Így adtam el az autóm a mobile.de-n

2018.06.02. 15:22 Módosítva: 2018.06.02. 20:12

Most múlt hat éve, hogy folyamatosan Bajorországban élünk, ha jól számolom eddig hat autót vettem saját célra. Ezek mind az alacsony árkategóriába tartoztak, és ismerősi körben elkeltek, így a mobile.de, autoscout24.de oldalakról csak vevőszemmel volt tapasztalatom. Ezúttal megfordult a helyzet: rendes autóhirdetésben kellett új gazdát keresnem a család tizenhat éves Ford Galaxyének. Már értem a németországi magáneladók viselkedését, hogy néha miért nem veszik fel a telefont, vagy nem kedvesek, ha mégis.

Nem tudom, manapság, a dízelkitiltások árnyékában hányan keresnek nagymotoros, benzines egyterűekre, de gyanítom, hogy továbbra sem sokan. Autónk egy Ford Galaxy Trend száznegyven lóerős, 2,3-as, benzines, 2002 novemberéből, összesen 147 000 kilométerrel a háta mögött. Főbb gyári felszereltségei: xenon fényszóró, fűthető szélvédő, hétszemélyes utastér, ülésfűtés, manuális klíma, hátsó klíma/fűtés, CD, elektromosan állítható, fűthető külső tükrök, illetve a B-oszloptól hátrafelé némi sötétítés az ablakokon, bőrkormány, távirányítós központi zár, fordítható első ülések, nyitható hátsó oldalablakok.

Az autót 2015. októberében 115 ezer kilométerrel vettük 2700 euróért (kevesebb mint 1 millió forint), még épp időben, a fiunk születése előtt. Nem akartam kényszerből vásárolni, sem az utolsó pillanatra tolni a döntést, mert a baba érkezése előtt van az embernek fontosabb dolga, mint szervizbe futkározni a frissen vásárolt autójával.

Utólag úgy tűnik, jó döntés volt a Ford. Tudom, sokan felszisszennek, hogy egy gyerekhez még egy Kispolski is is elég, amit megerősíthetek, mert ötéves koromig négyen utaztunk a szüleimében, de már más idők járnak. Eredetileg C-Maxot akartam benzines motorral, jobb választás lett volna a rozsda miatt, hiszen a Galaxy és társai (Sharan, Alhambra) sajnos főleg itt, a sós környezetben hajlamosak megsemmisülni a rozsdától, mire elérik a tízéves kort.

Galagonya, ahogy mi hívtuk, egy kelet-németországi orvos tulajdona volt, 2013-ban megkapta az egyetemista fia, aki Weilheimben lakott itt Bajorországban, mert apuka vett egy új S-Maxot. A fiú csak használta az autót, szerintem mosni se sűrűn hordta. Mégis bizalmat szavaztunk ennek a példánynak, mert a szervizfüzete pontosan ki volt töltve, amíg apuka használta, a srác pedig csak 30 ezer kilométert tett bele két és fél év alatt, igaz, olajcsere nélkül. A Galaxy padlólemeze már a megvételkor is rozsdás volt az első kerék mögött, ahova folyamatosan felveri a koszt. Ugyanígy foglalkozni kellett a hátsó sárvédőívekkel és az első sárvédő aljával is, de érdekes módon a küszöböket kevésbé kezdte ki a korrózió.

A második tulajdonos műszaki érzéke nagyjából összefoglalható abban, hogy tudta, hol kell tankolni. Az első féktárcsa brutálisan össze volt rohadva, a hátsó féknyergek cserések voltak. Ezért lett a 3500 eurós irányárból végül 2700, mire egymás kezébe csaptunk. Abban a két évben és 32 ezer kilométer alatt, amíg nálunk volt a Ford, háromszor cseréltettünk benne olajat és szűrőket, egy garnitúra gyertyát, xenonizzókat, illetve féktárcsákat és -betéteket, hátsó féknyeregeket, hátsó lengéscsillapítókat, egy teljes kuplungszettet kinyomócsapággyal. Ezen kívül felújíttattuk az önindítót, cseréltettünk váltóolajat, két téligumit, egyszer első szélvédőt, illetve megjavíttattuk a karosszéria felsorolt hibáit és cseréltettük a hátsó kipufogódobot, rezoncsővel. Mielőtt tavaly újra leműszakiztattuk, kellett még egy garnitúra ablaktörlőlapát, és vettünk gumiszőnyegeket is, de ez már mellékes.

