Miért nem tudsz német használt autót venni?

Was ist (der) letzte Preis? - és néhány további kérdés, amivel azonnal elvágják magukat a kelet-európai vevők a legjobb vételektől

2018.01.18. 13:10 Módosítva: 2018-01-18 13:10:32
Sok kinti autótulajdonos fél a kelet-európai vevőktől, és erre minden okuk megvan. Az sem mindegy, hogy mit mondunk a telefonban és az sem, hogy mit ígérünk a pénzen kívül. Most bemutatom, mire figyeljetek, ha Németországban vásároltok.

Hat éve élek Bajorországban, München közelében. Először csak hobbiként, 2016 óta viszont hivatásszerűen vadászom a német használt autókat, és mára kifejezetten a privát eladókra specializálódtam. Ez korábban nem tudatos döntés volt, de a német kifejezéssel migrációs hátterű kereskedők ebbe az irányba tereltek.

Külön cikket lehetne annak is szentelni, hogy milyen aláfutásaim voltak, de a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy korrekt kereskedőktől is sikerült autót vennem. Az egyik kedvencem egy libanoni illető volt, aki nem az átlagos színvonalat képviselte az itteni piacon, és említhetném még azokat a török srácokat, akik a saját Subaru Outbackem vásárlásakor még házi kosztos ebédre is meghívtak. Az autóval töltött egy év és 50 ezer kilométer után már biztosan állítom, hogy nem azért, mert rám melegítettek egy romot.

Amikor ezeket a sorokat írom, éppen egy Intercity vonaton ülök Nürnberg és Aschaffenburg között, hogy elérjem úti célomat, Lorscht, mely egy Mannheim-közeli település. Egy 2012-es évjáratú kétliteres, benzines Mazda CX-5 miatt utazom pár száz kilométert. Az autóban 70 ezer kilométer van, tehát nagyon hamvas még.

A Mazda esete tipikus példa, melyen keresztül érzékeltetni szeretném a helyi piac sajátosságait. Egy hónapos egyeztetés után is csak így, szombat hajnali indulással sikerült a találkozót összehozni a tulajdonossal, miután csak tíz nappal az első üzenetemet követően sikerült telefonon is felvenni a kapcsolatot. 

Lehet arról vitázni, hogy kereskedőtől vagy magánszemélytől jobb-e autót venni. Többféle érvényes válasz is létezik a kérdésre. Német magánszemélyként kereskedőtől, mégpedig a törvény szerint előírt jótállás (nem garancia) miatt. Sok német autós éppen ezért preferálja a drágább kereskedőt, mert tudja, hogy ha gond van az autóval, a jog mellette áll, és visszaviheti az autót.

Bevett gyakorlat a német használtautó-kereskedőknél az is, hogy a későbbi viták megelőzésére egyéves használtautó-garanciával adják el belföldre az autókat. Ez általában 200-500 euró felárat eredményez, ami az autó paramétereitől függ, de mindkét félnek optimális megoldás, és sokkal gyorsabban rendeződnek a viták, illetve hamarabb ki lehet fizetni a javítást.

A magáneladók közt is van a “német” és a "nem német" kategória. A hirdetések valóságtartalmában is ez a rendező elv mégpedig úgy, hogy az eladó autók állapota és az előbbi javára eltér. Bár a fentiek miatt én is a német vonalra megyek mindig, vettem már második generációs németországi török tulajtól is jó autót, tehát nem vagyok híve az előítéleteknek.

Megfigyelhető, hogy a mobile.de oldalán a kereskedők hirdetései vannak a nagyobb súlyban. Ennek több oka van.

Az egyik a finanszírozással vásárolt, lízingelt autók. Ezekben az esetekben a volán mögött ülő magánszemély csak használó, de nem tulajdonos, bár opciós joga van a futamidő végén a vásárlásra. A gyakorlat mégis az, hogy az ilyen autók zömét visszaadják a futamidő végén, és beülnek egy új autóba, ezzel is kedvezve nekünk, akik használt autót szeretnénk.

