Így jártak a KRESZ-vizsgázók

2015.01.26. 11:22

Huszonhárom perc. A Pest Megyei Kormányhivatal zuglói alagsorában akár ennyi idő is eltelhet egy pénteki KRESZ-vizsganapon anélkül, hogy egy szemérmes torokköszörülés, óvatos kabátigazítás vagy hangos kérdés akasztaná meg a monoton gépzajt.

Már akkor a kávégépre gyanakszom, amikor először lépek be az ötször ötméteres váróterembe. Az alagsorba vezető lépcső falán a nemzeti együttműködés nyilatkozata adja meg a hivatali hangulatot a vizsgára érkezőknek. A fakeretes, üveglapos kiáltvány nyomdaipari dizájntermék, mellette profánnak hat az A4-es papírlapra nyomtatott irányjelző: számítógépes elméleti vizsga lefelé.

Odalent emberek távolba meredt tekintettel támlás irodai székeken. Fiatalok és középkorúak, a mai második körre várnak. Nincs hangos társalgás, egy ajtóval arrébb még folyik az első vizsga. A feszült légkörbe szagolva akaratlanul jönnek elő a saját KRESZ-vizsgáim emlékei. Volt belőle három 2007-ben. Pedig mai szemmel nevetségesen egyszerű volt a feladat, leginkább annak, akinek megy a magolás. Az NKH szerint ez, az úgynevezett kérdésbank betanulásának lehetősége tűnt el a január 12 óta élő új rendszerből. Nem a KRESZ változott: új illusztrációk készültek és megnégyszerezték az alapkérdések számát, amelyeket varriálva több mint tízezer kérdés közül kaphat a vizsgázó. Új tesztkönyv még nincs, a változás az oktatókat is meglepte.

Negyedik napja él az új rendszer, akik most a teremben várnak, még mind abban a tudatban kezdték különféle közlekedési ismeret képzéseiket tavaly, hogy a régi rendszerben vizsgáznak. Így járt Tibi is, aki fülhallgatójához menekül a vizsgadrukkból, mielőtt letámadom. Ezen a pénteken három délelőtti időpontra jönnek a vizsgázók, ő a másodikba vár, A2-kategóriára jött. Szerdán már járt itt, akkor négy ponttal bukta el a B-s viszgát. Huszonegy éves, válogatott kajakos. A szerződése tiltja a veszélyes sportokat, az életében sokáig a motorozás is annak számított, de úgy érzi, megérett rá. Kismotorra már van jogsija, de egy régi bukás hosszú időre elvette a kedvét. A jobb csuklójával és bal kulcscsontjával akkor kis híjján sportkarrierje is összetört, de fél év után folytathatta.

Halk párbeszédünktől zeng a kis váró, amikor a kortársairól kérdezem. Ne gondoljam, hogy ma már nem menő az autó a fiatalok között – mondja. Furcsa, épp az ő generációja az, amiről úgy gondoljuk, képtelen megszólítani egy autós szakújság. Tibi tömör válasszal cáfol: VW Golf, Honda Civic, BMW. A szentháromság, ami körül a pesti fiatalság mozog még ma is. Ha autód van, az plusz tíz pont a csajoknál. A motor se rossz, de a lányoknak az kell, hogy hozzák-vigyék őket, mondja, bár ezt az összeszedett, jó kiállású srácot hallgatva úgy sejtem, a csajozás megy neki autó nélkül is. A változásról azt mondja, az oktatókat is váratlanul érte. A neten elérhető új teszteken ugyan elég sok kérdés fent van, de nem mind, és azt sem bánta volna, ha azok, akik még az előző kérdésbankkal kezdték meg a felkészülést, azon vizsgázhatnának. Már az olimpiai céljairól kérdezgetem, amikor lejárt az időnk, mindjárt ő jön. Őszintén izgulok érte, amikor útjára engedem.

A zuglói hivatali épület alagsorában szigorú menterend szerint zajlanak a délelőttök. Amikor az utolsó vizsgázó is végzett, a teremből kijön egy hölgy és rutinból felmondja a szabályokat a következő turnusnak. Miközben a lépcsőfordulóból a szoborcsoporttá feszült tömeggel együtt hallgatom, hogy a vizsgarend megzavarása, így egy esetleges csalás milyen következményekkel járna, elmerülök a faldísznek sem utolsó nyilatkozatban, amelyet álamfőnk még Dr. Schmitt Pálként kézjegyezett. Megtudom például, hogy 2010 egy másik '56 volt. Forradalom, amit a szavazófülkékben vívtak. A huszonegyedik század embere így küzd a nála nagyobb hatalmakkal: szavakkal és x-ekkel. Ezt írd meg nekik keményen – mondja nekem egy helyes huszonéves lány, amikor beszélgetésünk közben megtudja, nem vizsgázni jöttem. Épp túl van rajta, három ponttal bukott meg. Azt mondja, még csak nem is azzal van a baj, hogy hirtelen új kérdésekkel kerültek a rendszerbe. Az ő idegeit az feszítette, hogy az oktatók nem voltak segítőkészek, nem kapott kérdéssort, amin gyakorolni tudott volna.

Amikor bevonulnak a vizsgázók, néhány percre üres lesz a terem. Egyedül maradok a falra ragasztott villamosok képeivel, a művirágokkal, a pislákoló lámpa alatt álló kávégéppel és a már természetessé vált, monoton gépzajjal. Egy vizsgahelyszín kisugárzása ilyenkor a legerősebb, még akkor is, ha csak a váróhelyiségről van szó. Mintha a falak magukba itták volna a rengeteg stresszhormont, amit a vizsgázók hosszú évek alatt termeltek a várakozás alatt. Nyomasztó. A figyelmesség új szintjén kapom magam: a tök üres teremből kimegyek az udvarra orrot fújni.

