2016.09.17. 06:35

Húszéves Audink külleme vállalhatatlan, ezért miután megkapta a magyar rendszámot, azonnal nekiláttunk a renoválásnak. Ez a cikk szentimentális beszámoló arról a két napról, amikor az őszi kánikulában izzadva eltüntettük a külső sérülések zömét, és megtaláltam az öregautózás valódi értelmét.

Szerda, délután öt óra. Hatalmas zöld kombi halad az M0-ás körgyűrűn. Igazán szép, klasszikus jelenség a napfényben, pedig odabent rendezetlen állapotok uralkodnak. A váltó hatodikban, a fordulatszámmérő mélyen a turbós meglódulás határa alatt, 1700-1800 környékén áll. Szokás szerint fáradt vagyok, de lelkes, mert alig negyven kilométer választ el a boldogságot jelentő, hüvelykujj-méretű spiáter alkatrésztől. Ha ezt is megkapom, végre visszaszerelhetjük a vezetőoldali ajtókárpitot, amelynek hiányában éppen kilátni a száguldó aszfaltra. 

Két, nagyon tanulságos napon vagyok túl egy olyan autóval, amelynek nincs komoly hibája, de a sok kis hülyeség kigyomlálása segít megérteni, miért adták olcsón egy olyan országban, ahol néha a jelentéktelennek tűnő problémák is eurószázakért-ezrekért szűnnek meg, hiszen nem mindenki alanyi autószerelő.

LZ6U! Aki régebb óta audizik és nem miniszter, biztosan tudja, mit jelent a karaktersor. Most már én is. Az öreg Avant műanyag pótkerékkádjában lévő papírcímkén olvasható kód a kilencvenes évekbeli smaragdzöld-metál gyári fényezést azonosítja. Ezt a színt nemcsak a korabeli A6-okon, de az első generációs A4-en is láthattuk, most mégsem hemzseg az ilyen színű autók bontott karosszériaelemeitől az internet.

Miután a vásárláskor elhatároztam, hogy a műszaki állagmegóvás mellett, kezdek valamit az autó külsejével is, visszaverődtem egy magyar Audi-Volkswagen bontóról. Szinte kikacagtak, amikor a 100/A6 alkatrészei felől érdeklődtem. Olyasmit egyre kevesebb helyen tartanak, mert mindenki az újabb, de silányabb C5-ös szériához keres holmikat.

Pedig ez így nem maradhat. A vezetőoldali ajtó éppen a lemezhajlat közelében, a reteszmechanizmus alatt horpadt be, amikor az előző tulajdonos elvétette a garázsajtót. Ha már így alakult, húzott rá jó sok barázdát is. Így a következő tulajdonos biztos lehet abban, hogy csak lakatolással és a teljes ajtólap újrafényezésével állíthatja helyre a hibát. A polírozgatás semmit nem ér. Mindez 50-70 ezer forintba kerülhet, mármint ajtónként. Emlékeztetőül: eddig 1 millió 70 ezer forint körüli összeget költöttem, közel a fájdalomhatár.

Hiába kevertetném ki a smaragdzöld festéket a gyári színkód, vagyis más festékgyártók referenciakódjai alapján, az autó, a részleges újrafestés után tarka lenne, hiszen a fakulást nem könnyű lekövetni. Az Audi két első sárvédőjével korábban lefutották ezt a kört, olyanok is. Mi legyen? A teljes újrafényezés több százezer forint, erre most nem szánok pénzt.

A vásárlás utáni hetekben csak kukkolóként figyeltem, mi történik a Facebook Audi 100/A6 C4 ('91-'97) Hungary csoportjában. Az ezerháromszáz tagú közösség, más típusrajongói csoporthoz hasonlóan kiváló önsegélyező szervezet. A tagok egy része össze is járogat időnként, máskor a drót végén várják, hogy valaki segítséget kérjen. Az adminisztrátorok jóváhagyásával lehet belépni a körbe, ahol játékszabályok is vannak. A kedvencem, hogy tilos a konkurens márkák, vagy más autógyártó nemzetek típusait szidni. Egyetlen ilyen bejegyzést sem láttam a csoportban.

A múlt héten segélykérő üzenetet írtam. Tizenhárom percen belül jelentkezett valaki, akinek talán éppen ilyen színű donorautója van. Szívesen eladna nekem egy-két ajtót, írta röviden. Ahogy a korábbi hetekben láttam, darabonként 5 ezer forintért cserél gazdát a lemezáru a szedánhoz és az Avanthoz is. Mivel cinkfürdős karosszériáról van szó, a rohadás nem fenyeget túlságosan. Azonnal belelkesültem.

Mielőtt az elsőként jelentkező sporttárs visszatért volna a színkódellenőrzésből, egy kibelezett A6 Avant fotójával bukkant fel Péter. A képet nézegetve éreztem először, hogy ezek a sikeres kincskereső akciók teszik, tehetik olyan édessé az öreg autó fenntartását. Az újrahasznosítás, a tudat, hogy a húszéves prémiumautó legvégső gazdája új életet adhat az elárvult roncs bizonyos részéinek, egyúttal a végletekig kitolhatod az Audid pályafutását nagyon felvillanyozott.

