Retropartyzánok 2018., Győr

Itt ülök a győri ETO Center büféjének az egyik székén, és az már biztos, hogy a Retropartyzánok-buli egymilliószor jobb lesz, mint a központ ingyenes wifije, mert az oldtimerek kábé tripla olyan sebességgel jönnek be - szigorúan tolva, hogy ne legyen büdös! -, mint ahogy a képeim mennek fel a céges képadatbázisba.

De nettó értékben is zúzósnak néz ki a buli. Kábé egy órával azután érkeztem, hogy egyáltalán elkezdték behordani az autókat, s már vagy fél órája kész lettem a képekkel, de legszívesebben most újra elővenném a fényképezőgépet és a frissen érkezett kocsik nyomába erednék. Épp pár perccel ezelőtt toltak be az orrom előtt egy hamvasan szép, hússzín/vajsárga kombinációjú P50-es Trabit az egyik csarnokba, ami egy kicsivel előtte beszivárgott, még gömbölyű Taunus-Transitot követett.

Én kvázi csak a nagyrészt üres helyeket lőttem le, de - hopp, itt jön egy szürkés-világoszöld Rover P5 3500-as épp! - azóta már egyre zsufibbak a termek, ugyanis a Retropartyzánok idén az ETO Center belső termeit, illetve hatalmas átriumát szerezte meg kiállítóhelynek. Rohadt jól néz ki egy ilyen bevásárlóközpont, aminek minden második üzletében oldtimerek állnak, efféle töménységben most látok először ilyet.

Van persze lengyel terem, Skoda-szalon, a kétüteműeket még csak most kezdik begurítani (vajon azoknak még ki kellett szellőzniük?) - ó, itt egy másik, egy törtfehér, egyenes díszléces gömbölyű Trabi... - tőlem balra a raliautók és sportosra épített kocsik kaptak egy különösen világos hallt, benne egy 1500-as Zsiga versenyautóval, illetve egy lángot köpő Moszviccsal, no meg ott áll a régi kedvenc, a Lamborghini-metálzöld, sírós váltós, Havassy-motoros, ledfényszórós 1200-es. És csak jönnek a cuccok.

Az átriumban Volkswagenek állnak majd, egyelőre egy szem 1965 körüli Bogár képviseli a szakmát, a nyugati autóknak meg két terem jut. Úgy látom, szép számban jönnek már motorok is, a Schwalbe-kontingensből korra, színre, szagra lehet válogatni, de a Csepel-biciklik sarka is alakul. Márminthogy nincs nekik sarkuk a testükön, csak kerekük, hanem a sarok egy helyet jelent, ahol állnak.

Meleg Norbival, a Veterán Zsiguli Klub elnökével most futottam össze az imént, melós ruhában, izzadtan dolgozik ő is, mint itt mindenki, azt mondta, váratlanul óriási az érdeklődés, mint jelentkezői, mind nézői oldalról. Persze ahol ő és Vukmann Atti megjelennek, ott lehet készülni olyan autókra, amikről a sokat látottak álla is leesik majd.

Ha jól látom, végtelen sok Zsiga mellett lesz dögivel majdnemzsiguliból is, azaz a Fiat 124 mindenféle alfajából, de amikor az előbb jöttem vissza a kézmosóból, egy Lancia Delta HF Integralét toltak befelé - kalaptartóján az elmaradhatatlan korkellék, a Videoton-hangszóró, körülötte a forróságtól remegő légbuborék. Nini, épp egy fehér Skoda 100-as mögött liheg a motorhelyettesítő csapat, egy bordó-fehér gömbölyű Varnyú után - mi lesz még itt.

Nekem alapvetően ennyi jutott, ha felmentek a képek, még futok egy gyors kört, csak hogy lássam már nagyobb készültségben az egész, zegzugos, színes kavalkádot, aztán állok tovább Nessyvel Dunaszerdahelyre, onnan hajnalban pedig irány Ausztria, a tullni börze.

Ti viszont, északnyugatról, mind gyertek csak ide az ETO-ba, olyat láttok, hogy a fal adja a másikat, kész kádárista restauráció lesz itt minden, ha nem vigyázunk. Ami játszásiból, így lassan harminc év távlatából az egyik legjobb panoptikum, ahol kiköthet a magunkfajta autóbuzi.