A nagy, benzines Galaxy jól szolgált. Voltam vele 900 kilométerre egy Mercedes ML AMG-t venni Boris Becker autóházától, többször jártunk vele Magyarországon a családdal, és ha már ott voltunk, az unokatestvérem komplett albérleti berendezése is belefért, sőt, komplett konyhát is szállítottam vele, de hasznos társ volt a rövid távokon is. A nagy, négyhengeres ősmotor fogyasztása autópályán, 100-130 km/órás tempóval 8,5-9 liter volt. Amikor sietni kellett és 160-180-at tartottunk a német Autobahnon, még mindig nem ette meg a tizennégyet, ami szerintem teljesen korrekt érték.

Már tavaly decemberben eldőlt, hogy eladjuk, ezért kivontam a forgalomból, de mivel otthon voltunk több hetet, nem akartam meghirdetni. Egy kereskedő ismerős amúgy is elvette a kedvem, mondván, nem lehet eladni. A dízelparanoia jót tett az üzletnek, mint később kiderült.

Aztán hol úton voltam, hol az időjárás nem volt kedvező, hol kidobott a mobile.de, és minden elveszett, amit leírtam az autóról. Így végül március 16-án sikerült feladnom a hirdetést, a mobilén és a www.autoscout24.de hirdetési oldalon is. 2980 euró irányáron tettem fel a Galaxyt jó sok képpel és alapos leírással, de elárulom, hogy valójában 2500 eurót szerettem volna érte kapni, mert kétszáz eurónyi bukó belefér az eredeti vételárhoz képest.

A szövegbe beleírtam, hogy kereskedők ne hívjanak. Leírtam az autón elvégzett javításokat, hogy van rozsda, de nem veszélyes a társaihoz képest, ez igaz is volt, mert ezek tényleg nagyon rohadnak az esetek többségében. A friss műszakinak itt van értéke, mert kevesebb a csalás, márpedig Galagonyának 2019. szeptember végéig van vizsgája. Aki itt szervizelteti az autóját, azt nyugalommal töltheti el, hisz a kínálat túlvégében nem véletlen a sok műszaki nélküli, vagy épp lejárat előtti autóhirdetés. A szerelő bemond egy 2000 eurós javítási összeget az annyit is alig érő autóra, hogy meglegyen a TÜV, a tulaj meg rohan fotózni és szabadul a géptől. A hirdetés fejlécébe is beírtam a vizsgát, hogy ordítson messziről.

Megadtam a mobilszámom, mert tudom, hogy ha nem adom, sok németül alig beszélő érdeklődő nem fog írni. Brutálisan emelkedett a kattintások száma már huszonnégy óra alatt. Aznap jött egy bizonyos “darido darido” nevű embertől egy órán belül egy üzenet, mely szó szerinti fordításban így szólt: “Hívjon fel kérem, ezen a számon.” Se köszönés, se rendes név. Mivel ő volt az első jelentkező, felhívtam. Naná, hogy kereskedő, ráadásul nem német, és már jött is az annyira gyűlölt kérdés: “Was ist der letzte Preis”. Nyeltem egyet és bemondtam 2980 eurót. Ettől lefagyott, majd mondta, hogy drága. Finoman jeleztem, hogy egy órája hirdetem az autót és ugye nem gondolja, hogy máris engedek az árból. Elköszöntem, ő nem.

Aznap még beesett egy németül jól beszélő (író) Göbel nevű embertől egy üzenet, hogy érdekelné a Galaxy, mert gyorsan kell neki egy költségmentes családi autó. A beszélgetés elején még köszönt, a végén már nem, és teljes nevet ő sem írt, telefonszámot szintén nem. Írtam neki pár dolgot, ami még eszembe jutott, de semmi reakció.

A következő érdeklődőm egy Petra nevű nő volt, aki csak annyit írt, hogy érdekli az autó és hívjam fel. Nem tudtam komolyan venni, mert én megadtam a számomat. Egy ilyen üzenet akkor lenne jogos, ha csak e-mail szerepelne a hirdetésben. Én is írok ilyen üzenetet, amikor autót veszek, de kizárólag akkor, ha nem érek el valakit, esetleg nincs száma. Ezekben az üzenetekben igyekszem a lehető legudvariasabb lenni, például írok köszönést, teljes nevet stb...