A vizsgák alig több mint egy óra különbséggel követik egymást. Az utolsó forduló előtt negyven perccel hirtelen telik meg a váróterem. Vannak, akik hangos köszönéssel érkeznek meg a lépcsőről, míg a többség egy sál alá fojtott jónapottal vagy sziasztokkal jelzi, hogy ő is oda vár. Az új barátságok nem a hivatalokban születnek. Az érkező emberek egymás után lesznek partnerek a közös hallgatásban, aki mégis kérdéssel fordul a sorstársakhoz, annak egy tömör válasszal veszik el a kedvét a további kísérlettől. Ez is egyfajta technikája az izgatott tömeg feszültségkezelésének. KRESZ-könyvet ilyenkor már senkinél sem látni. Ahogy Tibi is mondta, már nincs rá szükség, csak összezavar.

Az utolsó forduló előtt kipróbálom, milyen az, ha nem piszkálok senkit a kérdéseimmel. Huszonhárom perc mély kuss lett belőle. Egy, a wc hollétéről érdeklődő lányból lett a nem-csendkirály.

A vizsgabeosztás vegyes. A fordulók nem kategóriák szerint rendeződnek, együtt vizsgáznak az A-s, B-s, BE-s és C-s jogsira vágyók. A legtöbb C-s a 11:40-es körre, a nap utolsó vizsgájára jutott. A falnak támasztva áll egy copfos srác. Született kamionsofőr forma, látom magam előtt, ahogy a tükörlencsés Ray Bannel az orrán kiszáll a csőrősből egy nevadai falatozó előtt. Aztán amikor rákérdezek, kiderül, hogy az előítéletek néha valóban működnek. Most a C-re vár, aztán ha meglesz minden, előbb egy kicsit muszáj lesz itthon is fuvarozni, hogy meglegyen a tapasztalat, de amint lehet, irány külföld. Hogy pontosan hova, az mindegy, csak munka legyen – mondja. A beszélgetésbe bekapcsolódik egy harmadik srác is. Szintén C-s, neki ez most előszoba az E kategóriához. Ő itthon marad, mezőgazdasági munkákhoz kell neki a jogsi. A változásokat nagyon máshogy látják. A copfos mint mondja, lelkiismeretesen tanult, de bántja, hogy nem készülhetett az új kérdésekre. Ha nem sikerül a vizsga, akkor az szerinte ezért lesz. A másik srác szerint mindegy, mik a kérdések, ha megtanultad a KRESZ-t.

Tibi kijön, és egy félmosollyal az arcán közli a hírt: nem sikerült. Ez most három ponton múlt. Sportember, jól tűri a bukást. Februárban jövök megint, mondja köszönésként, majd lehajtott orral kimegy a hivatal ajtaján. Lassacskán mindenki végez, az eredmények kiegyensúlyozottak, egy kevéssel több csak a bukás. Az utolsó vizsgázó után újfent kijön a felügyelő hölgy, elmondja, mik a szabályok errefelé, majd bemegy és hangosan, név szerint hív be mindenkit. Lassan fogy a vizsgaterem ajtaját körbe álló tömeg, majd a váró újra kiüresedik, és ma már nem is telik meg újra.

Egy percet sem időznék tovább az üres teremben, inkább meglátogatom egy emelettel feljebb Dr. Szilágyi Tibort, a Pest Megyei Kormányhivatal Közlekedési Felügyelőség Járművezető Vizsgáztatás és Utánképzés Osztály vezetőjét. A jó stílusérzékkel felöltözött, jó beszédű fiatalember nem az az archetípus, akit ismeretlenül egy ilyen, kilométeres titulushoz társítanék. Nem lepi meg, amikor azt mondom, vegyes visszajelzéseket kaptam az új kérdésekről. Oké, én sem fröcsögve NKH-t anyázókra számítottam, de furcsamód a többséget egyáltalán nem érdekelte, milyen a kérdésbank. Eszerint eddig sem a magolva KRESZ-t tanulók országa voltuk? Tibor aztán racionális útra tereli a beszélgetést, és előjön a számokkal. Az általuk felügyelt vizsgaállomásokon minden hónapban hatvan százalék körül mozog a sikeres vizsgák aránya, már ami a B-kategóriát illeti. Az új rendszer óta – azaz az elmúlt négy napban – ez 57 százalék volt .Az eredményektől függetlenül már eldőlt, hogy nem lesz nyilvános a teljes kérdésbank.

Még lenézek az alagsorba, hátha sikerül elcsípni egy távozót. Egy ötven pluszos férfi jön ki vizsgaszoba ajtaján. Boldog, átment. Tegnap érkezett Németországból, hogy vizsgázhasson, este megy is vissza dolgozni. BE-s jogsit akar, a KRESZ-en már túl van. Amikor neki is felteszem az unalomig ismételt kérdéseimet az új kérdésekről, meglepem, ő erről semmit se tudott. Neki a számítógépes vizsgázás volt újdonság, a tananyag viszont alig változott ahhoz képest, amilyen a nyolcvanas években volt, amikor a B-t szerezte.

A napot az alagsor három részre tagolt, összesen négy négyzetméteres férfimosdójában zárom. Megkövetem a kávégépet, a Pest Megyei Kormányhivatal zuglói alagsorának alapzaja, amely ki tudja hány ezer vizsgázót kísért már végig a várakozás feszült perceiben, a férfi wc álmennyezete mögül ered. Hallgassák csak!

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.