Hatszoros fogyasztás volt az ingyen töltés ára

2016.10.04. 00:00

A dagadó akkumulátort látva nagy volt az öröm a kolduskör után, de hiába, nem találtuk fel az örökmozgót.

Vontatókötelet vigyetek - zárta az útindító üzenetet Papp Tibi, miután megtudtuk, Kunmadaras a napi feladat első célja, ahova nem mellesleg legalább 40-50 kilométeres tartalékkal kéne odaérnünk. Így startolt az E-Tap2 munkacímen futó utunk hétfő reggel a Flórián téri szerkesztőség parkolójában, ahol 170 kilométert írt a navi az ex-katonai reptérig.

Az út nem előzmények nélküli. Még januárban történt, hogy Sipivel kivillanyautóztunk a Nürnbergi Kisautó-kiállításra egy Kia Soul EV-vel. Egy városba kitalált villanyossal, a mínuszokban, szinte nulla gyakorlati tapasztalattal a töltőhálózatokról, miközben az egyetlen előre megfogalmazott célunk annyi volt, hogy két-két nap alatt letudjuk a ki- és hazautat.

Nürnbergig ás vissza többet álltunk a töltőkön, mint ahány órát autóztunk, de sikerült a cél: nettó négy nap utazással megjártuk oda-vissza azt az 1500 kilométert. Aki lemaradt és kíváncsi, itt mindent pótolhat. A második felvonás annak a túrának az utánlövése, de itt már nincs távlati cél, a kollégák válogatott feladatai akasztanak majd meg egy ötnapos országkerülő túrán. Az új úti célokat mindig a régiek teljesítése után kapjuk, azt sem tudjuk előre, aznap az ország melyik végében alszunk. Villanyautóval pedig mindjárt nem olyan kis ország ez.

A villanyautós élete folyamatos logisztika - a kijelentésért Nürnberg után bármikor kiállok. Reggel ott álltunk a parkolóban 160 kilométeres hatótávval. Mivel a színét leszámítva ez ugyanaz az autó, pusztán mert nem fáznak az akkumulátorok, harminc kilométer plusszal indultunk a fullra töltött akksis januári helyzethez képest. Ennyi hatótáv-ingadozást még feldolgoz az ember agya, de a logisztika ott indul, amikor a 170 kilométerre lévő célállomásig még bele kell kalkulálni egy töltőt (a magyar autópályákon nem divat, szinte biztosan kitérős), plusz 40-50 kilométert, hogy a célból (ahol nem tudjuk mennyit autózunk majd, de vontatókötelünk legalább van) még vissza is érjünk egy másikig.

A hazai hálózat állapotát nem ismerve, ez a nap még tapogatózós volt, így tettünk egy korai, biztonsági kitérőt a Hungaroringre. A tanpályánál van egy ingyenes chademo-töltő. Az efféle gyorstöltők előnye, hogy tényleg gyorsak, 30-40 perc alatt feltöltenek egy Soul EV-t a nulláról nyolcvan százalékig, de nyolcvan százalékos töltöttség fölött már ezeknek sem megy mindig a töltés, minimum belassulnak. Mint amikor három bárnál már nem annyira akarod karból pumpálni a biciklibelsőt. Ilyenkor három-négy perc erőlködés után általában jelez a kút, hogy ez túl bivaly a végjátékhoz, ne kínozd a technikát. Van, amelyik egy újraindítás után engedi püfölni az akksikat, akár száz százalékig is, van, amelyik nem. Ez most az utóbbi volt.

Mogyoróddal önmagában még nem értünk volna le, arra viszont elég volt az a pár ott beszedett plusz kWh, hogy nyugalommal autózzunk le Szolnokig 13-14 kWh/100 kilométeres átlagfogyasztással a fele részt autópályából, fele részt a 32-es útból álló szakaszon. Szolnokon egy kis belvárosi parkolóban van egy e-on-féle chademo. Igazi villanyautós Nirvána ez is: csak le kell akasztani a töltőfejet, végigpötyögni a tizenkét nyelven, de magyarul nem futó menüt, majd otthagyni az autót, hogy az ingyen árammal kapjunk újabb minimum nyolcvan százalékos töltöttséget. A szolnoki kút viszont nem is kényeskedett, közel száz százalékra tolta az akkumulátorokat: 154 kilométeres hatótávot írt a rendszer, mire megjártuk az ebédet. 

