Használt autó kintről: a lopott autó csapdája

2017.05.12. 06:24 Módosítva: 2017-05-12 07:06:18
Az elkövetési formával most találkozunk először, vallja be az ügyet közelről ismerő rendőrtiszt. És valóban, miután évekkel ezelőtt megszűnt a kintről hozott autók kötelező származás-ellenőrzése, az okmányirodákban pedig nem talán nem tartják a fény felé a külföldi okmányokat, lazán átcsúsznak a magyar rendszeren a kikölcsönzött vagy lízingelt autók, melyekért csak hetekkel-hónapokkal később jelentkeznek a külföldi hatóságok. Eddig huszonöt autót gyűjtöttek be, de még nincs vége. Biztos módszer a csalás kivédésére sincs.

Összesen háromszor találkozik különböző állami hivatalokkal, aki forgalomba helyeztetne egy kintről hozott autót. A folyamat látszólag elég összetett, hogy időben fennakadjanak a hamisított papírokkal érkező autók, de mint látni fogják, ez csupán elmélet. 

Az első lépést jelentő műszaki vizsgához (vagy a kinti műszaki honosításához) állami műszakivizsga-állomásra kell mennünk. Itt elkérik a kinti forgalmi engedélyt, a törzskönyvet, az adásvételi szerződést, illetve a számlát, és persze alaposan átnézik az autót is. A dokumentumokban szereplő vázszámot összehasonlítják azzal, amit a karosszériába gravíroztak a gyárban, majd jön a fékpróba, és a többi szokásos ellenőrzés.

A következő állomáson, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál szintén elkérik, és beszkennelik az autó eredeti okmányait, majd kiszámolják a regadót. Befizetjük, és még nagyobb biztonságban érezzük magunkat, elvégre ha valahol, hát a NAV-nál biztosan kiszúrnának egy csalást.

Mivel az Európai Unió országaiban más és más formátumú, eltérő biztonsági jelzésekkel ellátott okmányokat állítanak ki az autókhoz, és itthon sem a két felsorolt hivatalnál, sem a rendszámot és magyar forgalmit kiadó kormányablakban nem profi okmányszakértőket dolgoztatnak, akár közepes minőségű hamisítványok is átcsúszhatnak.

CDP-2

Egészen biztos vagyok ebben, miután Dézsi Zoltán, az ATV Heti Napló Sváby Andrással című műsorának riportere egy ilyen esettel keresett meg. Egy bátaszéki tanár januárban egy legális budapesti autókereskedésben vett egy több mint 3 millió forint értékű 2012-es Renault Cliót. Nevére íratta, hónapokig gondtalanul használta, míg az autót le nem foglalta a rendőrség. Kiderült, hogy Olaszországban időközben nemzetközi körözést adtak ki a Renault-ra. Egy lízingcégnél kezdték hiányolni, miután a tulaj nem fizette tovább a havidíjat.

Hallottak már a lízingcsalásokról? Nem? Nem csoda, hiszen ez a kifinomult módszer még a magyar rendőrséget is meglepte, és mint megtudtam, csupán ebben az egy ügyben huszonöt, fiatal és nagy értékű autó érintett, melyeket egytől egyig begyűjtenek a magyar tulajoktól. Nézzék meg a riportot, alatta folytatjuk!

Miután sok évvel ezelőtt megszűnt az uniós, pontosabban az Európai Gazdasági Térséghez (EGT) országokból származó használt autók kötelező származás-ellenőrzése, szinte biztos, hogy amíg nem adnak ki nemzetközi körözést egy autóra, azt hamisított kinti törzskönyv birtokában bárki szabadon eladhatja, és a magyarországi forgalomba helyezéssel sem lesz gond. A forgalomba helyezéshez szükséges okmányokat a 321/2011. kormányrendelet sorolja fel,  és abban nem szerepel a törzskönyv, csupán annyit írnak, hogy ha a kinti forgalmi engedély két részből áll, akkor mindkét résznek meg kell lennie. Ilyen például a német és az osztrák forgalmi, az olasz viszont nem.  

Rendőrségi, közlekedési hatósági és az állami nyilvántartó hivatalnál dolgozó forrásaim szerint a magyar rendszer nincs felkészítve a hamis kísérőokmányok kiszűrésére, mert azokon a pontokon, ahol az autósok beadják ezeket, csupán iktatják őket és professzionális ellenőrzés csak akkor következik, ha más okból merül fel, hogy az autó lopott, vagy mint a mostani esetben, sikkasztásból származik. A huszonöt lefoglalt jármű közt volt több Mercedes A-osztály, illetve egy Range Rover is. Az autók szerepeltek a nemzetközi körözési nyilvántartásban, de az olaszok nem mindet az alvázszám, hanem esetenként az olasz rendszám alapján kerestették a többi ország rendőreivel, így még kevesebb esélyük volt megtalálni bizonyos autókat.

