2021.06.23. 12:56

„A bevezető utak nehezen járhatók” szintű közlekedési hírek már a kilencvenes években sem értek sokat. Ma meg már annyit sem. Egy kattant amerikai riporter bejelentkezése leplezi le a valóságot.

Baleset történt az M7-esen és Velencétől Budapestig áll a sor – ez még érthető és értelmezhető. De nagy a forgalom a fővárosi hidakon, a rakpartokon, a ki- és bevezető utakon – hagyjál már! Ráadásul a helyzet percenként változhat, így sok esetben – továbbra is – szerencse és türelem kérdése a relatíve stresszmentes közlekedés.

A klasszikus, elektronikus médiában sugárzott közlekedési hírek műfajának értelmét kérdőjelezte meg az NBC-hez tartozó amerikai KPRC televízió tudósítója, aki szokatlan fejmozdulatokkal kísért bejelentkezésének rögtön az elején – miután néhány semmitmondó közlekedési információt megosztott a nézőkkel – azon húzza fel magát, hogy a stúdióból a szót átadó hölgy rosszul ejti ki a nevét. Ha már élőben tudósítom a forgalmi jelentéseket, és szó szerint az életemet kockáztatom, nagyra értékelném, ha a stúdióban megtanulnák kiejteni a nevemet, mondja Anavid. (Ejtsd: Anávid.)

Bocsánat, Anavid (mintha ismét kicsit rosszul ejtené a nevét, de ez most nem is lényeges), de hogyan néz ki dél felé – kér bocsánatot a szokásos amerikaitévés-gombóc-a-számban angollal a műsorvezető hölgy.

Nos, Anavid itt kapcsol számunkra érdekes-izgalmas üzemmódba: elgondolkodom, mit csinálok most; élő közlekedési tudósítást... a TELEVÍZIÓBAN! Ezek pedig elavulnak. Van itt egy felújítás, másfél mérföldnyire, emiatt 60 másodperce megváltozott a forgalom, úgy is tűnt, mintha nagyon benne lennénk (a dugóban) – mondja a tudósító, de itt közbeszól a műsorvezető hölgy.

Ezzel kapcsolatban felvetted a kapcsolatot a rendőrséggel?

Az autópálya szélén álló fickó válasza erre: Természetesen beszéltem a rendőrfőkapitánnyal... ja, nem... hanem megnéztem a helyzetet Google Térképen. Egyébként akárhányszor kiküldtök ide, a Google Térképen nézem a forgalmat, aztán jelentést teszek nektek. Amerikában az embereknek ugyanis van hozzáférése ehhez a forráshoz (Google Térkép).

Úgy tűnik, mintha az ágy rossz oldalán ébredt volna – így a stúdió Anavidnak.

Nem is tudom, melyik oldalon ébredtem, viszont a legtöbb ember még mindig ágyban van, akik nem is figyelik a közlekedési tudósításokat, hogy kitalálják a legjobb utat a munkába eljutáshoz. Ellenben 57 értelmesebb módja van ennek: Google Térkép, Apple Maps, Bing Maps, Ricky nagybátyámnak még mindig TomTomja van, kamionparkolóban vagy cébén beszélj egy sofőrrel, aki biztosan tud jobban tudja, mi a helyzet egy adott úton, mint mi...

Amikor a riporter filozofikus síkra kívánta terelni a bejelentkezést, egy gyors, Thank you, Anaviddel visszavette a szót a stúdió. Ennyi.

Bár a YouTube népének egy része a videó alatt megsüvegeli a fiatal tudósító őszinteségét, bátorságát, az egész autópálya melletti bejelentkezés egy hatalmas, szépen kivitelezett hoax. Rákerestünk a tudósítóra, hogy vajon még a tévécsatornánál dolgozik-e, azaz beírtuk a keresőbe a nevét, és különböző vad térképek előtt álló NŐ képei jöttek ki többségében. Leginkább azért, mert ő az igazi Anavid Reyes. A videón szereplő fickó pedig valójában John Crist, humorista.

