2020.08.19. 13:59

A használtautó-vásárlók sokszor ugyanazokat a hibákat követik el és így hoznak rossz döntést. Nem mindig a kereskedő a ludas egy félresikerült ügyletben és nem is mindig jogos a reklamáció. Ezek Balló Marci, az egyik budapesti kereskedés, a Kedvenc munkatársának főbb állításai abban a levélben, amelyet nekünk küldött el, de neked, a leendő vevőnek szólnak.

Évekkel ezelőtt megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy a számtalan “kérdezd le és nézesd át” cikk egyszerűen nem elég egy mindkét fél számára kellemes autóvásárláshoz. Csekkold le a Totalkáron, szerezd meg az alvázszámot, kérd le az állami adatbázisból, hívj szakértőt, nézesd át - ezek mind tényleg hasznos dolgok, de önmagukban pont annyit érnek, mint egy koktélos pohár tele jégkockákkal.

Sokan azt gondoljátok, hogy ezeket a cikkeket olvasva már tudtok mindent, aztán az első remegő kézzel tárcsázott telefonhívásnál elvéreztek és sem nektek, sem az eladónak nem jó. Tisztában vagyok vele, hogy ezeket a sorokat olvasna néhányan felhördülnek majd, mert baromi jónak gondolják magukat, ám a tapasztalatok végül mást mutatnak és legnagyobb önbizalommal felvértezettek autóvásárlók rúgják a legszebb kapufákat. Ezzel a rövidnek szánt (pedig már most tudom, hogy nem lesz az) útmutatóval azoknak szeretnék segíteni, akiknek nincs “hozzáértő” ismerősük és vakon tapogatóznak a sötétben, jó tanácsokkal felvértezve, két gyomorgörcs között.

Hat éve vagyok autókereskedő. Nem azért választottam ezt a szakmát, mert nem volt jobb vagy elegánsabb, egyszerűen szeretem az autókat és tényleg könnyebb lelkesedni, ha a munkád részben a hobbid is. Minden, amit olvasol szubjektív, ritkán járok más kereskedésekben, ritkán találkozom más kereskedőkkel és tudom, hogy vannak rossz arcok, de naivan a mai napig bízom benne, hogy a többség nem rossz ember és nem kizárólag az anyagi haszonszerzés hajtja. Nem vagyok autós újságíró, eleve újságíró sem, csak látom, hogy hol rontjátok el amikor autót szeretnétek venni. 

A keret

A vásárlásra fordítható anyagi keretedet szerencsés esetben te, rosszabb esetben az élet határozza meg. Pöröghetnének most százalékok, hogy mennyiből vegyél autót és mennyi legyen félretéve a hibajavításra, valamint mekkora fizetéssel milyen autót engedhetsz meg magadnak, de ezt a részt a többség általában átugorja, a vezérlés- és olajcserével számol, majd utána a vízözön. Ez alapvetően hiba is, meg nem is.

Kevesen fognak G Astra-t vásárolni, ha ugyanannyiért már egy rosszabb állapotú, ámde néhány méterről csinos H-ból is kikönyökölhetnek a Király utca szombat esti forgatagában. A probléma akkor kezdődött, amikor elolvastad az összes szavatosságról szóló cikket, de néhány mondatnál szándékosan elkalandozott a figyelmed és azt hiszed, hogy a jog mindig megvéd. A két hónap múlva elkopott fékbetétet vagy kuplungot végül pedig mégis neked kell majd kifizetned abból a pénzből, amit elfelejtettél félretenni. Hiába hibáztatod az eladót, ezt te rontottad el, amikor nem új autót vettél, pedig arra számítottál.

A jog tényleg megvéd, ha a problémád jogos és egy valamire való kereskedés sem fog elhajtani, amikor kiderül, hogy rejtett hibája volt egy főalkatrésznek, de az sem a kopott gumi lesz.

Néhány héttel ezelőtt eladtunk egy Citroen C-Elysée-t. Flottából érkezett jó néhány példány, magyarországiak voltak, első tulajdonostól, egy ember használta őket és rendszeresen szervizelték is. A vásárló azonban jelezte, hogy 120 km/h feletti tempónál a váltó kidobálja az ötödik fokozatot. Kérésünkre az autót behozta a telepre, aláírta a jegyzőkönyvet, néhány nap alatt megjavíttattuk és most boldogan kocsikázik vele Európa útjain.

