2016.09.30. 15:20

A saját kollégáink fognak direkt keresztbe tenni nekünk. Mint ha nem lenne elég szívás, hogy villanyautóval vesszük nyakunkba az országot.

Mostanában mindenki a villanyautó-témán pörög. Nem csak a zöld rendszámmal járó előnyök miatt – ugyanis az utóbbi hetekben a hírekben azt olvashattuk, hogy jön a villanyautó vásárlásra igényelhető, akár másfél milló forint kedvezmény, aztán ott az (egyelőre) ingyen villany-tankolás a már meglévő, és a közeljövőben épülő 1000 új töltőállomáson. Ígéretekkel persze tele a padlás, ki tudja, ezekből mi valósul meg – sokkal érdekesebb lenne megtudni, mi a helyzet most? Vajon 2016 októberében el lehet menni rokonlátogatóba az ország másik pontjába, ha villanyautója van az embernek? Vagy az ország infrastruktúrája keresztbe tesz a villanyautózásnak?

Év elején azzal keserítettük meg a saját sorsunkat, hogy Máth Dáviddal együtt egy tisztán elektromos hajtású autóval indultunk el a tél kellős közepén a németországi Nürnbergbe. Azt mondják, a villanyautó városba való, nem pedig országok átszelésére. De a legújabb elektromos autók már akár 200 kilométer feletti hatótávot is tudnak, gyorstöltővel 30-40 perc alatt 80%-ra lehet tölteni az akkiukat. Így már nem is tűnt lehetetlennek a feladat- csak hülyeségnek, hiszen a téli hidegben az elméleti hatótáv felére-kétharmadára csökken. Teljesen ismeretlen területeken autóztunk, ahol ismeretlen szolgáltatók általunk még sosem látott töltőállomásait kellett az utolsó coulomb töltéseinkkel megtalálni. Hülyeség, tehát belevágtunk: a szakadó hóesésben Németország irányába fordítottuk a Kia Soul EV orrát.

A nürnbergi túra segített, hogy képet kapjunk, hogy áll nyugaton a villanyautós élet, mit és hogyan lehet kivitelezni Ausztriában és Németországban. A kinti és az itthoni viszonyok közti különbség hajmeresztő: míg a határ túloldalán 40-50 kilométerenként találni az autópályák mellett töltőket, így minimális a kényelmetlenség egy nagyobb távon is, a Budapesttől Győrig tartó 125 kilométer közel hét órát vett igénybe. Az egyetlen útba eső, még csak nem is gyors töltőoszlop hónapok óta nem működött. Ez adott ötletet ahhoz, hogy feltérképezzük, hogyan áll az ország villanyautózást segítő infrastruktúrája.

Öt napon át próbálunk meg túlélni a nagy magyar villanyautó-valóságban. Persze nem tagadhatjuk meg önmagunkat, nem elégszünk meg egy szimpla túrával. Olyant bárki tud. Mivel a totalcar.hu szerkesztősége azonnal, egy emberként áll minden hülyeség mögé, elég volt egyszer mondani az értekezleten (amin sem Dávid, sem én nem vehetünk részt, és minden információt szigorúan megtagadtak tőlünk): ötleteljünk, szívassuk meg a srácokat! Olyan feladatokat kellett kitalálniuk a kollégáknak, amik a túrát megnehezítik, de ugyanakkor szórakoztatóvá is teszik (értsd, kettőnk életét megkeserítik).

Dáviddal csak annyit tudunk, hétfőn reggel Budapestről indulunk, és péntek délután Mogyoródra érkezünk. Ami a kettő között van, arról csak annyit sejtünk, hogy durván 1500-2000 kilométert kell majd öt nap alatt vezetnünk, de a napi feladatokat csak reggel kapjuk meg, e-mailben. Esténként az aznapi végállomáson találkozunk az érdeklődő olvasókkal, akik egyrészről a már bevált interaktív térképen követhetik figyelemmel folyamatosan, élőben az utunkat, másrészt remélhetőleg elárasztják a közösségi médiumokat Kia Soul EV-s szelfikkel.

Tehát hétfőn indul az ötnapos, monstre önszívatás, a Torkosborz-hadművelet reloaded. Tartsanak minél többen velünk, csináljunk a két balek kínlódásából országon átívelő interaktív totalcar-élményt!

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.