Mivel nem vagyok autószerelő, viszont barátom, Laci, a Smartguru nagyon is az, sőt, eredetileg karosszérialakatos, kedden autóba vágtuk magunkat és megindultunk a Pest-környéki címre. Hihetetlen szerencsénk volt, a kertben álló, szárazra tett, vagyis a környezetszennyező folyadékaitól megszabadított torzó meglepően jó állapotban van. Nézzék:

Péter több ilyen Audit is birtokol, de az egyiket, egy automataváltós 2,5 TDI-t használ nap mint nap. A C4-ezés (ez a típus gyári kódja) 2003 táján ejtette fogságba, ő megadta magát.

Miután eldöntöttem, hogy az első és a hátsó ajtóra is szükségünk van, Laci gőzhengerként csavarozni kezdett. Leválasztottuk a négy ablakkereteket, kipakoltuk az ajtókban maradt alkatrészek egy részét, majd újabb négy csavar és már a kezünkben is volt a két ajtólap. Hiába bontottunk szabad ég alatt álló karosszériát, egyetlen berohadt csavarral sem találkoztunk, sőt, rozsdával is alig.

A pokróccal és a gyakorló kombiautósként mindig nálam lévő hálózsák-sátormatrac kettősével kibélelt csomagtérbe fektettük a két üres lapot. Egyik sem hibátlan, de színűk nem fakult el a mi autónkétól, így pusztán a cseréjükkel rengeteget javíthatunk a Rulettkerék-Avant megjelenésén.

Nyilván csekélység, de az alkatrész-cserebere örömét fokozta, hogy a kezdetek óta zárhatatlan kesztyűtartófedélhez is kaptunk működő szerkezetet. A jelenet végén közösen elautóztunk egy benzinkúthoz, 12 ezer forintért tankoltunk Péter Audijába, így mindenki kapott valamit a találkozón.

Nem tűnik embert próbáló kalandnak két ajtó leszerelése egy húszéves Audin. Most már tudom, hogy a valóság kicsit árnyaltabb, hiszen például a vezetőoldalon nemcsak mélyközép-sugárzó és egy különálló csipogó van a kárpitban, de ott az elektromos ablakemelő szerkezete, illetve a Webasto állófűtés kezelőpanelje is. Az ajtókárpitokat két kicsi, látható helyen lévő, illetve két nagyobb, a kapaszkodó alá rejtett, valamint egy harmadik, a belső kilincs alatt bujkáló kereszthornyos csavar tartja a megfelelő pozícióban, amúgy négy, masszív műanyagfülön lógnak. 

Egy ilyen közepesen macerás műtéthez tiszta és nyugodt környezetre van szükség, ahol nem gurulnak el a világba a csavarok, nem szakad ránk az eső és nem zavarjuk a lakosságot. A Rulettkerék új támogatója, a szereldmagad.hu óbudai műhelye ideális helyszín a hobbizáshoz. A négy csápos emelővel felszerelt bérműhely 2 és 4 ezer forint közt kínál egy-egy órányi műhelyállás- és szerszámhasználatot. A legolcsóbb, a krokodilemelős hétköznap délelőtt kombináció, a legdrágább pedig egy hétvégi óra a csáposon. A Szereld magadnál autótakarításhoz is adnak helyet, sőt porszívót, illetve tisztítószereket is, óránként egy ezresért. 

A nagy ajtóbontást követő reggelen három, soros, öthengeres turbódízel kombi parkolt le a műhely udvarán. Az egyikből, egy miénkkel azonos A6-ból Laci, a másikból, egy ugyanilyen motorral szerel Volvo V70-ből, a minden fontos megmozdulásunkra velünk tartó Szigetszer Tamás szállt ki, a harmadik a Rulettkerék-Audi volt. Tíz óra után betolattunk a műhelybe, majd amint megszűnt a dízelkarattyolás, Laci forgószélként elkezdte lebontani a vezetőoldali ajtót. 

A művelet összesen fél órán át tartott, de gyanítom, a folyamatot jelentősen lassította, hogy a videóban látható munkafázisoknál megakasztottam őt. Cserébe mindent alaposan elmagyarázott, hiszen az egyezség szerint a hátsó ajtó átrakása az én feladatom. 

Írhatnám akár, hogy az öreg Audi dupla ajtócseréje összetett művelet, hogy önök azt higgyék, lám, a prémiumautó megkeseríti a hobbitulajdonos életét, de azzal félrevezetnék mindenkit. Az A6-C4-szerelés, ezen a szinten olyan, mint a legózás: szinte nincs, amit véletlenül elronthat az ember. Ha minden csavart gondosan összegyűjt, és sehol nem fejt ki túl nagy testi erőt, semmi visszafordíthatatlannal nem kell számolnia. 

