1,7 millió forint úthasználati pótdíj egy budapesti autósnak

2020.07.03. 06:04 Módosítva: 2020.07.03. 07:34

Richárd egy sikertelen elektronikus tranzakció miatt tavaly, egész évben e-matrica nélkül használta céges Skodáját a fizetős utakon, a rendszer szemszögéből nézve bliccelt. Állítja, hogy 2019-ben egyetlen fizetési felszólítást sem kapott postán és idén januárban is csak véletlenül, egy út menti ellenőrzésen tudta meg az ellenőrtől, hogy több mint 3 millió forintnyi pótdíjat kell fizetnie, amiért több mint ötven alkalommal rögzítették autója rendszámát a fizetős utakat figyelő kamerák. Reklamált, tartozása egy részét visszavonták, a maradék 1 millió 725 ezer forintról viszont nem mond le a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. a Magyar Posta pedig nem vizsgálja meg, hogy mi történt a régebbi fizetési felszólításokkal, mert a fél évnél régebbi ügyeket saját szabályzatuk szerint nem is vizsgálhatják.

Richárd idén január 2-án, délelőtt fél tízkor az M7-es autópálya zalakomári pihenőjében találkozott a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. (NÚSZ Zrt.) ellenőrével. Tőle tudta meg, hogy nincs érvényes e-matrica céges Skoda Kodiaq-ján és azt is, hogy egy év alatt összesen ötvenkétszer készítettek róla felvételt a cég kamerái, így rengeteg pótdíjjal tartozik a NÚSZ-nak.

Richárd 2019. elején elektronikus vásárláshoz használt mobilos alkalmazással akart e-matricát venni, de mint a képernyőfotókból kiderül, a vásárlást ugyan elindította, a tranzakció sikertelen volt. Mivel ezt nem vette észre, a matricakérdés többször nem is jutott eszébe az ellenőrzésig.

Az úthasználati pótdíj a személyautók esetében 14 875 forint. Tűrhető összeg, főként, ha tudjuk, hogy a büntetés az első fizetési felszólítás után hatvan nappal 59 500 forintra emelkedik, vagyis megháromszorozódik. Ez már több, mint egy éves, országos matrica 42 980 forintos ára, mégis jelképes ahhoz a több mint 1,7 millió forinthoz képest, amellyel olvasónk vállalkozása tartozik a Núsz Zrt-nek. Még ez is lehetne több, de erről később.

A pótdíjfizetési felszólítások kiküldése előtt a Núsz a rendszám alapján lekérdezi az autó üzembentartójának, vagy tulajdonosának nevét és címét az állami járműnyilvántartásból, majd az abban szereplő postacímre küldi az értesítéseket.

Richárd cégautója egy tizenkét éve ugyanott, a Damjanich utcában működő budapesti Kft. tulajdona, amelynek ő az ügyvezetője. Mint olvasónk állítja, eddig sem a postai küldeményekkel, sem az elektronikusan intézhető adóügyek ügyfélkapus (cégkapus) lebonyolításával nem volt probléma, ezért nem érti, hogyan fordulhatott elő, hogy az ellenőr szerint legalább ötvenkét értesítést kellett volna kapnia egy év alatt, de egyik sem érkezett meg az iroda címére.  

Richárd januárban is bement az útdíjcég ügyfélszolgálatára, majd több e-mailt küldött, végül az vezetett eredményre, amelyet április 27-én írt, mert erre részletes választ kapott a Núsztól. E szerin 2019-ben nem csak ötvenkét tértivevényes pótdíjfizetési felszólítást kellett volna kapnia, de amikor ezek nem kereste jelzéssel visszaérkeztek a Núszhoz a postáról, majd a törvény szerint a kézbesítési kísérlettől számított ötödik napon beállt az úgynevezett kézbesítési fikció (tehát kézbesítettnek tekintették a felszólításokat), erről normál postai levelekben is értesítették Richárd vállalkozását. Vagyis még további ötven levelet kellett volna kapnia, amelyek olvasónk szerint szintén nem érkeztek meg.

Ha az emelt pótdíjak számát és az emelt pótdíj összegét összeszorozzuk, 3 millió 213 ezer forintot kapunk, ennyit kellene fizetnie bárkinek, aki egy év után tudja meg, hogy átlagosan hetente egyszer lekamerázták az autópályán. A nemfizető autósok évente többször is pótdíjmaximalizálást kérhetnek, ilyenkor a cég a felhalmozott, emelt pótdíjakat leszállítja az eredeti, kevesebb mint 15 ezer forintos összegre, és az egyes eseteket összevonja.

