Elcseszett rendelet veri a mozgássérült autósokat

2015.11.04. 16:59
Az önállóan autót vezető mozgáskorlátozottak problémái nem ott kezdődnek, hogy egészséges sofőrök befoglalják a rokkantparkolót. A rendszer ahogy van, elcseszett, és a hazai közlekedési morál hiányosságainál lényegesen nagyobb baj, hogy a támogatásokat és jogosultságokat szabályzó kormányrendelet köszönő viszonyban sincs a mozgáskorlátozottak valódi igényével. Pedig az érintettek szerint csak egy kevés józanság és nyitott fül kéne a jogalkotótól, hogy lényegesen javuljon a helyzet.

Amikor a nepper meglátja, hogy mozgáskorlátozott vagy, már tudja, hogy most jó boltot csinál. Tisztában van vele, hogy úgysem lesz sok autó a piacon, ami jó neked, így alkudni sem enged – kezdi Laci a beszélgetést az autóvásárlásról, ami csak egy nehezített állomás annak, aki mozgáskorlátozottként autózna. Laci a harmincas éveiben a harmadik diplomájára készül; felesége van, jó munkája, és egy másod generációs Skoda Octaviája, ami már a második autója. Az átlagember sokak által irigyelt életét éli egy kis deficittel: jobb kezét orvosi műhiba miatt születése óta nem tudja használni és a bal lába sem száz százalékos. Testi korlátaival megtanult együtt élni, de tapasztalatból tudja, hogy nem mindenki néz rá ugyanúgy, amikor megismeri a korlátait, nem szeretne arccal és névvel szerepelni. Skodáját viszont engedi fotózni - így néz ki odabent.

Az a kis rúd a jobb oldali kezelőszervek kapcsolója, azon kívül a felcsatolható kormányforgató gomb minden, ami speciális az autóban. Nem sok eltérés, igaz? Pedig ennyi bőven elég ahhoz, hogy megnehezítse Laci számára az autózást a vásárlástól a vizsgáztatáson át a közlekedésig. Az első pofon azonban nem a saját autó, mozgáskorlátozottként már a jogosítványszerzés is nehezített pálya.

Laciban máig erősen él az egészségügyi alkalmassági vizsga emléke. Ez ugye mindenki számára kötelező a jogosítványszerzés előtt, de a szokásos látás- és egyéb alkalmassági feladatok mellé egy mozgáskorlátozott esetében más is jár: egy komplex orvosszakértői vizsgálat, ahol pedálokat kell nyomogatni, és különféle tesztekkel igazolni, hogy képes akkora erő kifejtésére és olyan koordinációra, ami a vezetéshez kell. Keze és lába miatt rengeteg vizsgálaton járt már, nem vonja kétségbe, hogy ezeknek van értelme, de kevés megalázóbb emléke van annál, mint amikor az orvosok E/3-ban passzolgatták egymásnak a témát, mit engedjenek neki ilyen kézzel és lábbal.

Kormányforgatógomb az egykezes vezetéshez
Kormányforgatógomb az egykezes vezetéshez

A vizsgálat eredménye: csak automata váltós autót vezethet, amiben a fontos kezelőszervek (ablaktörlő, indexkapcsolók) mind elérhetők a kormány bal oldalán. A láb nélkül vagy bénult alsó végtagokkal élőkkel szemben Laci szerencsés, ez egy viszonylag enyhe kényelmetlenség. Az igazolás volt az útlevele az autós iskolákhoz, amiből kettőt talált Budapesten, ahol oktatnak mozgássérülteket is. Elment az egyikbe, ott kapott egy oktatót, aki amellett, hogy idegrendszerileg nem volt ép, azzal próbálta szórakoztatni, hogy kifigurázza neki az előző mozgássérültet, aki a helyén ült.

Sokan egy ilyen tahó után keresnénk egy másik oktatót, de ez egy mozgássérültnek túl nagy luxus lenne. Az érintettek azt mondják, vidéken még nehezebb olyan iskolát találni, amely fogadni tudja őket, mert sok helyen még automata váltós autó sincs, nem hogy átalakított. Az országos oktatóhiányt így ők hatványozottan megérzik. Laci sem váltott, pár plusz órával, de letudta a képzést. Azt gondolta, innen már az autózás jó oldala jut majd, de tévedett.

