6+1 ok, amiért elegem van a primkó autóhirdetésekből

2018.01.11. 06:09 Módosítva: 2018-01-11 07:54:30
A szerző a bot rosszabbik végére kerül amikor eldönti, megannyi őrült próbatelefon és inkognitóérdeklődés után saját autót vásárol. Áll a vártán pénzzel a zsebében, mégis a kezére vernek. Ugyanitt rengeteg igénytelen, ostoba, félrevezető és visszataszító hirdetéstípus.

Eldöntöttem, hogy veszek egy saját autót, ezért hetek óta böngészem a kínálatot. Először a németet, majd az olaszt, később a magyart pörgettem naponta, hogy végül kiderüljön, mire is vágyom. Kicsit szemeztem a Rulettkerék 4-ből ismert Audi A6 Avantokkal, elvégre nagyon megszerettem azt az autót. Amikor a 441 ezer kilométeres Peugeot 407-et próbáltam ki, jól megjegyeztem, hogy ezek a franciák is lehetnek nagyon tartósak, és gravitáltam kicsit a Ford Focus második generációja felé, ám végül mindhármat elvetettem. Mivel nekem továbbra is a motor és a robogó a tökéletes jármű, nincs szükségem ekkora autókra, nem is passzolnak a karakteremhez. Valami viccesebb kell, valami körön kívüli bohócjármű, véletlenül sem férfihiúság-kellék.

Most már csak egy kis Volkswagent keresek, de nem írom le a típust, az évjáratot, illetve a motorváltozatot, mert ezek a részletek nem fontosak. Bármit keresünk a magyar apróhirdetések közt, képen töröl a tény, hogy általában milyen pocsék a színvonaluk a németekhez képest.

Mindig az adott típus kínálatának tetejéről, vagyis a legdrágább példányok közül választok, de a lehetőségeim alatt. Nem rulettkerekezni és barkácsolni, meg új barátokat szerezni szeretnék az autómmal, hanem olyan közhelyes dolgokat, mint elmenni a tengerhez, elkocsikázni a Pilis lábához, majd gyalogtúrázni egész nap, vagy leugrani a Balatonhoz még a télen, ha befagy.

Miközben a mobilén rendszeresen látni olyan autókat, melyeket "repariert unfallschaden" vagyis javított sérülés-megjegyzéssel hirdetnek, itthon ez az egyenesség gyakorlatilag nem létezik és jellemzően a meglévő sérüléseket sem szeretik lefotózni az itteni eladók. 

Miután több száz oldalnyi népíteletet, fórumbejegyzést és cikket elolvastam, felhívtam egy vidéken hirdetett autó gazdáját, és feltettem neki tíz, jól irányzott kérdést a kis Volkswagennel kapcsolatban. Megtudtam, hogy a hirdetésben leírtak megfelelnek a valóságnak, tényleg régóta van nála az autó, rendszeresen szervizelték (nem szakszerviz, csak ismerős), garázsban tartották, és valóban a hirdetésben felsorolt extrák vannak benne, de a rádió nem működik. 

Az egyik fotón kiszúrtam, hogy a jobb első fényszóró felső tartófülét kábelkötegelővel gyógyították meg, miután eltört. Miért? Mert az autó orra valaha sérült volt, már a mostani gazdája is így vásárolta és őt nem zavarta az igénytelen javítási módszer. Valamilyen sajnálatos véletlen folytán szintén kimaradt a leírásból, hogy a motorháztető nem eredeti, hanem egy másik, bontott autóról került át, így fényezése csak majdnem tökéletes. 

Volt még sérülése az autónak? Kérdeztem ezután, kicsit letörten. Igen, a hátuljába egyszer belecsúsztak, jött a válasz. Akkor a lökhárító bánta, de oda gyári fényezésű, színazonos bontott alkatrész került, így ez észrevehetetlen. Nem kérdeztem rá, hogy mindezt miért nem lehetett leírni, mert nem vagyok óvóbácsi, de eszembe jutott egy fontos kérdés: miért szeretnek ilyen sokan feleslegesen telefonálni és olyan hívásokkal égetni a drága időt, amelyekből nem lesz vásárlás?