Ugyanakkor, sajnos a másfél éve vásárolt Honda Jazz tulajdonosának reklamációját, miszerint közvetlenül a vásárlást követő két hónapban féktárcsát kellett cserélni az autón, majd a telefonhívás előtti percekben kilyukadt a hátsó kipufogódob, kénytelenek voltunk elutasítani. Ez csalódást okozott neki, mert úgy vállalta be a vásárlással járó kiadást, hogy ezek a költségek felborították a családi költségvetést.

Kereskedőtől vagy magánszemélytől?

Nem célom meggyőzni senkit és pontosan tudom, hogy egy vérbő paripa bárhol megfordulhat. Ugyanakkor a “magánszemély”-fanok népes táborához kell szóljak. Kereskedőként 7-8 autót ajánlanak fel nekünk megvásárlásra, naponta. Az üzletmenet sajátosságai nem teszik lehetővé, hogy valaki mással átnézessük az autókat, így maradnak a tapasztalatok, a szubjektív megérzések és a tulajdonos által elmondottak. Egy átlag felhasználó ötévente vesz autót és van, hogy rosszat. Nekünk naponta kell ennek a sokszorosát produkálni, különben kiürül a telephely és pillanatok alatt vákuumba kerülünk. Nyilván van, hogy mi is “benézzük”, de nem is ez a legfontosabb. A kereskedésben, ahol dolgozom, ha veszek egy autót azért én felelek. Én felelek akkor, amikor eladom és nekem kell helytállni akkor is, ha reklamáció adódik.

Ez nem csak anyagi felelősség, hanem a teljes ügymenet a nyakamba szakad egy csalódott vásárló szomorúan ideges kommunikációjával. Legszívesebben ilyenkor eldobnám a telefont és sosem gondolnék rá többet, de nem tehetem, mert az évekig gyűjtögető nyugdíjas házaspár nekem szavazott bizalmat és nem cseszhetek ki velük. Bezzeg, ha magánszemélytől vásároltak volna, mint azok akik az alábbi autókat vették meg és nem kifejezetten érdekli őket autóik utóélete:

Példaként említhetem egy hölgy ügyfelem frissen vásárolt, majd feszessége miatt mégis eladósorba került Mini Cooper S-ét. Az autót megvette egy fiatal pártól akik babát vártak, és nagyobb autóra volt szükségük. Az extra összeállítás, az alacsony kilométerfutás és az érthető sztori okán le is csapott rá, majd néhány héttel később mégis bizományos értékesítésre hozta hozzánk a Minit: túl keménynek találta a futóművet és a hangosnak kipufogót.

Az első vásárlójelöltre nem is kellett sokat várni, nevezzük most Dávidnak. Dáviddal megbeszéltük, hogy átnézetjük az autót egy ismert specialista műhelyében és a trélert is elintéztem. Tibi nevetve hívott az átvizsgálás reggelén, miszerint az autó az első értékesítést megelőző napokban járt nála, teljes motorfelújítást igényel, amit jelzett is a tulajnak, aki egy fillért nem akart rá költeni és egy utángyártott katalizátor cserével megoldottnak látta a dolgot, hogy végül egy eladással lefojtsa azt. A magánszemélytől vásárolt autóra 1.2 millió forintot kellett volna költeni, a vevő elállt, ügyfelem jogi lépéseket tett, a volt eladó pedig mindent tagadott. Mi lett volna, ha tőlünk veszi meg? Megjavíttatjuk, lekönyveljük mínuszos eladásnak, nyelünk egyet és megyünk tovább. Ez a szakma ezzel jár.

Külföldi vagy hazai autót?

Szinte az összes érdeklődő telefonáló második kérdése az autó származása. Nyilván tisztában vagyunk azzal, hogy az előélet lekérdezése jóval egyszerűbb egy először Magyarországon forgalomba helyezett autó esetében, mióta a SZÜF erre lehetőséget biztosít, ugyanakkor az adott jármű minőségére ez nincs túl nagy hatással. Amikor felhívsz és megtudod, hogy az autó nem magyarországi, jusson eszedbe, hogy a céges statisztikáink szerint a reklamációk java hazai autók esetében fordul elő.

Ennek az az egyszerű oka, hogy az olcsóbban fenntartható autókat itthon már előtted megvette valaki azért, mert olcsóbban fenntarthatóra vágyott és ezt be is tartotta. Felépítette vele a házat, a nyaralót, segített a havernak húzni az utánfutót és ritkán takarította, nehogy elrohadjon vagy elkopjon. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy itthon családi cirkálónak tartott E12 Corolla tőlünk nyugatabbra második vagy harmadik autóként éli életét és elhordják márkaszervizbe, mert amúgy “nem kér enni” és van mellette egy nagy német utazóautó. Az ilyen autók minősége gyakran lényegesen jobb műszakilag és esztétikailag is.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kinti autók törvényszerűen jobbak, csak azt hogy ez a hazai autó a jó autók megközelítés rettentő amatőr. Ha sikerült ezen túllépned és találnod egy remek külföldit a papírmunkára mindenképp figyelj. Kinti autót is magyar cégtől vásárolj, ez fontos!