Ez egy amerikai sztori, de itthon, nekünk az M7-es autópálya 47-es kilométerszelvényében történt balesetről szóló hír sem biztos sokat mond a tévénézőknek, rádióhallgatóknak.
1) Azt sem tudom, pontosan hol van. Egyáltalán arra megyek? És ha Nyíregyháza mellett dugó van, azt mondják a közlekedési hírekben?
2) Térjek le a pályáról, mert bár távolságban többet megyek, időben nyerek? Vagy maradjak nyugton?

A közlekedés sokkal komplexebb annál, hogy fejben összerakjak – terelésekkel, dugókkal, esetleg balesetekkel, mellettem és hátam mögött a folyton beszélő családdal tarkított – akárcsak 100 kilométeres utat. Hiszen sokkal több az autó és gyorsabb az élet annál, hogy ezeket a híreket hasznosan végrehajtható információkká konvertálhassam. Ráadásul, ahogy az okostelefonok terjedésével már a házastársunk telefonszámát sem tudjuk fejből (idősebbek esetleg még a gyerekkori szerelmük vonalas számát igen, mert akkor azt még meg kellett jegyezni), így kényelmesedtünk bele az ingyenes és online navigációk nyújtotta jólétbe is. Egy probléma kipipálva: nem kell nekem utat tervezni. És kész.

Mi a Traffix?

TraffiX-logo 1BLUE - logo fent - default.png

A cikk elkészítésében közreműködő partnerünk volt az Ésszerűbb Közúti Közlekedésért Egyesület, a hazai forgalomszervezés szabályozási hibáinak kijavításával foglalkozó civil szervezet. Láttál egy kint felejtett táblát? Tudsz egy veszélyes kereszteződést, amit biztonságosabbá lehetne tenni? Jelentsd be nekik a traffix.hu oldalon!

A klasszikus (értsd: használhatatlan) közlekedési hírek feleslegességét mérte fel annak idején a Boros-Bochkor-páros is: „Az első interaktív közlekedési hírblokk a magyar érterbennn” a Bumeráng c. reggeli talkshowban legalább szórakoztató volt, és lokálisan még némi információtartalommal is bírt, mert a hallgatók küldtek be friss üzeneteket. Voltak próbálkozások légi tudósításokra, melyek inkább voltak öncélúak, semmint hasznosak; ahogy mondani szoktuk: nem volt benne ennyi. A helikopteres próbálkozások a költségek miatt gyorsan el is haltak. A szegény ember légi tudósítása az autós vagy motoros megoldás, mely szintén inkább a szórakoztató műfajhoz tartozik, ahogyan azt Mátyási György művelte régebben a Klubrádióban.

A televíziós közlekedési hírek műfaja a lassabb átfutás miatt még alkalmatlanabb az aktuális helyzetkép felvázolására, hiszen a forgalom egy baleset esetén is percek alatt megváltozhat, a nagyobb problémákat pedig nagyjából úgyis elfelejtjük, mire útnak indulunk vagy a helyszínre érünk. Az M7-es autópályán átívelő hídról vasárnap este tudósító riporter a leghitványabb formája a műfajnak hírérték szempontjából, kivéve, ha július közepén este 6-kor üres a pálya. Ilyen azonban nincs. Általában a megszokott és elvárható helyzetképet támasztják alá ezek a látványos bejelentkezések. Egyedül talán a Lezárták a Lánchidat jellegű közléseknek van értelme, de annak is inkább a rádióban.

Szóval, nagy részben egyet tudunk érteni Anaviddal. Illetve Johnnal. Amiért nem teljes egészében, arról sem ő tehet: a Google Térkép és – szintén a Google-höz tartozó – Waze sem tökéletes. Ezeket a szoftvereket becslések szerint egymilliárdan használják világszerte a napi közlekedéshez. A két legnépszerűbb online navigációs alkalmazás elvileg valós idejű közlekedési információk alapján kalkulálja az utat, de gyakran nincs akkora merítés egy adott útszakaszon (mármint éppen akkor nem használják a rendszert annyian, amennyien kellene), hogy a felhasználók helyzetéből, sebességéből a rendszer vissza tudjon következtetni a pontos forgalmi helyzetre.