Nincs tehát biztos módszer az élő lízingszerződés ellenére kint eladott, majd Magyarországra hozott, és itt hamis törzskönyvvel forgalomba helyezett autó kiszűrésére. Az egyes EU-s országok közlekedési nyilvántartásainak átjárhatóvá tétele többször felmerült már, mint ahogy az EUCARIS nevű rendszer segítségével már évek óta megoldott, hogy a más országban elkövetett közlekedési szabálysértések után ki tudják küldeni a felszólítólevelet a rendszerben tag országokban élő autósoknak. A mostani ügy viszont arra világít rá, hogy nemhogy nem látja automatikusan a magyar okmányiroda az előtte lévő autópapírok eredetijét az olasz, német vagy osztrák rendszerben, de semmilyen ellenőrzési feladata sincs. Ezen érdemben az sem változtat majd, ha jövőre kötelezővé teszik az importautók itteni eredetiség vizsgálatát.

A valódi megoldást egyrészt az jelenthetné, ha még a honosítás előtt kiderülne, hogy a behozott autót jogszerűen adták-e el, nincs-e rajta elidegenítési korlátozás, illetve a dokumentumaiban szereplő eladó adatai is megfelelnek-e a valóságnak. Ha ez a kinti hatósággal folytatott adategyeztetést beiktatnák a forgalomba helyezés folyamatába, és ezen felül a mostani módszernél sokkal alaposabb, jogi garanciákkal megtűzdelt, zárt rendszerű eredetiség vizsgálatnak és származás-ellenőrzésnek is alávetnék az autókat, már csak azt kellene kideríteni, hogy nem roncsból építették-e őket újjá, és műszaki paramétereik alapján valóban alkalmasak a biztonságos közlekedésre. 

Az összevont eljárás biztosan több napot venne igénybe, bizonyára újabb tízezrekkel vágná meg a vevőket (pedig a forgalomba helyezés kapcsán már így is súlyos százezreket gombol le az állam, tehát volna honnan lecsípni ezt a költséget), akik addig talán nem is látnák az autót, amíg mindez le nem zajlott. Viszont később biztosak lehetnének, hogy nem lopott, vagy sikkasztásból származó járműre költöttek-e milliókat. Ha mégis tévednek a hatóságok, vállalniuk kéne a felelősséget, így nem a jóhiszemű vevőt érné kár. Így képzelem egy polgáraiért tenni akaró Európai uniós ország működését, de tudom, hogy ez most több okból merő naivitás.

Az ügyészség elvileg dönthet úgy, hogy az itteni jóhiszemű vevők (vagy az őket időközben kártalanító kereskedő) az eljárás végeztével visszakaphatják a lefoglalt autókat, ám ebben az esetben sem örülhetnek majd felhőtlenül, hiszen a nemzetközi körözési rendszerben továbbra is szerepelni fognak. Ezért a magyar határt átlépve újabb és újabb ellenőrzésekre számíthatnak a tulajdonosok. Így lesz egy autójuk, amelyet legálisan vettek a nevükre, mégis úgy használhatják majd külföldön, mintha lopták volna. 

cdp
Fotó: Zách Dániel

Ha esetleg azt gondolnák, a bátaszéki tanár esete csak olaszországi autókkal történhet meg, tévednek. Megkerestem a Magyar Gépjárműkereskedők Országos Egyesületét, ahol Anderkó Ottó alelnök elmondta, hogy Olaszországban 2015 októbere óta éppen a hasonló visszaélések miatt elektronikus törzskönyv-nyilvántartást vezettek be. Azóta néhány euró ellenében kizárólag digitális tulajdonjogi igazolást (Certificato di Proprietá Digitale) adnak ki minden használt autóról, így nehezebb a hamisítás.

Aki csupán tájékozódni szeretne arról, hogy valójában ki egy autó bejegyzett tulajdonosa, kérhet, sőt nyomtathat másolatot a rendszerben nyilvántartott adatokból, csakhogy a nyomat hamisítható, és amíg a magyar (vagy más európai hatóságok) nem kérik le maguk is az olasz rendszerből, addig mindez a külföldre vándorló lízing- és bérautó esetében semmit sem ér. 

A mostani eset tanulságos a kereskedőnek, mert ő is ellenőrizhette volna a kint vásárolt autó hátterét, és tanulságos minden magyar autóvásárlónak. Ha bárki félig kitöltött adásvételivel venne lízingcsalt autót, a lefoglalás után futhatna a pénze után, és esélye sem lenne a kártérítésre. Viszont ha valaki itteni, bejegyzett, és nem két napja működő kereskedésből vásárol, talán számíthat arra, hogy visszakapja az autó árát, miután lefoglalta a rendőrség.  

Epilógus: A cikk megírásának estéjén felhívott Péter Albert, a riportban szereplő tanár, aki csak néhány hétig élvezhette a Renault Clio Grandtour-t. Átküldte az autó olasz forgalmi engedélyét (Carta di Circolazione), melyen két érdekes dolgot is láthatunk. Az egyik, hogy az autó kinti tulajdonosa egy bizonyos M. Trabucchi, aki a dokumentum szerint Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában született, a Renault előző tulajdonosa pedig az RCI Bank akitől a forgalmi szerint megvette az autót, miközben tudjuk, hogy ez nem igaz. Mindez nem volt gyanús a magyar hivataloknak, így elfogadták a hamis forgalmit, majd honosították az elsikkasztott autót.