A kispesti uszoda személyzete kirohant a fékcsikorgásra. Az autósok, és a járókelők is odagyűltek a Simonyi Zsigmond utcai zebra harmadik csíkjára, a leghalványabbra. Január 4-én, este hét körül egy iskolás fiú feküdt a földön, egy Fiat Punto lámpafényénél. Riport Budapest legveszélyesebb zebrájáról.
Amikor Nyíri Andrea férjével és két gyerekével azt remélte, egy igazán nehéz év után idén végre minden visszatér a megszokott kerékvágásba, egy pillanat alatt dőlt össze az életük. A kisebbik hatéves. Kézen fogták, amikor a hazafelé vezető séta közben, este hét körül át akartak kelni a kispesti Simonyi Zsigmond utcán, az uszoda előtt. Marci ezért játszhat most is a születésnapjára kapott legóval. Bence az idősebb, már elég önálló. Az anyja az ő korában már egyedül járt iskolába, ő viszont nem fog egy darabig, pedig okos gyerek, nem kell neki kétszer mondani, hogy nézzen körül, mielőtt lelép a járdáról.
A uszodától csupán néhány percig tartott volna a séta hazáig azon az estén. Akkor léptek le az úttestre, amikor a kanyar előtti zebránál át akarta engedni őket egy autó. Andrea úgy emlékszik, nagyjából egy vonalban lehettek mindannyian, de inkább azt mondja, a baleset előtti pillanatok kiestek. Csak annyi biztos most már, hogy a Punto gyorsan jött. Ki akarta kerülni a zebra előtt várakozó autókat, hogy tovább száguldjon a Károlyi gimnázium felé. A rendőrök állítólag huszonhét méteres féknyomot mérték a helyszíneléskor. A huszonhét méterből kettő a Tóth család életének közepéig ért. Az autót vezető nő mindkét gyereküket elütötte.
Mint amikor kimerevedik egy jelenet valami filmből. Minden zaj elhalkul, fékcsikorgás, aztán vége. Bence, az önálló, aki maholnap egyedül járhatott volna iskolába, a motorháztetőre bukott, majd a földre esett, és a fékező autó rögtön elsodorja a kisebbik gyereket is. Aztán megint a csend. A szülők egy másodperc alatt felfogták, hogy itt érhet véget az életük, ha a gyerekeknek komoly bajuk esett. Marci bepisilt a félelemtől, de Andrea látta rajta, hogy nem nagy a baj. Bence viszont nem mozdult. Az ő sírására jöttek ki egymás után a szomszédos uszoda dolgozói is.
Ekkor szállt ki zokogva az autót vezető nő egy pokróccal a kezében. Bocsánatot kért a gyerektől. Bence csak ennyit mondott: Nem haragszom, de elütöttél... Itt egy olyan kifejezés következett, amit a szülő nem szívesen hall a gyereke szájából, de ilyen esetben azért mégis. És sírt tovább. Innentől minden csak felesleges találgatás, de a leírtak alapján életszerűen tűnik, hogy ha a gyerekek akár csak egy lépéssel is előrébb jártak volna, biztosan nem élnének. Bencének a lábát kapta el az autó lökhárítója.
Ahogy a szemtanúk és a szülők mára összerakosgatták a pokoli este emlékfoszlányait, arra tippelnek, hogy a gázoló autós nem vette észre a takarásból kilépő családot, bár az apa magas és fehér kabátot viselt. Pausz Ferenc, közlekedésbiztonsági szakértő szerint ha valóban így is történt, egy Magyarországon elég tipikus gyalogosbaleset-típusról lehet szó. A gázolásos esetek körülbelül felét a járdáról való hirtelen lelépés okozza, sokan a piros lámpánál is lelépnek az úttestre, vagy tiltott helyen próbálnak meg átkelni, ezért következik be a baj. A baleseti sorrendben a negyedik helyen állnak a takarásból felbukkanó gyalogosokkal történt esetek.