A helyfelismerés funkciót ugyan nem szoktuk ki-bekapcsolgatni a mobilon (tehát a Google pl. az andoidos telefonok használóiról folyton kapja az információkat, akkor is, ha nem megy a Térkép vagy a Waze), az adatokkal a nagy világcégek elvileg – khm, khm – felelősen bánnak, vagyis ha nem megy a navigációs app, a mi adatainkat a Google, az Apple vagy a Microsoft nem forgathatja vissza valós idejű forgalmi helyzetek kalkulálására. Ebben az esetben pedig marad a history, hogy ilyenkor ott és akkor dugó szokott lenni.

A másik véglet, amikor túl sokan használják a mobilappokat. Ebben az esetben előfordulhat, hogy a szerverek túlterheltsége miatt egyszerűen nem tervez újra a navigációs rendszer. Hányszor jártunk már úgy, hogy a Waze helyett saját rutinból gondolkodva másik alternatívát választva azonnal jobban jártunk: az újratervezés után néhány perccel javult ÉVI (Érkezés Várható Ideje, más országokban ETA, azaz Estimated Time to Arrive)?

A forgalomfigyelő, útvonaltervező mobilappokkal kapcsolatos másik probléma, hogy a sokaknak felkínált alternatív út gyakran korábban csendes utcákat tesz élhetetlenné. Ez pedig a forgalomszervezéssel komolyabban foglalkozó országokban nehéz feladat elé állítja a szakembereket.

Egy tökéletes világban a városi és vidéki közúti forgalomszervezési szolgálatokkal együttműködő navigációs megoldás működhetne, ami szépen és amennyire csak lehet, egyenletesen osztja el a forgalmat és beleszámolja a dolgokba a navigációt nem használókat és a renitenseket (én csak azért is arra megyek!) is. Működhetne a rendszer oda-vissza is, vagyis a forgalomfigyelő kamerák, szenzorok elemzett adatait megkaphatja a navigáció, a navigációs applikációk begyűjtötte információkat pedig az útkezelő, így a navigációk pillanatról pillanatra együttműködve, a közlekedési lámpák működését is folyamatosan optimalizálva mindig valós alapokon nyugvó és harmonikus közlekedést biztosíthatnának a járművezetőknek.

Miért nem tökéletesek az online navigációk (sem)?

Vegyük ezt a forgalmi helyzetet. A közeli stadionban [A jelölő] tartott sportesemény miatt forgalmi dugó alakul ki az autópályán, amely elkerüli ennek a képzeletbeli városrésznek a központját. Ez problémát jelent fiktív sofőrünknek, akit nevezzünk Zolinak. Zoli nagyon szeretne gyorsan hazajutni a munkából, mert korán ment, fáradt, és megígérte a gyerekének, hogy ő mesél neki az este. A hatékonyság kedvéért navigációs alkalmazáshoz fordul segítségért. A legrövidebb – és az alkalmazás szerint a leggyorsabb – alternatív útvonal [kék vonal] lakónegyeden keresztül vezet, veszélyes kanyarokkal, meredek domboldalon [B] és egy nyitható hídon [C] keresztül (oké, ez a példa nem túl magyar, de legyen akkor vasúti átjáró), amely váratlan késéseket okozhat azok számára, akik nem ismerik a híd tervezett nyitását, zárását. (Vasúti átjáróban is van olyan, mely forgalmas állomás mellett van, és sokszor sokáig tart zárva.) A piros útvonal a városközponton [D] és egy általános iskola [E] előtt vág át; az alkalmazás nem tudja, hogy az iskola épp most ért véget. Szerencsére Zoli, a sofőrünk ismeri a környéket, így a lila útvonalat választja, annak ellenére, hogy az alkalmazás szerint nem ez a leggyorsabb megoldás. A területet nem ismerő és a stadionhoz vezető rövidebb utat kereső sofőrök kaotikus – akár veszélyes – helyzetben találhatják magukat.

forrás: Smart Cities Research Center, University of Berkeley, Kalifornia