Az első ajtó teljes átszerelése egyetlen apró áldozatot követelt: a zárhenger spiáter (ebből készül a Matchbox is) fedőlemezén megtaláltuk az elpusztíthatatlan Audi A6 leggyengébb elemét. Az apró, kör alakú lemez peremén, parányi fülbe fémpálca kapaszkodik. A zárszerkezethez vezet és az ajtó önálló, kulcsos nyitását-zárását biztosítja, ha lemerül az akkumulátor és nem működik a vákuumos központi zár. 

Miután kitapasztaltuk, hogy az apró alkatrész törékeny, a műhellyel szomszédos büfében megebédeltünk. Némiképp eltávolodva a problémától és a ténytől, hogy nincs a birtokunkban a profi megoldáshoz szükséges biszbasz, nekiláttam a hátsó ajtó cseréjének, hogy ügyetlenkedéssel tereljem el az átmenetileg szomorkás Laci figyelmét.

Erről nem forgattam videót, de a képeken látható, hogy nem egyedül vittem véghez a bölcsészdiplomával autószerelő műhelyben elképzelhető legnagyobb tettet. Pétertől kaptunk egy jobb hátsó ajtóra való, szinte hibátlan díszlécet is, amelyet a bal oldalon lezavart hadművelet után szintén kicseréltünk. Ekkorra Kristóf, a műhely tulajdonosa alaposan kipolírozta a cseredíszléc karcait. 

Az öreg Audi ajtótranszplantációjának teljes megkoronázásához további lépéseket kell tennünk a közeljövőben. Mivel számtalan, hasonló korú A6-ot láttam mostanában és közös volt bennük, hogy az alsó ajtóperemeken végigfutó gumicsíkjaik legalább egy helyen kikanyarodtak a karosszéria síkjából, lélekben fel voltam készülve arra, hogy a mi autónk csíkok nélkül marad, mert azok nem átültethetők.

Ezek az ajtólapra szerelt szörnyűségek, fehér műanyagfüleken ülnek és fém merevítés tartja őket a helyükön, már ameddig. Aztán valahogy bejut a gumicsíkba a nedvesség és a fém lassan porrá rohad. Tényleg porrá, elég egy kicsit megmorzsolgatni valamelyiket és máris elmegy a kedv a továbbiaktól. Így most az eBay-hez fordulok, ahol egy teljes szett gumicsík 30 euróba kerül, plusz szállítás, plusz némi kockázat, mert utángyártott holmiról van szó, ami némi utómunkálatot vetít előre.

Tanakodással, történetcunamival és fotózással együtt több mint két órán át álltunk az óbudai bérműhelyben. Aki jártas a szerelésben, és nem lóg a nyakán egy újságíró, biztosan be tudja szorítani a kalandot egy órába.

Szóval, miközben az újabb kalandot visszapörgetem magamban, az M0-án autózom a kibelezett vezetőoldali ajtóval határolt Audimmal. Érzem, hogy ismét léptem egyet a felnőtté válás útján.

Velem volt Péter, a frissen talált Facebook-ismerős, aki a fény felé emelt spiáter-alkatrésszel üdvözölt, amikor visszatértem a szerelés után. Az ajtóátültetési folyamat utolsó pillanatáig már együtt meneteltünk. Velem volt Laci, aki lelkesen emelte vállára az autónk sorsát és néhány tanács erejéig velem volt megannyi A6-rajongó is, akikről ugyan semmi közelebbit nem tudok, de az első kérésemre próbáltak hozzáadni ezt-azt az ügyemhez. Ez az öreg autós hobbi és a közösségi média legszerencsésebb találkozása, így máris sokkal szebb és vállalhatóbb a Rulettkerék-Audi külleme.

A mai epizódból megtanultam, hogy ha öreg autóval játszol és nyitott vagy, előbb-utóbb lesznek társaid a játékhoz. Lesz rengeteg ösvény, amin elindulhatsz, és kis szerencsével nem kell vagyonokat költened egy-egy újabb lépéshez. Aki azt mondja, el kéne már bontani az összes régi TDI-t, annak az autóbontás és hulladékhasznosítás jelentette környezeti velejárók tanulmányozását ajánlom figyelmébe. Nem szabad minden vacakot megmenteni, de dőreség az összes régi autót megsemmisíteni, most így látom. 

A Rulettkerék-Audira az ajtómentő-akció után négy, új nyári gumiabroncs került. A 195/65 R15 méretű Dunlop Sport Bluresponse típusát választottam. A négy gumi összesen 64 ezer forintba került, és 7 ezer forintért szerelték fel az Óbuda-Gumi műhelyében, kiegyensúlyozás után. Mindez csak elméleti számítás, hiszen az Euroflot-Rent autópark-kezelő cég úgy gondolta, hogy néhány fontos ügyben mellénk áll. Ez volt az első. 

Az öreg A6 Avant vasárnap Kecskemét irányába hajózik, hogy megmutassa magát a II. Audi 100/A6 C4 találkozó résztvevőinek, és, hogy a közösségben felhalmozódott tapasztalatból ismét magamba lapátoljak valamit a további hetek új kihívásai előtt.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.