot fizet a beszedett sérülési díjak után.

Amihez mindenképp ragaszkodj, az a navi. Ennél nagyobb ajándék az élettől nem kell, ha az embernek a világ szerencsésebb felén kell eltöltenie pár napot. Angliában ugyanis az irányítószám lényegében legalább háztömböt, még inkább pontos házszámot jelöl. Egy jó, helyi navi birtokában hamar kisimul az ember homlokán a ránc, van idő nézni a tájat meg az embereket.

Ha először vezetsz jobbkormányost, automatát bérelj, vagy már az első körforgalomnál az ablakot fogod lehúzni a kettes helyett. Kínos, de tanulságos lesz, amikor a hatalmas, jobbról érkező Shell feliratú sárga tartálykocsi vezetőjének dülledő szemét figyeled, és keresed a hármast. Különösen figyelj, ha japán autóval hoz össze a sors, ugyanis abban nehezítésként minden tükrözve van, tehát az indexet jobb kézzel, az ablaktörlőt bal kézzel kezeled. Ebből aztán könnyen az lehet, hogy a körforgalomba ablakot törölve, index nélkül, hármasban bakkecskéző autóval érkezel, aminek épp megy lefelé az automatikus ablaka. Kínos.

Nem kell ennyire félni a jobbos közlekedéstől, viszonylag hamar megszokható, csak arra kell figyelni, hogy mindig a rossz oldalon kell menni. Kevés nem körforgalmas kereszteződés van, de az ilyen balra kisívben, jobbra nagyívben fordulással résen kell lenni, főleg, ha senki se jön, hogy az alapján kitaláld, melyik is a sávod. A második legnyomasztóbb a mi szokásainkhoz képest fordítva behajtani a körforgalomba. Szerencsére a turisták által gyakran látogatott helyeken, mint reptér és környéke, a körforgalmakat hülyebiztosra csinálják, vasbeton terelőelemekkel, felfestéssel, felirattal, sávvezetéssel.

Amit imádni fogsz, az a turbó körforgalom, amibe a behajtásnál eldől, melyik lyukon dob ki, ez néha lámpákkal vagy további körforgalmakkal van súlyosbítva, és általában 4-6 sáv megy egymás mellett, dübörgő, duplamagas kamionokkal, bevándorló vezetőikkel. A mi esetünkben – logikát végig nem találtunk benne – vagy eggyel korábbi, vagy eggyel későbbi kijáraton akart kidobni a navi, ilyenkor figyelni kell, hogy milyen számú utat keresel, milyen irányba, és a táblák alapján kimenni. Amúgy felfestés mindenütt van, jó, olvasható, informatív.

A legendárium és a pletykák szerint a nagy kölcsönzők olyan autókat rendelnek, amikben a szükséges dolgokon kívül nincs más. Ez nyilván ármódosító tényező, és mivel ők realizálják időarányosan a legnagyobb értékvesztést, fontos, honnan indul a számláló és meddig számol. A spórolást szó szerint kell érteni: például hangszigetelés se nagyon volt az egyhatos, szívómotoros Astrában, pedig vezettünk már ilyet, de az bizisten halkabb volt. Persze, lehet a gumitól is. De egy árva gumiszőnyeg se volt benne. Semmi. Plusz a felnit már előttünk legyalogolták, és feltehetően a futómű sem úszta meg kisebb pofozkodás nélkül, mert végig balra húzott, ami folyamatos korrigálást tett szükségessé. Az utastér zaja pedig szinte minden beszélgetési kísérletet megölt, mert én kiabálni utálok, Sipiúr pedig süket.

A benzin elképesztően drága, bőven 500 forint felett van egy liter, az autópályák mentén több is lehet, így nagyon nem mindegy, hogy mennyit eszik az autó. Az autópályák egyébként nagyon jók, ingyenesek, és eléggé jól karbantartottak, torlódás csak a komolyabb építkezések közelében fordul elő, és ott se tart sokáig.

A mi esetünkben, 11 napra egy Astra-méretű autót bérelni 212 ezer forintba került, minden kiegészítő szolgáltatással együtt. Parkolásra kb. 30 ezret költöttünk, ami az ilyen 1-8 fontos óradíjakból áll össze. Egy parkolási bírságot gyűjtöttünk be, ami 70 font, de ha befizeted 14 napon belül, akkor csak 35. Ez önmagában is izgalmas, ugyanis egy telefonos automata menüben kell bepötyögni a bírság számát, a kártyaszámot, a lejárati dátumot, a biztonsági kódot, az összeget, és ez alapján terheli be a számlát. Very British.

Végül pár apróságnak tűnő, de fontos dolog. A szállásodon előre érdeklődj, van-e zárt belső parkoló. Néha vidéken is mogorva parkolási díjak vannak, egy reggel kilences indulás megrövidíthet egy ezressel, vagy akár többel is, ha bünti is jár a nemfizetés mellé. Ez Londonra szorzókkal igaz, a legdrágább parkolásunk nyolc font volt óránként, ez nagyjából 3200 Ft. Ahol sárgára van festve a járda széle, ott ne állj meg. Ahol kis cetli van a házfalon, kerítésen akárhol, hogy ezt a parkolót valaki bérli, ott se állj meg.

A sebességhatárokhoz a Londonban frissen érvénybe lépett 20-as zónában foggal-körömmel ragaszkodj, mert ötven méterenként van traffipax. Ezt úgy a legkönnyebb megoldani, hogy buszra vagy metróra szállsz. Autóval értelmezhetetlen London. A 30-as zóna már emberibb, de itt sem érdemes száguldozni. Városon kívül a 60 már élhető, főleg, hogy mindenki 70-nel megy. A dual carriagewaynek hívott, osztott pályás vidéki úton és az autópályán 70 a limit, itt is nyugodtan menj annyival, mint a többiek, annak ellenére, hogy 200 méterenként van traffipax, és átlagsebességet is mérnek, van egy kis ráhagyás benne, a sor 80-nal halad. Természetesen mindez mérföldben.

Találtál olcsóbban? Ráfizettél? Minden oké volt? Kommentelj!