Nem a hirdetésben elsunnyogott korábbi sérülések miatt nem vettem meg az autót, hanem mert megharagudott rám az eladó, miután kiposztoltam a hirdetését a típus zárt, magyar Facebook-csoportjába. Ebbe a csapdába önök nem kerülhetnek, ez csak nekem, az újságírónak szól, aki pechjére bemutatkozott a telefonban, így alaposan megijeszthette az autó gazdáját.

Ezután végignéztem még legalább száz, mindenféle típusú autó hirdetését, helyt adva annak, hogy talán mégis szóba jöhet más típus a bohóc-VW-n kívül, és telefonáltam is néhányszor. A helyzet kicsit rosszabb, mint gondoltam: 

1. Sokan egyáltalán nem akarnak megfelelő képeket felölteni a hirdetésükhöz, mert fotózni sincs kedvük, sőt, talán az ágyból felkelni sem. Kép nélkül és egyetlen képpel hirdetett autókból egyaránt szép számmal találtam. Talán nem gondolnak bele, hogy egy használtcikkhirdetési-óceán közepéről szeretnének jelt adni nekünk, halászoknak. Az autók koszosak, néha konkrétan pocsolyákban parkolják le őket, rossz szögből készülnek a képek, nem mutatnak semmi lényegeset. Az utasterekben konténeres kiszerelésű zsebpiszok jelzi, hogy a napi használatra vonatkozó megjegyzés tökéletesen igaz. Tök rendesek, hogy egyáltalán megálltak egy pillanatra, hogy elkszüljenek a vacak fotók.

2. Sok, tizenéves használt autót kint és itthon is szervizkönyvesként hirdetnek, sőt gyakorta beragad a caps lock, amikor leírják: VEZETETT SZERVIZKÖNYVVEL. Mindez nagyon mást jelent Németországban, mint nálunk. Kint többnyire még a régi, olcsó autókat is ugyanoda hordják, ahol újként megvették őket, és valóban végigpecsételtetik a szervizkönyvet. Itthon egy hét-nyolc éve kitöltetlen könyvet lobogtatva várják, hogy minden érdeklődő elaléljon. Talán arra gondolnak, hogy egy kis hazugság belefér, és majd élőben gyúrják tovább a vevő agyát, hátha végképp megpuhul.

3. A hirdetők zöme tényleg csak egymás trükkjeit kopírozza, a formális logika nem köti a kezüket. Sehol nem írják le, hogy az autó milyen karbantartásokra és javításokra szorul éppen. Telefonon aztán megy a krákogás, meg a nézze uram, ez egy használt autó-zás, mintha én a drót másik végén nem tudnám pontosan, hogy nem új autót nézegetek. Ebben a gondolatkörben tipikus, hogy a klímába csak gázt kell tölteni és működni fog, a lefutott gumikról, a kiégetett üléskárpitról, a szétkopott kormányról és kapaszkodókról már nem is beszélve.

4. A még nem honosított autók kiszúrásához sasszem kell, mert sokan ezt is titkolják. Ha szemből is készül fotó egy autóról, és a szélvédő (szemből nézve) bal alsó sarkában nem látjuk a kék-ezüst magyar regisztrációs matricát, miközben az autót a magyar uniós csatlakozás után gyártották, biztos, hogy mi leszünk az első itteni tulajdonos. Ilyenkor kezdjünk kételkedni a feltüntetett ár helyességében. Ez vagy tartalmazza a regisztrációs adót, mert azt már befizették, vagy nem, de nem írják le, hogy ez még minket terhel. Olyan eset is előfordul, hogy mindezt korrekt módon jelzik, de előbbiekből van több. 

