Hogyan nincs felelőse a teherautóról leszakadó gyilkos vasdarabnak?

Az eset bekövetkeztekor három kamion halad egymás után, szabályosan, szembe sávban a busszal, ám ütközés nem történik, a járművek nem érnek össze. A teherautók nem álltak meg, hiszen semmit nem észleltek az esetből, őket jóval később a telephelyükön találták meg a rendőrök. A megdöbbentő eset részleteit, körülményeit Dr. Kozma Tamással és kollégájával, Dr. Tajti Szabolcssal, a www.karterito.hu rutinos jogászaival vizsgáltuk meg.

Mint kiderült, ezek terményszállító teherautók voltak, melyekre utólagosan a billencses felépítményre sátortartó rúdhoz hasonló vasalatot gányoltak. Ezek tartották sátorhoz hasonlóan feszesen a ponyvát, hogy megakadályozzák a gabona úttestre szóródását menet közben. Használaton kívül pedig a ponyva feltekerhető, a vasrúd pedig lehajtható. Az egyik autóról hiányzott a rúd, ráadásul kiderült, hogy ennek a műszakija is lejárt nemrég, míg egy másik lámpáján sérülés volt látható.

Mivel a tákolmányt rossz minőségű hegesztéssel rögzítették, az évek során szépen oxidálódni kezdett, majd az egyik hegesztési pont engedett. Menet közben az immár csupán félig rögzített rúd a menetszél hatására oldalirányba kitérve a szabályosan érkező Ikarus szélvédőjébe hatolt, majd ennek az extrém erőhatásnak engedve a másik hegesztésnél is eltörött, így az utastérben visszacsapódva erőből találta el a két szerencsétlenül járt hölgy fejét.

A büntetőeljárás során a vasrúdtól megszabadult teherautó sofőrjének és a cég ügyvezetőjének, a gépjármű üzembentartójának felelősségét vizsgálták, a rúd által a lámpáján eltalált tehergépkocsi sofőrje a bíróság szerint egyértelműen nem vonható felelősségre.

Párszáz méterrel arrébb egyébként mindhárom kamion megállt, mert a koppanást hallották, ám mivel semmi különöset nem észleltek az autókon, így azt gondolták, akár egy lehulló jégdarab is lehetett, így folytatták útjukat. Azért érdekes módon gyorsan elintézték a műszaki vizsgát, mielőtt a rendőrség vizsgálódni kezdett náluk.

Az eljárás során fontos kérdés volt, mennyiben változtatott volna az eset kimenetelén, ha a tehergépkocsi és a pótkocsi időben le van műszakiztatva. Meghallgatás meghallgatást követett, szakértők, vizsgáztatók mondták el véleményüket, és az derült ki, hogy ez egy olyan része a felépítménynek, amelyet a műszaki vizsga során nem vizsgálnak, hiszen ott a futóművek, fékek, világítás, stb. állapotát ellenőrzik.

Sőt, mivel a rúd olyan nehezen elérhető helyen helyezkedik el, amit a napi ellenőrzések során sem vizsgálnak sem a sofőrök, sem a műszakis kollégák, így az öt évig húzódó büntetőeljárás (számomra erősen megkérdőjelezhető módon) végül egyikőjük felelősségét sem állapította meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki mindent jól csinált.

A kirendelt igazságügyi szakértők megállapították, hogy a ponyvatartó cső leszakadásához egyszerre vezetett konstrukciós és kivitelezési hiba. A szakszerűtlen hegesztés és nem megfelelő felfekvés közösen vezettek ahhoz, hogy levált. A hegesztési varratok környezetében lévő repedés már a baleset előtt kialakult - ezt a tört felület állapotából és a rajta lévő szennyeződésekből állapították meg. A szakértő szerint fáradásos törést történt, ami elkerülhető lett volna, ha a ponyvatartó cső rögzíthető lett volna, hogy a teherautó mozgása során ne verődjön folyamatosan a tartórészhez.

Ennek ellenére az ítélet szerint nem állt fenn a balesettel egyenes ok-okozati viszonyban a súlyos gondatlanság, mivel az ártatlanság vélelme alapján nem követtek el olyan mértékű gondatlan szabályszegést, ami egyértelműen a halálos kimenetelű baleset okozásához vezetett. Sem az üzembentartónak, sem a sofőrnek nem volt olyan kötelezettsége, hogy a tartórúd hegesztését ellenőrizniük kellett volna, így bűncselekmény hiányában a bíróság megszüntette ellenük az eljárást.

A tehergépkocsi biztosítója akkor mentesült volna a veszélyes üzemi felelősség alól, ha a tevékenységi körén kívül álló elháríthatatlan külső ok állt volna fenn (pl. kiszalad elé egy gyalogos takarásból olyan helyen, ahol nem kell rá számítani), ami ebben az esetben egyáltalán nem állt meg, így azt a bíróság nem is vitatta.

A két hölgy viszont, akik a balesetet elszenvedték, teljesen ártatlanok voltak, így még abban az esetben is járt volna kártérítés a busz kötelező felelősségbiztosítójától, ha meg sem találták volna az okozót. Kártérítési ügyben jóval alacsonyabb bizonyítottsági fok szükséges, ebben az eljárásban már nem kell minden kétséget kizáróan bizonyítani a felelősségét.

Polgári per lett az ügyből, mivel a biztosítóval vita alakult ki a kártérítés nagyságát illetően. Az ilyen esetek érdekessége, hogy halálos baleset esetén az elhunyt minden közeli hozzátartozója (házastárs, szülők, gyerekek, testvérek) jogosult lehet sérelemdíjra. Ráadásul a sérelemdíj mértéke változhat attól függően, hogy mennyire volt közeli és rendszeres kapcsolata az elhunyttal. A per végül sikerrel zárult és a családtagok megkapták az őket illető kártérítést.