Míg Magyarországon 2010 és 2012 közt csökkent (16308 és 15175 eset) a személyi sérüléses balesetek száma, az utóbbi két évben egyaránt nőtt, így tavaly összesen 15773 ilyen eset történt. Közben a különböző gyalogosbalesetek aránya, ha kismértékben is de mérséklődött. Az utóbbi évek tendenciája, hogy egyre többször az autósok, és nem a szabálytalanul lelépő gyalogosok a felelősek. Amikor valaki takarásból bukkan elő az úttesten, nem sokat tehet az autós, persze amikor zebrához közeledik köteles volna lassítani. Ezt alig valaki tartja be és büntetni sem egyszerű ezért. Néhány éve ugyan szó volt róla, hogy a zebrák közelében egyaránt harmincas sebességkorlátozást vezetnek be az egész országban, de az ötletet elvetették. Pedig a szakember szerint éppen ez az a tempó, amely fölött drasztikusan csökken a gyalogos-áldozat túlélési esélye.
Jön-jön: a BKK megküzd a veszélyes zebrákkal
A Budapesti Közlekedési Központ decemberben vizsgálta a kispesti Simonyi Zsigmond utca forgalmi rendjét. A közeli Vak Bottyán utcai és a Bartók Béla utcai zebrák jelzésrendszerét továbbfejlesztik, de ez még csak a kezdet, áll a kérdéseimre küldött levelükben.
Márciusban a „Kijelölt gyalogos-átkelőhely” jelzőtáblákat azok jobb láthatósága érdekében sárga fluoreszkáló hátterűre cserélik és az úttest bal oldalára szerelik fel. A Simonyi Zsigmond utca Üllői út–Teleki utca közötti szakaszán két sávon haladhat a forgalom. Ahol Bencét elgázolták – tehát a Teleki utca után – viszont csak egy sávon. A Sós utcai buszmegálló előtt a sáv megszűnésről tábla is van, ám a Simonyi Zsigmond utca a Teleki utca és a Vak Bottyán utca között körülbelül hat méter széles, ami elvileg még mindig elég a párhuzamos közlekedéshez, ezért mennek mindig egymás mellett.
A BKK is tud a takarásból kilépő gyalogosok problémáiról, ezért a Bethlen Gábor utca és Vak Bottyán utca közötti szakasz menetirány szerinti jobb oldalán található megállási tilalmat megszüntetik, és kiemelt szegéllyel határolt parkolósávot jelölnek ki. A Vak Bottyán utcai és a Bartók Béla utcai kijelölt gyalogos-átkelőhelyeken a járda kiszélesítésével az átkelési úthosszt is lerövidítül majd. Az átépítés hosszabb előkészítést igényel, így várhatóan a második félévre készül el minden. A levélben arra is kitérnek, hogy a lámpa nélküli zebrák eleve veszélyesek, ezért ezeket inkább megszüntetik és nem építenek több hasonlót. Persze így is sok van még belőlük a városban.
A BKK nyilvántartása szerint a 2013 eleje és 2014 vége közt 664 gyalogosbaleset történt a budapesti zebrákon, de itt, a kispesti uszoda előtt állítólag egy sem, egészen január 4-ig. Elküldték a legveszélyesebb fővárosi zebrák toplistáját is, íme:
1. VI., VII. kerület, Erzsébet körút–Király utca csomópont: 10 baleset
2. VIII. kerület, Blaha Lujza tér: 7 baleset (4 + 3 a villamosmegálló két oldalán)
3. XIX., Hunyadi utca–Nádasdy utca: 5 baleset
4. VI., Oktogon (Teréz körút 17. szám előtti kijelölt gyalogos-átkelőhely): 4 baleset
5. XV., Nyírpalota út 79–81.: 4 baleset
6. XI., Budaörsi út–Töhötöm utca: 4 baleset
7. V., Vértanúk tere 1.: 4 baleset
8. XVIII., Margó Tivadar utca–Baross utca: 4 baleset
Nézze meg ezt is, mutat a rozsdás, szürke fémkorlátra Tibor, az uszodai gépész a zebránál, egy hónappal az eset után. A korlátot minden évben többször kidönti egy kanyarodó busz. Eddig négyszer hegesztettük meg, mutatja, de biztos benne, hogy nem a negyedik volt az utolsó alkalom. Megint ki fogják nyomni, mert ide nem való a buszközlekedés. Nincs hozzá elég hely. Rákennek egy kicsit a fényezésük kékjéből, megtaszajtják a járókelők felé, majd mennek tovább.