5. A kinti autók eladói sokszor nem azok, akikkel kezet rázunk az alku után, mert a szerződésben az ismeretlen kinti tulaj adatai szerepelnek, akitől a nepper megvette, hogy aztán egy himihumi takarítást követően megpróbálja itthon elpattintani. Ezzel gyakorlatilag kirántják az itteni vevő kezéből a reklamáció lehetőségét, ezért senki ne vegyen olyan használt autót, amelynek eladója nem a bejegyzett tulajdonos. Jó kérdés, hogyan vihetünk próbaútra egy nem honosított autót, ha a zugneppernek próbarendszáma sincs. Nyilván sehogy, pedig erről lemondani életveszélyes. Ezekről az autókról is simán leírják, hogy első tulajdonostól, vagy, hogy egygazdás, pedig az illetővel nem találkozhatunk, hogy a szemébe nézzünk, vagy megkérdezzük, mi minden történt az autóval, két szervizelés közt.

6. Tesztpilóták kíméljenek, alkudni csak az autó mellett és társai. Bizonyos hirdetések szövegezése nagyon sokat elárul az eladóról. Előre tudni fogjuk, hogy egy nyelvet beszélünk-e vele, vagy sem. Erre a fentiektől függetlenül is érdemes gondolni, mert amikor az ember pár százezer vagy pármillió forintot akar elkölteni, elvárhatja, hogy partnerként és ne koloncként kezeljék. Egyre több hirdetésben olvasom, hogy az autó futásteljesítménye ellenőrizhető, ami szép és hasznos, de nagyon ajánlom, hogy senki se alapozzon csupán a szervizkönyvre, vagy egy itteni autó esetében a belügyminisztériumi lekérdezés eredményére. Egy márkaszervizes átnézés fontos támpont, ahogy az is, ha viszünk magunkkal egy megbízható szerelőt és őt fizetjük meg szolgálataiért.

+1. A hirdetés nem minősül ajánlattételnek, a tévedés és változás, illetve az elírás jogát fenntartják ezek a drága emberek és cégek. Elolvasták a polgári törvénykönyvet, és rájöttek, hogy így egyszerűbb. Hablatyolni kell, hogy minden szép és jó, minden működik, semmi sem sérült és sosem volt az, aztán élőben csodálkozni, miért csalódnak ilyen sokan, miután megnézik, esetleg kipróbálják az autót. Aki hasonló helyzetbe kerül, vagyis a hirdetés belelkesíti és élőben meginog, gondoljon arra, hogy vajon mennyire lehet jó egy autó, amelynek eladója nem figyel a legapróbb részletekre, és nem akar mindent pontosan leírni, amikor tíz perc alatt megkomponálja a hirdetést és kilövi a netre. Elárulom: semennyire. 

Volt egy másik oka is, hogy nem vettem meg a vidéken hirdetett autót. Az eladó először beleegyezett, hogy márkaszervizben vizsgálják át, majd másnapra elveszettem a bizalmát. Ezt mondta, és még azt, hogy a szervizben biztosan találnának még hibákat a VW-n, ezért mégsem szeretné a kedvemért elvinni a vizsgálatra, hiába fizettem volna én.

Az eladó autók tulajdonosai csak a legritkább esetben értenek nagyon az autóhoz. Mindenki mást ért megkímélt állapoton, vagy a korának megfelelő állapot eufemizmusán és sajnos mást a rendszeres karbantartáson is. Ez a tárgykultúránk fejletlenségével függ össze és azzal, hogy még a magáneladók sem költenek szívesen egy tárgyra, amitől éppen megválni készülnek. Önérzet persze van földön és égen, arra bizton számíthat minden érdeklődő.

Még nem találtam meg a legmegfelelőbb kis Volkswagent, pedig tényleg elszánt vagyok. Nem hobbit keresek, az már van, köszönöm, hanem egy bármikor használható, szerethető és vidám kisautót, amit főként karbantartani kell, és csak ritkán javítani. Nem akarok az életem közepére helyezni egy használati tárgyat, de szívesen költök többet a vásárlásra a minőség reményében. Cserébe elvárom, hogy ne hazudjanak a képembe, ne oktassanak ki, és ne tegyenek úgy az eladók, mintha az ölemben ketyegne az univerzális Turing-gép, és joguk volna az Enigmával megfogalmazni a gyalázatosan kamuszagú autóhirdetéseket. 

A cikk a Facebookon kommentelhető, kíváncsi vagyok a tapasztalataitokra.