Bizalom

Az autóvásárlás bizalmi ügy (is). Fogalmatlanul állsz majd egy vödör csavar, gumi, műanyag- és fémalkatrész elegye előtt és próbálod megérezni, hogy tegnap hogyan indulhatott, mennyire volt koszos mielőtt meghirdették, kinyomták-e a szemét hidegen, vagy úgy egyáltalán vigyáztak-e rá. Sosem fogod megtudni. Bölcsész tested minden izma görcsösen ellenáll, nem érdekel az egész gépészet bullshit. Te csak el akarsz jutni A-ból B-be és nem elverni az összes pénzed valami hulladékra.

Nincs más lehetőséged, mint megpróbálni megbízni az előtted álló emberben (szándékosan nem írtam kereskedőt), elmondani neki az igényeid és engedni, hogy segítsen. Múlt hét csütörtökön egy Dani nevű srác jött be hozzánk a haverjával és a végleg elvérzett Swift helyére kerestek megoldást. Dani elmondta hogy egymilliós keretből kell benzines családit találni, látszott rajta, hogy nem egy kifejezetten “autós arc”, csupán fiatal családapaként próbál helytállni az élet tengerén és jól jön neki a segítség. Kinyitottuk hát a néhány nappal előtte beszámolt sötétzöld Octavia ajtaját, begyújtottuk a golyóálló egyhat benzint.

Klíma, próbakör, szervizkönyv, SZÜF, másnap átvizsgáltattuk, üzletkötés, boldogság és még marad 210.000 forint az autó átírására, illetve vásárlást követő szervizelésére. Ez 48 óra alatt zajlott le az első gondolattól számítva, mert Dani elhitte, hogy nem szívatom meg én pedig nem akartam csalódást okozni. És a többiek? A többieket hónapokig látjuk sétálgatni autót nézve esőben, hóban, napsütésben, mielőtt felhívnak újra és újra egy-egy már hetekkel azelőtt eladott autó megléte után félszegen érdeklődve. Ők azok akik nem bíznak meg senkiben, még magukban sem. És mi lesz a Danikkal? Valószínűleg gondtalanul autóznak majd jó ideig a családjukkal és ha mégis akad bármi problémájuk segíteni fogunk neki, mert ránk hagyatkoztak és nekünk szavaztak bizalmat.

Átvizsgálás

Ez a Hungaroring 14-es kanyarja. Ráfordulunk az üzletkötésre, vagy bekullogunk a boxutcába. Ezért fontos, hogy ne ronts el semmit, átnézetni is ésszel kell!

Néhány héttel ezelőtt vizsgálatra vittünk egy C Vectra-t, márkaszervizbe. Egy átlagos, 2004-es, benzines szedán volt. A márkaszerviz minden tudását latba vetve márkaszervizes árakon kiszámolt egy közel félmillió forintos összeget az ennek a duplájába kerülő autóra, az ügyfél infarktust kapott és természetesen elállt a vásárlástól. Mik voltak ezek a tételek? Négy féktárcsa és fékbetét, egy garnitúra új gumi, egy vezérléscsere vízpumpával, olajjal és olajszűrővel, pollenszűrő és levegőszűrő. Négyötven, bamm. Én a márkaszervizt is megértem, mert a bevételeik jelentős hányadát a szervizelések teszik ki és biztos van az a réteg, aki ezt kifizeti, de azt mélységesen sajnálom, amikor az átvizsgálásra várva ötpercenként érkezik egy hazai alkatrész nagyker kiszállítója és az ajánlatokon végül mindig gyári alkatrészárak szerepelnek, a még kicsomagolatlan utángyártott helyett.

A márkaszervizes tortúrát kihagyó, karcsúbb költségvetéssel rendelkezők még gyakran ledobják a “hozzáértő” atomot. Ők általában a következő tulajdonságok elegyével felvértezett hímekként segítenek téged a biztos kudarcba: régebb óta van jogsijuk, mint neked / a kilencvenes években ők is autókereskedők voltak / szoktak olajat cserélni a saját autójukon otthon és egyedül / vettek már rossz autót, tudják hogy “mit kell figyelni” vagy csak egyszerűen autószerelők, akik amúgy abból élnek és tartják el a családjukat, hogy a te autódat szerelni kell.