Hogy mennyire beszűkül a nem gyakorló villanyautós tudata, ha elhagyja a székmegyéjét, jól jelzi, hogy először komolyan már csak Kunmadarasnál jött elő a téma, hogy akkor mi vontatunk, vagy minket vontatnak majd a kötelekkel. A helyszín a korábban megadott kunmadarasi ex-katonai repülőtér. Kilométereket autóztunk a tégláig lecsupaszított laktanyaépületek, a kukoricaföldek és az üres hangárok között a kifutópályáig, ahol megkaptuk a cél után a feladatot is végre: három, nagyjából másfél kilométeres kör, a kísérő Niro után kötve. És ha lehet, a végére mutasson minimum öt kilométerrel nagyobb hatótávot a fedélzeti rendszer. Lényegében egy lejtőszimulálás, kolduskör, ha jobban tetszik.

Számolgathatnánk a kWh-kat, hogy akkor mennyit is jelent az akkumulátoroknak plusz öt kilométer hatótáv, de szerencsére a Soul EV pillanatnyi fogyasztásmérője sem csak a felhasznált energiát mutatja a központi kijelzőn, de azt is, ha mínuszos a szám. Itt pedig most mínusz lesz, míg le nem megyünk erről a hibátlan betonpályáról. Csak bírja a technika.

Nem bírta. Két felnőttel, csomagokkal egy ilyen Soul EV már közel 1,7 tonna (és enyhén még rá is fékezünk néha), a Niro automata váltója pedig közel sem ilyen nyomatékszabályzásra lett legyártva. Az eredmény: két kötélen összesen hat kötélszakadás és brutális kuplungszag. Utóbbi el is vette kicsit a jókedvet, mert amíg azt láttuk, hogy az akksi háromszor gyorsabban dagad a vártnál (és még annál gyorsabban, mint az igazán gyors gyorstöltőknél szokott), addig ez a nem tipikusan égett kuplungszagú égett kuplungszag okozott izgalmat a Soul fedélzetén, amíg fel nem fedeztük a forrását.

Szabad egyáltalán ilyet? A Peugeot iOn-nál például legfeljebb 30 km/h tempóig ajánlja a gyártó, a Tesla pedig, ha jól tudjuk, kifejezetten tiltja a négykerekes vontatást. A Kiától egy rossz szót nem kaptunk a mutatvány miatt, a neten pedig nagy általánosságban ésszerű sebesség- és távolsági korlátokat írnak, máskülönben olyan ez a technikának, mint egy kiadós lejtmenet.

Nálunk  40 és 60  km/h között mozgott a sebesség. Ezzel tudott folyamatos nettó 20-22 kW-os termelést (B-ben, "motorfékes üzemben" már alulról súrolta a harmincat), aztán amikor Sipi finoman ránehezült a fékre, olyan számokat láttunk, mint utoljára talán az Alpok lábainál: 50+ kW-os visszatermelést írt a kijelző, ami sokat nem csalhat, ha az előre kitűzött cél másfél kör alatt meglett: a 88 kilométeres hatótáv, amivel ideértünk, 99 kilométer lett, mire letudtuk a kötelező három kört a kifutópálya végig.    

A sztori árnyoldala viszont nem a Niro kicsit megbüdösödött kuplungja. Az begyógyul, a fogyasztás szívfájdalma viszont végigkísér a túrán.  A Niro 4,6-os átlaggal jött velünk Kunmadarasig, aztán egy nullázás után 29 liter/100 kilométert írt erre a lassú, nem megállós-elindulós 5-6 kilométerre. Aki akarja, forintosítsa az így nyert ingyenáramot - nekünk elég volt a tanulság: nem találtuk fel az örökmozgót. 

Közel háromszáz kilométeren és három töltőlátogatáson vagyunk túl. Egy szolnoki utántöltés után már a ceglédi Hotel Aquarellben várjuk a reggelt, és a reggeli után érkező napi feladatot, miközben a Soul a mélygarázsban kapja a hálózatról a lassú töltést. 

Egy hosszú nap végén a hotelszobában. #tcetap2

Totalcar.hu (@totalcarhu) által közzétett fénykép,

Nyolc óra után indul a mai kaland. A szokásos Facebook/Instagram/Totalcar-címap-háromszög mellett ezen a térképen is követhetőek leszünk: 

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.