Támogatás van autóra, de csak hitellel

A 102/2011. kormányrendelet szól a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről. Ez részletesen taglalja, milyen feltételekkel és mekkora összegben kaphat támogatást például autóvásárlásra, aki igazoltan testi korlátokkal éli életét. Már három éve megírtuk, hogy hol és miért rossz a rendelet ezen pontja, de azóta semmit sem javult a helyzet. Illetve valamit mégis: a Swift és SX4 mellett már Suzuki Vitarára is igényelhető támogatás.

Már Laci szavaiból is átjött, hogy a gépkocsiszerzési támogatás nem sokat ér, de a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségnél (MEOSZ) tett látogatás győzött meg igazán. Kovács Ágnes elnök asszony folytatja, amit már az elődje is megkezdett, és próbálja megértetni az illetékes minisztériummal, hogy a rendelet több pontja köszönő viszonyban sincs az igényekkel. Mint mondja, annak idején, a 90-es évek elején a jelenleginél nagyobb segítséget jelenetett a támogatás. Akkoriban 300 ezer forintos volt, és az akkori árak mellett ezzel lényegesen könnyebb volt megfelelő autót vásárolni. Ez aztán sokáig nem változott, elavult, míg a 2011-ben jött kormányrendelettel az egészet megváltoztatták. Jelenleg használt autóra 600 ezer, újra 900 forint igényelhető.

Felmatricázott Swift a Lehetőségautó Kft. telephelyén - Forrás: lehetosegauto.hu
Felmatricázott Swift a Lehetőségautó Kft. telephelyén - Forrás: lehetosegauto.hu

A baj nem az arányokkal van, az anyagi segítség most is jelentős, amikor egy új autó ára hárommillió forint körül indul. A támogatás viszont érthetetlenül szűk keretek közé van szorítva, és a választható autók közt csak Suzukit találni. Néztek is nagyot a MEOSZ-nál négy éve, amikor az új kormányrendelettel kiderült, hogy emelkedik ugyan a támogatás összege, de az addigi gyakorlattal szemben az csak Suzuki Swiftre költhető. A kerekesszékes mozgássérültek egy részét ezzel sikerült diszkriminálni, mert egy kézzel hajtós széket még csak-csak be lehet pakolni, de egy elektromos kerekesszék semmilyen formában nem fér bele. Arról nem beszélve, hogy egy kerekesszékes ember épp úgy lehet családos, mint egy egészséges, a szék mellett pedig hirtelen szűkös lesz a Swift.

Az mindenesetre előrelépés, hogy időközben bekerült két emelt hasú Suzuki is a kínálatba, és már automata váltóval is kérhető mindegyik. Mindezek ellenére a rendszer pont a legsúlyosabb mozgássérülteknek nem nyújt támogatást. Kovács elnök asszony szerint lehetővé kéne tenni, hogy a támogatást igénylő mozgássérültek maguk döntsenek az autó márkájáról, úgy könnyebben találnának saját igényeiknek megfelelő autót. Legalább ekkora kompromisszum a kötelező hitelfelvétel, amivel kapcsolatban az érintettek a magas THM-et, a lassú és nehézkes ügyintézést sérelmezik. Laci ott engedte el a támogatás ötletét, amikor tudatosult benne, hogy hiába van elég készpénze, hogy egyben kifizessen egy autót, hozzá kell kötnie magát egy bankhoz, ha támogatást kér az államtól. A megkötés ráadásul igen kemény, hiszen egyetlen bankról van szó, amely korábban a Széchényi bank volt, most pedig a Duna Takarék. A támogatás igénybevételére csak ezzel a bankkal megkötött kölcsönszerződés keretében van lehetőség.

Az egyetlen logikus magyarázat a hitelre, hogy így kizárják a kereskedést az olcsóbban szerzett autókkal. A legkevesebb hároméves törlesztés alatt ugyanis az elidegenítési tilalom, a zálogjog és a terhelési tilalom is a bank javára szól. A gépkocsiszerzési támogatás kezelését a Lehetőségautó Kft. végzi, az ő honlapjukról derül ki például, hogy a THM minden konstrukcióban 17,9 százalék. Bár létezik olyan konstrukció, melyben nagy önrész mellett a finanszírozás mértéke csupán 300 ezer forint, azaz három évre a havi törlesztő csupán 10 556 forint, de ettől még a támogatásért cserébe ugyanúgy bankhoz van kötve az igénylő. Arról nem beszélve, hogy a biztosítóválasztás luxusa sem marad meg: kötelezően a Signal Biztosítóval kell szerződnie. Ha mindez nem elég, az autót aztán évente el kell vinni a Lehetőségautó telephelyére, ahol be kell mutatni, igazolva, hogy nem adták el, és hogy minden partner matricája(!) rajta van.