A sofőröknek talán fel sem tűnik, leköti a figyelmüket a szűk kanyar. Ott mégiscsak egy házfal állná útjukat, ha nem jönne ki az ideális ív. Azt sem vették észre a sofőrök, amikor pár hete elgörbítették a zebrát jelző táblát az oszlop tetején. Perceken belül körénk gyűlnek néhányan. Régi emberek Kispest legbizarrabb szegletében, sok mindent láttak már, amit annak is látnia kéne, aki ezért az útért felelős, de eddig nem tett semmit. Az út nem a kerületi önkormányzaté, hanem a fővárosé (lásd keretes írásunkat).
Bence esete sajnos nem az első volt, és lehet, hogy nem is az utolsó, hiszen semmi nem változott január eleje óta. Az uszoda dolgozói egy korábbi gázolás után kiirtották a bokrokat. Kicsit vágtak az egyik akácfából is, mert amikor minden kilombosodik, csúcsidőben szinte lehetetlen átjutni az út egyik oldaláról a másikra. Észre sem veszik az autósok, hogy valaki járdán várja, hogy megkapja az elsőbbséget. Az ember vagy percekig ácsorog, vagy kockáztat. A majdnem balesetek semmilyen statisztikába nem kerülnek be. Komplett iskoláscsoportok járnak ide úszásoktatásra, vágja közbe a pénztárosnő, de a tanárok inkább két sarokkal korábban hozzák át a gyerekeket az egyik oldalról a másikra, hogy ne itt kelljen.
Az uszodai átkelőn évek óta rendszeresen történnek mindenféle karambolok is. Nem mindig jön rendőr, mert nem sérül meg senki. A főútvonalnak számító Simonyi utcáról a közeli Károlyi Mihály gimnázium felé kitérő autók, tehát akik nem kanyarodnak az úttal, nem is veszik el a gázt. Amikor a kanyarban feltorlódik a sor, a kétféle irány résztvevői közt feszültség alakul ki, pedig nem is állhatnának egymás mellett. Akik kénytelenek várni, nem mindig tudnak helyet adni az egyenesen menőknek, ezért kezdődik a dudálás, anyázás és az ütközések.
Bence tegnapelőtt ment először iskolába a baleset óta. A mentők aznap este a traumatológiára szállították, ahol eddig két műtéte volt, hogy lehetőleg semmi nyoma ne maradjon a combnyaktörésnek. - Nem fáj, inkább viszket, és kicsit zavarba hoz, de zavarba hozza a szüleit is, mert a lábából most is a törést rögzítő fémszerkezet áll ki, amiről nehéz elképzelni, hogy nem okoz állandó fájdalmat egy gyereknek. Még sokáig mankóval fog járni. A heti két gyógytornászra, a kórházi ellenőrzésekre, a magántanárra ráment a család összes tartaléka, tehát az élet tényleg nem tért vissza még a megszokott kerékvágásba úgy, ahogy a januári estén, a vacsora közben remélték. Andrea szerint Bence lassan feldolgozza a történteket, már nem ébred fel éjszakánként. Beszédes gyerek, ezért nem volt vele nehéz dolga a kórház pszichológusának sem.
Nézi, nézegeti az Mercedes SLS utódját a hatalmas naptárban amit jobb ötletem nem lévén elemeltem neki a szerkesztőségből, és felfedezi benne a C63AMG-t is. Imádja az autókat, és szüleivel ellentétben nem is fél a közelükben. Lapozgatja a képeket a gyalogosgázolás kilenc éves túlélője, aki nem került be a híradóba, mert életben maradt. Bence története most már kiszámítható pályán fut tovább a befejezése felé.
A család ügyvédet fogadott és kártérítési pert indít a gázoló biztosítójával szemben, ezt javaslolják mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül. Rengeteg pénzüket vitte el az autós, aki talán ittas volt, és biztosan nem időben vette észre, hogy egy kétgyerekes család szeretne átmenni előtte. Bence rehabilitációja legalább szeptemberig eltart. Az akkor már tíz éves budapesti kisfiú folytatni szeretné a kézilabdát, amit tavaly szeptemberben kezdett el. Reálisan gondolkodom, megelégszem a bringázással is, az kevésbé terheli a lábat. Addig lesz még két műtétem.