Szombaton, azaz egy nappal a hirdetés feladása után érkezett az első komolyabb hívás. Még lelkes voltam és rugalmas, amire szükség is volt, mert a vevőjelöltnek családostul csak a vasárnap délután volt alkalmas az autónézésre. Persze ők is azonnal akartak műszakis, hétszemélyes, vizsgás családi hodályt. Ő is kérdezett pár dolgot, később variált, kétszer hívott, hogy nem délután, hanem este jön, és valóban csak hétre ért oda, persze hozta a családját. Kölcsönautóval jöttek, állítólag emiatt volt a kavar. Megértettem volna a helyzetet, ha egyrészt nem a -2 fokban kezdte volna túráztatni a két napja nem indított és teljesen hideg autómat. Elég erőteljesen rászóltam, hogy hagyja abba, az autó még az enyém, és ilyet máséval sem csinálunk.

Nézett bután. Miért, mi baja lesz ettől a motornak? Szóval nem voltunk egy frekvencián. Próbálgatták, nézegették, megszólalt anyu, hogy akkor ez most nem dízel, és ekkor megszakadt bennem valami. Mondtam nem az, hiszen a hirdetésben egyértelműen szerepel a pontos motorleírás. Jöttek a fogyasztás dumával, sokat ehet stb... Ekkor már tudtam, hogy nem veszik meg, turisták voltak, akik soha nem vezettek még Galaxyt, és ki akartak próbálni egyet, de eszük ágában sem volt fizetni érte. Ezt rendkívül inkorrekt dolognak tartom, intelligens ember szerintem nem csinál ilyet, pláne vasárnap este. Próbáltak színészkedni még, előadták, hogy otthon megbeszélik, így végül csak illendőségből nem zavartam el őket. Az ember megígérte, hogy másnap reggel hív. Este 5-kor sikerült küldenie egy sms-t a nemleges válasszal.

Vannak azért kedves emberek is. Később írt egy valaki, hogy neki csak 1500 eurója van, annyiért adnám-e. Sajnálom, de nem, válaszoltam, mivel normális stílusban érdeklődött.

Befutott egy Münchenbem élő olasz is, aki azt mesélte, hogy kiesett alóla egy Renault Espace 2.0 benzines, amely motorhibás lett. A dízelpara miatt most két évre venne valami hasonlót, de szintén csak benzinmotorral, igaz, Szicíliába járna vele. Mondtam, hogy oké, de ez a Ford, ha telerakja cuccal és a klímát nyomatja, 9-10 litert fog enni, pláne ha siet. Nézegette a rozsdát, majd közölte, hogy megbeszéli a fiával és visszahív.

Közben az autómegtekintésék száma meredeken emelkedett a két hirdetési oldal statisztikái szerint, és sokan el is mentették a hirdetést, ezért biztos voltam benne, hogy végül valaki elviszi majd. Autókereskedő barátom, a bajor Markus is tartotta bennem a lelket: jó lesz ez, ha ennyien nézik, parkoltatják. Nézzem meg, hogy kétszáz kilométeres körzetben kínálnak-e hasonló kivitelű Galaxyt. Egyet sem találtam.

Hamarosan hívott egy német a salzburgi határ közeléből. Komolynak tűnt, de én addigra passzívabb lettem a sok érdeklődő miatt. Végül összejött a találkozó, de szigorúan értelmes időpontban. A barátjával érkezett, aki a “szakértő” volt, a némábbik fajtából. Hoztak ideiglenes rendszámot, így hónapok óta először ment is a Galagonya tíz kilométert. Időközben járattam persze a parkolóban, illetve a közeli ipari park útján, de így mégis jobb volt neki.

A rozsda ezúttal is központi téma volt, nem tetszett a szakinak, hogy volt már javítva az autó alja, mert így nem látja, milyen valójában. A fék persze rázott a sok állás miatt, ezt is hibának tekintette. Mondtam, hogy ha valóban ért hozzá, tudja mitől van ez. Lehet, hogy megsértődött, elvégre én, mint auslander nem tudhatom jobban, mint egy született német.

Másba nem tudtak belekötni, ez a Ford motor amúgy is a megbízható igásló kategória, nagyon sima járással. A zárral volt gondom, mióta megvolt, mert a távirányító hamar lemerítette az elemet, és cseréni kellett volna, de kulccsal zárt a központi zár, így hagytuk. A babakocsi miatt amúgy is kellett nyitni mindig, és Beát nem zavarta, én pedig alig mentem a Forddal, így meg is feledkeztem a problémáról. A legújabb vevőm viszont ezt óriási hibának tekintette, ebbe kapaszkodott és 2200 eurót lett volna hajlandó ott, a helyszínen adni az autóért.