Miért kell új autó? Szólhatna a kérdés, amikor a használtra járó legfeljebb 600 ezer forint sem kevés. Igen ám, de itt is szigorúak a megkötések. A típust nem szabályozzák, de öt évnél fiatalabb kell legyen a jármű, és ez esetben talán még kényesebb, hogy az igényléstől a támogatás elbírálására hónapjai vannak az lakóhely szerint illetékes szociális és gyámhivataloknak. Képzelje mindenki maga elé azt az élethelyzetet, amikor egy jó találat (vagy akár egy rá adott foglaló) azért úszik el, mert az eladó/nepper nem akar hónapokat várni, míg megjön támogatás.

Mozgáskorlátozottként támogatás nélkül is van elég szívás

Ha most felmegyek a HaHu-ra, lesz ott kb. háromezer autó egymillióig, ami korban, állapotban nagyjából fedné az elvárásaimat, ha egészséges lennék. Egyedül nem mehetek nézelődni, szóval nem lehet túl messze, plusz leszűkítem az egészet automata váltósakra, amiből az 5-10 éveseknél nem sok a vállalható, jó ha marad tizenöt – bontja ki az autóvásárlás bonyodalmait Laci. Miután eldöntötte, hogy nem akarja magát hozzákötni egy bankhoz, a támogatás lehetőségéről lemondva vette meg eddigi két autóját.

Mozgássérültként sajátos lélektana van egy ilyen autónézésnek. Az egészet megalapozza az önállóság hiánya, hiszen jogilag még kipróbálni sem tudja a kinézett autót a mozgássérült, mert az még nincs átalakítva számára. Így Laci első Renault-jánál a haverokat kellett mozgósítani, és amikor senki nem ért rá, a drága sofőrszolgálatot. Márpedig alkalom volt elég, hiszen a próbaút, a neppertanyák csak a tortúra egyik állomásai, ha megvan az autó, át is kell alakíttattni, végül elvinni az NKH-hoz szemlére.

Mint amikor befűzted a csajt, de a randi végén a haverod viszi haza, annyira szar érzés – meséli milyen, amikor kifizetett autóval egy barátja gurult ki a telepről. Aztán amikor egy évvel később a Renault-ját rommá törték egy balesetben, ugyanaz várt rá újfent a Skodával. Sofőrszolgálatra már elhordtam a gatyámat, de az idő, ami igazán drága. Vásárlás után ott van mindjárt az átalakítás, amire a 102/2011. rendelet szerint szintén volna legfeljebb 90 ezer forint támogatás az államtól, de az igényléssel járó procedúra és a várakozás miatt Laci erről is lemondott.

Megvetted az autót, mennek a hetek és nem vezetheted – emlékszik ezekre az időszakokra. Budapesten kevés műhely foglalkozik átépítéssel és azok is inkább lábsérülteknek csinálnak átalakításokat, így sok sorstársához hasonlóan Laci útja is Győrbe vitt, Sulyokékhoz. Egy komolyabb munkánál, mondjuk egy tejes kézi vezérléses átalakítás esetén ez is két hosszú út a fővárosból, amire sofőrt kell szerezni, de a kézi kapcsolók átszerelése legalább gyorsan megy. Legalábbis szerencsés esetben, mert kimondottan erre való adatbázisa az ezzel foglalkozó műhelyeknek sincs, így az átépítő is csak az autót látva tudja megmondani, mennyire lesz komplikált művelet. Mint Laci Skodájánál, amibe egy generáción belül több beszállító is adott bajuszkapcsolót, ami már elég, hogy a mikrokapcsolók ne pont ott legyenek, mint a műhely várná.