Így történhet meg, hogy otthagyják a kilencéves Honda Jazz-t, mert a “hozzáértő” nem szokott olyannal találkozni, majd megveszik az 1.4 TFSI Golfot, mert az német és már bőven van vele tapasztalata. A hozzáértő végül többet árt, mint segít, erre majd gondolj akkor, amikor a hetedik jónak tűnő tizennyolc éves Fabia-t hagyjátok veszni egy lefényezett sárvédő miatt.

Mi lehet a jó megoldás? Szerintem az egyre közkedveltebb független autó állapotfelmérőknek van létjogosultsága vásárlás előtti átvizsgálás céljából. Főként használt autókkal találkoznak és nem garanciaidőn belül cserélgetnek olajat kétéves modelleken, nem közvetlen anyagi érdekük alkatrészt vagy szolgáltatást eladni és mára bőven rendelkeznek megfelelő tapasztalattal a gyakoribb és az utcaképet kevésbé formáló típusok esetén is. Ha kell, adnak tippeket esetleges javításokra, reális piaci árakkal kalkulálva és úgy összességében reálisabb képet kapsz a kinézett használt autóról. Ja, és házhoz mennek, ha beengedi őket az adott kereskedés.

Tegyél ajánlatot

Itt tízből kilencen kipontozódtok. Már kitaláltad, mit is akarsz, átnézted a kínálatot, a haveroknak is tetszik a fórumon, megoldottad a telefonszám captcha-t és már telefonálsz is, csak elrontod. Soha, soha, soha ne kérdezd meg a telefonban, hogy mennyi a vége. Ezzel megölöd a bulit, kialszik a láng, feleslegesen üressé válik az egész beszélgetés, az élettől is elveszed a másik fél kedvét, nem fog várni téged igazából, megjátszott lesz a mosolya és erőltetett a kommunikáció, mert előre elárultad, hogy meg fog halni a főszereplő.

És ne próbálj a távolságra hivatkozni, az anyagi helyzetedre, vagy a többi olcsóbban kínált autóra, mert csak rontasz a helyzeten. Ehelyett nézz ki inkább egy olyan autót, amire megvan a pénzed és ha sikerül kedvezőbb áron hozzájutni, a maradékot tedd félre a már eleve félretett pénzedhez. Ha nem lesz rá szükséged, legfeljebb elnyaraljátok a csajoddal.

Vagy te vagy az, aki alku nélkül egy liter tejet sem vesz? Jaa, az más. Akkor, ha már tényleg az üzletkötés előtti utolsó másodpercekben vagytok, jó arc az eladó, jó a kocsi, süt a nap, kedvező a bolygók állása és minden összeállt, hogy ne ronts el egy mindenki számára örömteli vásárlást, rukkolj elő egy ajánlattal. Sokkal komolyabban fognak venni, ha nem az egyetlen önerőből megfogalmazott gondolatod a “mennyi a vége?!”. Sajnos naponta kapjuk meg ezt kérdésként angolul és németül is és még mindig nem vagyunk hozzászokva. Üveges tekintettel, fülünkön a telefonnal délibábot hallucinálva nézzük a telepet és nem tudjuk eldönteni, hogy jó autókat érdemesebb-e árulni, vagy a legolcsóbbnak lenni. Ezt is jelenti számunkra a “mennyi a vége”. Pénz, paripa, fegyver. A te fegyvered az árat illető megegyezés és ha nem képviseltél irreális elképzeléseket, meg fogtok egyezni és lesz egy jó autód, de ne engedd hogy ez pár tízezer forinton múljon.

Lazulj el!

A nehezén már túl vagy. Összegyűjtötted a zsetont, kinézted az autót, megtaláltad a neten, jó fej az eladó, megvan a kémia, az állapotfelmérő is zöld utat adott és már le is papíroztátok. Ne feszülj! Te megtettél mindent, ez pedig csak egy autó a sok közül. Ha megfogadtad a tanácsaimat, nem toltad túl az elvárásaidat és sikerült egészségesen pozitív kapcsolatot kialakítani a volt tulajjal, nem lehet nagy baj. A csajod boldog lesz, vagy ha nincs akkor most már lesz és elmúlik a gyomorgörcsöd is, újra kerek lesz a világ. Menj haza, lökj le egy sört és írj egy értékelést a tapasztalataidról, mert a következő hozzád hasonlónak ezzel sokat segítesz!

(A szerző a Kedvenc autókereskedés munkatársa)

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.