Az enyhítés miatt Richárd a 2019. július után felhalmozott, mintegy 1,25 millió forint tartozási hányad helyett kevesebb mint 60 ezer forintot fizethetett a NÚSZ-nak, de a az első félévre eső 29 emelt pótdíjat továbbra is követelik cégétől.

A Nemzeti Útdíj a nekünk küldött válaszlevelében azt is jelezte, hogy olvasónk e-mailben benyújtott kérésére postán elküldték (!) a felszólítások és egyéb postai küldemények visszakövetéséhez szükséges úgynevezett ragszámokat, hogy kiderüljön, valóban kivitte-e azokat a kézbesítő a Damjanich utcába. A levelek és értesítések közül akár egy is elég lett volna ahhoz, hogy Richárd észbe kapjon. 

A Magyar Posta esetenként 1100 forintért vállalja, hogy a ragszámok alapján tájékoztatja ügyfeleit a vitatott kézbesítési kísérletek részleteiről, például arról, hogy a postás valóban járt-e a címzettnél, vagy sem. Richárd idén áprilisban küldte el panaszlevelét a Magyar Posta Zrt-nek, ahonnan először egy üres Excel-táblát küldtek válaszként. Ezt kellett kitöltenie és visszaküldenie a vizsgálat elindításához. Kitöltötte, visszaküldte, de feleslegesen.

Fontos határidő ugyanis nem csak a NÚSZ Zrt-nél létezik, de a Magyar Postánál is, ott is éppen a tavalyi első fél év került árnyékba. A Posta, az általános szerződési feltételek panaszkezelésről szóló fejezetének 1/A. pontjára hivatkozva nem kezdhette el vizsgálni a fél évnél régebbi ügyeket, idézet az ÁSZF-ből: 

1/A) Panasz a postai küldeményhez kapcsolódóan a feladás napjától számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül, sérelmezett tevékenység esetén az erről való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül, de legkésőbb a tevékenység megvalósítását követő hat hónapon belül tehető.

Így Richárd csak abban bízhat, hogy legalább az utolsó hat felszólítás kézbesítéséről kiderül valami. Ezeket jelenleg vizsgálják, de harminc nap múlva várható válasz. 

Richárd cégének pontosan 1 millió 725 ezer forintnyi emelt pótdíjat kellene fizetnie. Ha nem teljesíti a NÚSZ követelését, fizetési meghagyásra, perre, majd végrehajtásra számíthat. Ügyvédhez fordult, megkeresik a Békéltető Testületet, bár most csak e-mailek és elutasító válaszok vannak a kezükben, amíg esetleg előkerül néhány nyom az utolsó hat felszólítás útjával kapcsolatban.

A Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt rájöhetett, hogy érdemes volna teljesen elektronikussá tenni a most még félig offline ügyféltájékoztatást, ezért hamarosan megkezdi a csatlakozást a Személyre Szabott Ügyintézési Felülethez (SZÜF), amelyet többnyire állami ügyfélkapuként emlegetünk. A jövőben itt is üzennek az autósoknak, ha pótdíjat kell fizetniük.

Idézet következik a cég válaszleveléből: "a kor kihívásainak megfelelően a NÚSZ Zrt. stratégiai célja ugyanis, hogy ezáltal csökkentse a papíralapú levelezés költségét és emberi erőforrásigényét, valamint ennek megfelelően a különböző elektronikus és digitális ügyfélkiszolgálási módozatokat is alkalmazza."

Amikor az olvasónkéhoz hasonló esettel találkozunk, felmerül a gyanú, hogy az illető egyszerű bliccelő, aki a nyilvánosság bevonásával szeretne spórolni. A mostani ügy részleteit ismerve ez valószínűtlen, és nem csak azért, mert Richárd a cikk elkészítése után elküldte a korábbi matricavásárlási kísérletről szóló képernyőmentést, sőt, még a korábbi autója 2018-as, éves matricájának nem elektronikus kiváltásáról szóló fizetési bizonylatot is. A mostani ügy nem példátlan, ezek a fizetési felszólítások néha valóban elkallódnak a postán

Richárd először akkor kereste meg a Totalcart, amikor úgy tűnt, nincs más választása, mint befizetni 1 millió 725 ezer forintot az útdíjcégnek. Ennyi pénzből negyven évnyi országos e-matricát válthat, akinek idejében eszébe jut. A feledékenyek reménykedhetnek, hogy még azelőtt találkoznak egy ellenőrrel, hogy a halmozott pótdíjak egy részével kapcsolatos reklamációs lehetőség megszűnne.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.