Csak egy bilincs, rajta egy hosszú rúddal. Nem tűnik komplikáltnak, de ahhoz elég, hogy hetekkel nyújtsa el az első vezetést
Csak egy bilincs, rajta egy hosszú rúddal. Nem tűnik komplikáltnak, de ahhoz elég, hogy hetekkel nyújtsa el az első vezetést

Végül ez is csak egy akadály volt a sok között, azonban hiába adott minden feltétel az autóban, hogy vezethesse, az NKH-szemle még egy kötelező út a lánc végén, addig hiába a jogosítvány, nincs jogosultsága hozzá. Innen már jó esetben egyenes az út az okmányirodába, ahol a forgalmiba belepecsételik az engedélyt, és a jogosítványban jelzett korlátozás itt találkozik az autóval, azaz Laci is vezetheti az autóját.

Lacinak ebben a procedúrában eddig kétszer volt része, de ha lehet, többtől megkímélné magát. Azt mondja, sok mozgássérültek elleni sztereotípia gyökere mélyen ide vezethető vissza. Konkrétan arra, hogy neki például ez az Octavia most az egyetlen autó, amit vezethet, és ha ellopják vagy összetörik, jó időre autó nélkül marad, és kezdődik elölről a szopás. Emiatt kétszer is körülnéz minden jobbkezes utcában, nem vagánykodik és minden közlekedési helyzetben biztosra megy. Sokan, akik látják a rokimatricát az autón meg azt mondják, bénázik a rokkant.

Nem a mozgássérültek foglalják el a rokiparkolót

Kovács Ágnes MEOSZ-elnök szerint a kormányrendelet, mely nevében a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről szól nagy hibája, hogy épp a mozgásában korlátozott embereket nem segíti kellően. Az új rendelet ugyanis kinyitotta a kedvezményeket másokra, így hallássérültekre, autistákra és értelmi fogyatékosokra is. Egyebek mellett ők is jogosultak a fent taglalt gépkocsivásárlási támogatásra, amivel talán sikerül elfogadható mennyiséget mutatnia a Lehetőségautónak a minisztérium felé, de a rendszer ettől még nem tükrözi a valós igényeket.

Ez az egyenlőség ütközik ki balszerencsésen a parkolási kedvezményeknél. Két éve ugyanis alaposan megváltoztatták a kiváltás módját, amivel a korábban háziorvosok által intézett visszaéléseket sikerült ugyan megszüntetni, de rengeteg rászorulót kizártak a rendszerből. Például aki támbottal, esetleg amputálva éli az életét, az autóvásárlási nehézségeken ugyanúgy végig kell vergődnie, mint például Lacinak, de nem biztos, hogy megkapja az igazolványt, míg egy értelmifogyatékos igen. Azaz a buktatók mindenkinek járnak, de a kompenzálás már nem. Vagy ahogy Laci mondta: Ha mozgássérült akkor, amikor bekorlátozzák a lehetőségeit, legyen mozgássérült a parkolókártya elbírálásánál is. Ő egyébként csak második nekifutásra, a ponthatárt éppen átlépve kapott kártyát. A Szövetséghez rengeteg panasz fut be emiatt, rengeteg korábbi, valóban jogosult ember élete lett nehezebb.

A változás mértéke jól látszik a mozgáskorlátozott parkolási igazolvány számának alakulásában. Míg 2012 januárjában még 270 ezer kártya volt forgalomban, addig ez az idei év közepére 170 ezer alá csökkent. Azaz úgy tűntek el jogosultak is a százezer ember között, hogy az igazolásra jogosultak köre kibővült más fogyatékossággal élőkkel. A probléma emellett az, hogy a rokkantparkolók száma most is kevesebb a szükségesnél, de amíg korábban legalább többnyire jogosultakkal voltak tele, most megesik, hogy egy nem mozgássérült fogyatékos ember veszi el a kerekesszékestől a helyet. Márpedig a mérete miatt biztonságos és kényelmes parkoló utóbbiak számára létkérdés. Kovács elnök asszony fia is kerekesszékes. A közelmúltban feltörték az autójukat, amiből a parkolási kártyát is kilopták. Azt mondja, odáig fajult a helyzet, hogy nincs értelme újat kiváltania, mert legtöbbször úgy sem találnak szabad parkolót.

A MEOSZ hangsúlyozottan nem az autisták családjától vagy az értelmi fogyatékosoktól félti a lehetőséget, a szövetség ezért azt mondja, legyen kétféle parkoló igazolvány. Egy, amely ingyenes parkolásra jogosít, de a kijelölt parkolóhelyek használatára nem, és egy, amely kifejezetten a súlyos mozgáskorlátozott személyeknek szól, ahogy azt elvileg a rendelet címe is kimondja.