Az autókereskedések relatíve alacsony kamattal kínálnak fix havidíjjal, 10 ezer kilométer/év korlátozással lízingeket autókat. Példaként némi önerő + havi 130 euróért ült egy 15 ezer eurós Ford Focusba egy ismerősöm. Megjegyezném, hogy emiatt kell egy ex-lízinges autót is megnézni állapot szempontjából. Mert itt sem szent mindenki: ha ráeszmél, hogy a megengedett kilométerszám dupláját futotta, akkor jelentős buktával tudja az autót leadni, ezért lehet, hogy szépít a futásteljesítményen, vagy eleve tudatosan, a kötelező szervizek előtt végig optimalizálja a kilométerfutást.

A beszámíttatás másik oka a kényelem, bár ilyen esetekben jelentős az árkülönbség a hirdetési árakhoz képest, hiszen jellemzően az Eurotax-táblázat és egy bizonyos korrekció alapján veszik be a cserére szánt autót egy új árába. Így az autók gazdái nyilván buknak valamennyi pénzt, de a német nem így gondolkodik, tudja, hogy a kényelemnek ára van, illetve a beszámított autó értéke lehet az önerő az újhoz, vagyis könnyedén ülhetnek át az egyikből a másikba.

Amikor rád csapják a telefont

A kelet-európai és egyéb nem német kereskedők tolakodó, pofátalan, bazári stílusa miatt sok magánszemély már annyira sok kellemetlen tapasztalatot szerzett, hogy inkább lemond pár száz, esetenként pár ezer euró haszonról annak érdekében, hogy az idegeit megkímélje. És elérkeztünk a hirdetésekhez.

A fotók néha borzalmas, semmitmondó minőségűek, de a mazdásom ebben profibb volt, korrekt képeket csinált a CX-5-ről. A hirdetések szövegezésének másik visszatérő jellemzője, hogy az autókhoz megadott felszereltségi szint, a motorváltozat, a teljesítmény, illetve extrák felsorolása nem mindig tükrözi a valóságot. Ez nem feltétlenül átverés, inkább a hozzá nem értés eredménye, de minden esetben érdemes a számunkra fontos extrákat még utazás előtt részletesen átvenni, egyeztetni az eladóval.

Szerencsés esetben van telefonszám, és némi leírás, általában szoktak plusz információkat adni az autó műszaki állapotáról, az eladás okáról, a legutóbb elvégzett karbantartásokról, a használat módjáról, a gumik állapotáról és arról, hogy hány garnitúra jár az autóhoz. Az általam eddig vett autók 80-90%-hoz volt 8 használható kerék.

Sokszor hallom, hogy a németek a magyar telefonszámot nem veszik fel, hiába hívják többször az itteni érdeklődők. Ennek is lehet prózai oka (betegség, munka, nyaralás), de az ilyen eladó legtöbbször nem szeretne külföldi vevőt. Ezekben az esetekben utolsó esélyt jelenthet egy írott üzenet a hirdetőnek, ám ha arra sem reagál, tovább kell lépni.

Fontos buktató a nyelv. Sok német autós nem akar, vagy nem tud angolul üzletelni, azaz ha nem megy folyékonyan a német az esélyünk is kevesebb, kivételek persze itt is vannak. A legtöbb külföldi érdeklődő amúgy is kereskedő, akik néha pofátlan ajánlatokat tesznek, ami a korrekt vevő esélyeit rontja.

A földrajzi távolság is visszatartó erő, mivel egy 1-2 ezer kilométerre lévő vevőjelölt másnap kis eséllyel tud megjelenni az autóért. Könnyen lehet, hogy miközben mi magyarok, vagy a románok úton vagyunk, közben más megvenné az autót, és mivel nincs foglaló a tulaj kezében, szívesebben dönt az először érkező vevő mellett. Ez szintén érthető, hiszen sok kelet-európai ígéri meg a telefonban, hogy biztosan jön az autóért, majd utána nem jelentkezik soha többet és nem elérhető, miközben az eladó talán elhajt egy másik érdeklődőt a messziről jött ember kedvéért. A németeknek az autóeladás egy probléma, amiben nincs gyakorlatuk és a legegyszerűbben, illetve a leggyorsabban túl akarnak lenni rajta.

Sok hirdetésben eleve nincs telefonszám. Ez nem komolytalanságot mutat és nem is feltétlenül a csalásra utaló jel, hanem egyfajta védekező, szűrő mechanizmus. Írásban fájdalommentesen kiderül, hogy valaki a Google fordítóval próbálkozik-e, esetleg csak egy alacsony számot (árajánlatot) ír köszönés nélkül vagy esetleg képes udvarias, köszönéssel kezdődő és végződő levelet fogalmazni, melyben megadja a pontos adatait is. A mobile.de üzenőrendszere nem jelzi sajnos, hogy olvasták-e a levelünket a hirdetők, így ha írtunk nekik, mindenképpen várakozás következik, amely akár hetekig is tarthat, ahogy a Mazda esetében történt.