Nem adtam el neki ennyiért, ráadásul akkor már 600-800 megtekintés körül járt a hirdetés a mobilén, és harmincöten parkoltatták a rendszerben. Kiderült, hogy a német érdeklődőm benzines, kombi kivitelű autót keres 2200 euró értékben. Olyat, amely bár 14-16 éves, de nem lesz hibája az elkövetkező két évben. Mondtam neki, hogy ha én egy ilyen korú autóról biztosan meg tudnám mondani, hogy mi lesz a baja két éven belül, akkor rohannék lottózni. Nem reális elvárások.

Ezek után néhány nyugalmas nap következett egy-egy hívással: beszámítok-e másik autót, ilyesmi. Amúgy érdekes, hogy csak Németországon belüli hívásaim voltak, egy külföldi sem keresett. Három héttel a hirdetések feladása után, kellően demotiváltan felvettem egy hívást. A közeli Miesbachból érkezett.

Külföldi volt, és csak annyit szeretett volna tudni, mikor nézheti meg a Fordot. Innentől kicsit szürreális volt, mert megjelent három, mint kiderült szír férfi: egy apa, a fia, illetve a fiú nagybátyja, akik már két éve Németországban élnek, dolgoznak, és munkába járáshoz kell nekik az autó. A nagybácsi szivarral a szájában körbejárta, nézegette, amikor pedig a szivart elszívta, tettünk négyen egy próbautat. Taxisofőr volt állítólag, megrázogatta, megfékezgette a Galaxyt, szóval tudta, mit kell nézni és próbálni. Mivel a futómű nagyon egyben volt, nem lógott, kopogott, nem talált kifogásolni valót.

Sokat tanakodtak, de a hangulatból kivettem, hogy tetszik nekik. Felrótták, hogy új dísztárcsa kell rá, mert a régi repedt. Ekkor őszintén nevettem egyet, hogy valóban. Ekkor előálltak az ajánlatukkal: kétezer euró. Kétezer-ötszáz, feleltem, hiszen a fejemben ez volt a cél. Végül úgy döntöttem, hogy teszek egy gesztust és azt ajánlottam, hogy ha aznap megírjuk a szerződést és egy összegben fizetnek, engedek egy százast. Száz eurót feláldoztam, hogy ne kelljen egész hétvégén az érdeklődőkkel foglalkoznom.

Kézbe csaptunk és elmentünk együtt a házhoz, ahol laktak. Az udvaron lévő kerek műanyag asztalnál kötöttük meg a szerződést, ott is pénzeztünk, ahol mindenki láthatta az utcáról, ahogy számolom a köteg ötveneuróst. Átadtam a papírokat, végül hétfőn el is vitték a Fordunkat. Egy előző generációs, több színben pompázó, teljesen rozsdamart Galaxy állt még az udvarukban, Galagonya ehhez képest új autó volt.

Megértem azokat, akik eleve csak e-mail címet adnak meg az autóhirdetésükben, mert bár így nyilván csökkentik az eladás esélyeit, cserébe nyugalmat kapnak, hiszen nem csörög egyfolytában a telefon. Mások a Wirkaufendeinauto oldalán egyeztetnek időpontot, és utána sértődve fordulnak ki, amikor ezresekkel olcsóbban vennék meg az autójukat. Ha valaki ráér kivárni a megfelelő vevőt, érdemes több magánhirdetést betennie a hirdetési oldalak parkolójába, és figyelni az árazást. Pár hét után általában minden eladónak elege lesz, és akár drasztikusan is csökkenti az autó árát, mert addigra realizálja, hogy milyen fáradsággal jár az eladás, akár egy magánszemély számára is. Három hét után áraztam volna le én is a Galaxyt, csak szűnjön meg végre a cirkusz. Szerencsére előtte befutottak a szír vevők, akikkel korrekt üzletet kötöttünk.

A két ismert használtautó-kereső honlap statisztikája érdekes eltérést mutat. Az autoscout24.de-n 561-en kattintották a Fordot, és harmincheten tették parkolóba, de csak egy email jött. A mobile.de-n 1466 megtekintésnél végeztünk hatvan parkolás mellett és ebből a rendszerből összesen hét email érkezett. A képek, a szöveg, illetve az ár természetesen megegyezett, és a hirdetések ugyanabban az órában kerültek ki az oldalakra. Sajnos nem tudom, hogy a telefonhívások hogyan oszlanak el a két oldal közt, de a fentiek alapján egyértelmű a mobile.de fölénye. Ha valaki csak az autoscouton hirdet, kevesebb impulzust kap, így hajlandóbb lehet az egyezkedésre. Erre is érdemes figyelnie annak, aki Magyarországról böngészi a német kínálatot.

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.