Tavaly vettem egy müncheni BMW-gyári felsővezető mérnöktől egy olcsó feleségautót. Ő hívott fel pár nap után, először tiltott számról, miután többször megszakadt sms-t írt, amelyben már láttam a számot. Elmondta, hogy mivel az enyém volt az első tisztességesen megírt levél, velem akar elsőként beszélni. Az árban már telefonon megállapodtunk, ekkor előre jelezte azt is, hogy semmi alku nem lehetséges a helyszínen. Egy este hét órás találkozót ajánlott végül, és bár az időpont a fényviszonyok miatt nem ideális, egy jól kivilágított parkolóházban nézhettem meg az autót, így ezzel nem volt gond.

A CX-5 esetében többször ráírtam az eladóra, és az utolsó üzenetemre reagált. Elnézést kért, de spamben landoltak az üzeneteim, kérdezte, hogy érdekel-e még az autó, ám telefonszámot ekkor sem adott. Miután sms-ben tisztáztuk, hogy kifizetem az általa megadott utolsó árat, már felhívott mobilról.

Ekkor jött a következő buktató: az időpont-egyeztetés. Neki csak este, sötétedés után lett volna alkalmas, de mivel eleve 440 kilométerre lakott tőlem, ezt elvetettem, mert bizonyos érték felett ez a kockázat nem fér bele nálam. Ekkor még bedobott egy december 24. délelőtti időpontot, amit már én offoltam, végül megegyeztünk, hogy január első hetében egyeztetünk. Több mint egy hónapos folyamat zárult le a szombati találkozóval, de mivel az autó magyar vevőjének elég speciális igényei voltak, és egész Európában nem volt hasonló Mazda CX-5, beleegyeztem. Hát, ezért ülök most a vonaton.

Sokan fizetnének akár látatlanban is foglalót, de a német eladók, hogy elkerüljenek bármiféle jogi problémát, csak személyes megtekintést követően fogadják el az autó árát, és csak készpénzben. Sokszor elég rövid határidőt adnak az autó átvételére is, bár nekem a német lakcímem miatt többször sikerült már saját rendszámával elhoznom egy-egy autót, hogy majd az irodámtól vigye a tréler tovább. Az átlagos eset ezzel szemben az, hogy ha valaki vásárol kint egy használt autót, annak vagy meg kell szerveznie a szállítást, vagy ki kell váltania a vevő nevére szóló, piros szélű kiviteli rendszámot, és a hozzá tartozó kötelező bizosítást, körübelül 250 euróért.

A megvásárolt autók zöme már az eladás előtt lekerül az eladók nevéről (abgemeldet), de ha a hirdetésben az angemeldet szó szerepl, akkor ezt is el kell intézni a vásárláskor. A művelet sokszor csak néhány percet vesz igénybe a helyi okmányirodában és néha magam intézem, ahogy a CX5 esetében is fogom. A művelet gyors és egyszerű, csak a két eredeti rendszámtábla és a forgalmi szükséges hozzá, költsége pedig nyolc euró. Sem az adásvételit, sem az autó német törzskönyvét nem kérik el. Érdekesen egyszerű az élet ezen a téren, egy szerencsés napon öt perc alatt túlesem a papírmunkán. A biztosító automatikus értesítést kap a tulajdonosváltozásról, majd teszi a dolgát: visszautalja a biztosításidíj-különbözetet, és igazolást küld a változásról, az állam pedig szintén visszautalja a fennmaradó adót.

Sajnos Németországban sem tökéletes minden, és fordult már elő velem is, hogy megbeszéltem valakivel, hogy megvenném az autóját, és már csak az időpont miatt kell újra telefonálnunk. Sajnos vezetékes számon beszéltünk, így a hölgyet napokig nem értem el később, amikor pedig felvette, közölte, hogy eladták az autót. Nem érezte fontosnak, hogy szóljon nekem. Szerencsére ez ritka.

Was ist (der) letzte preis?

„Was ist der letzte Preis?” magyarul: mi az utolsó ár? Aki ezzel indít, ne csodálkozzon, hogy köszönés nélkül kinyomják a telefont. Sok hirdetés végén le is írják, hogy ilyesmivel senki ne próbálkozzon, alku nincs, vagy ha van, akkor reális értékben, az autó mellett állva. A legtöbb német autótulajdonossal lehet a vételárról tárgyalni, de semmiképp nem javasolt az idézett mondattal nyitni, mert az még a legbékésebb emberben is benyom egy kapcsolót és vége a beszélgetésnek. Azt se várja senki, hogy valaki magának lealkudja az árat, vagyis mondani kell valamit, amikor már személyesen egyeztetünk az eladóval. A Mazda CX-5 gazdája például konkrétan leírta, hogy mennyit akar kapni az autóért, de személyesen azt is hozzátette, hogy sok kereskedő írt 2-3 ezer euróval a hirdetésben megjelölt árnál alacsonyabb ajánlatot, amiből elege lett.

Meddig lehet alkudni?

A használt autók árrugalmasságára vonatkozóan nincs nincs általános szabály. Vannak, akik a kereskedők áraihoz igazítják és eleve odaírják, hogy VB (Verhandlungsbasis) azaz irányár, de korábban előfordult már velem, hogy egy autót többször leárazott a gazdája, viszont közben a hridetésben felejtette az irányár kifejezést is és nekem már nem akart engedni az árból.

Az átlagos mozgástér 100-1000 euró az autó értékétől és típusától függően. A tipikus árcsökkentés összege ötszáz euró, de fontos tapasztalat, hogy eleve nagyon irreális árú autókra nem mozdulok, mert némelyeknek még kell idő mire rájönnek, hogy senki nem hívja őket, és leáraznak. Ezeket az autókat érdemes parkolóba tenni (megjelölni a hirdetést) és figyelni. Néha jelentős csökkenések vannak akár pár nap állás után. Kérdés, melyik periódusában kapjuk el az eladót.

Amikor sürgős az eladás

Ha valaki megrendeli az új autóját és tudja, hogy van pár hónapja, ameddig tovább kell használnia, akkor drágábban teszi fel. Persze közben tökéletesen tudja a beszámítási árat, és ha már csak napok vannak hátra, elképzelhető, hogy a beszámítási ár plusz 200-500 euróért teszi fel a mobile.de legjobb ajánlataként.

Ezeket az autókat, ha nincsenek túlságosan messze tőlem, néha sikerül elkapni, de az ilyen típusú hirdetések nem töltenek napokat a mobilén. Ha az eladó telefonszámot is megad, azonnal kell reagálnom, pénzt kivenni a bankból és autóba ülni.

Amikor nekem sem jön össze

Egy német eladó, miután nem vette fel a magyar ismerősöm telefonját, az én német számomra nagy nehezen reagált. Elmondtam a mondókámat, elvileg az árban is megegyeztünk, utána viszont azzal lett gondja, hogy túl messze vagyok  és nem hiszi, hogy odamennék. Különben is jön valaki megnézni másnap, tette még hozzá, illetve ígérte, hogy visszahív. Eltelt pár nap, újra hívtam, de mivel kijelezte a számom a telefonja, nem vette fel. Még hetekig láttam leárazva az autót a neten. Kevesebb pénzt kért érte, mint amit én adtam volna.

Ő sem akart külföldivel üzletelni, csak nem merte mondani. Pedig a német magánszemélyek közötti ügylet manapság a legritkább, logikai szempontból én is annak számítok, de ezt páran nem látják be, amikor elkezdik hirdetni az autójukat.

A fentiekből talán kiderült, hogy bár nem lehetetlen Magyarországról jó állapotú, németországi használt autót vásárolni, ám ez még jó némettudás birtokában is nehézkes. Aki szereti a kalandokat, persze kifoghat egy valóban kiváló állapotú és árú autót magának a körülbelül 240 ezer privát eladó által a mobile.de-n feladott hirdetés tengerében.

Több mint nyolcszáz kilométert utaztam a fehér Mazda CX-5-ért, és mivel élőben pontosan olyan volt, mint a hirdetésben ígérték, meg is vettem. Ezúttal szerencsém volt, illetve úgy tűnik, néhány év alatt eléggé kiismertem az itteni autótulajdonosok szokásait.