Így (ne) üsd el a parkolóőrt

2023.03.13. 07:12

Nyugdíjas parkolóőr pótdíjaz egy érvényes parkolójeggyel nem rendelkező autót, amikor megjelenik annak gazdája, és autójával fellöki az őrt. Hogyan végződik az eset halállal, miként lesz belőle büntetőeljárás és hosszú évekig tartó pereskedés?

Újabb jogi, egyúttal közlekedési témájú esetünkben egy parkolóőrrel szemben történt atrocitást járunk körbe, fura végkifejlettel és természetesen a szokásos tanulságokat is levonjuk összeszokott csapatunkkal, a www.karterito.hu szakértő jogászaival, Dr. Kozma Tamással és Dr. Tajti Szabolccsal.

2014 októberét írjuk, amikor az események történnek. Térdében arthrózissal (ízületi porckopással) küzdő, nyugdíjas parkolóőrünk éppen egy szabálytalanul parkoló pótdíjazásának végén jár, a kis Nintendójával már rögzítette az adatokat, éppen fotókat készít az autóról és a rajta elhelyezett zacskóval együtt. Ekkor jelenik meg az autó tulajdonosa – mint felbőszült bika, olyan a járása. Szóváltásba is keverednek, majd egy kellemes anyázás után a másik főhősünk volán mögé pattan, és próbál kiállni a parkolóhelyről. Az őr azonban az autó előtt áll, és nem mozdul előle. Az autós ennek ellenére tovább közelít felé, elsőre térden is találja az autó, hátrál egy lépést, mire az autós újra a lábának hajt, majd ugyanez történik harmadszor is.

Az autós ezek után elhajtott, az idős őr a térdét fájlalja. Háttértörténetként annyit tudni érdemes, hogy félévente zselés feltöltésre járt a térdével, máskülönben szinte használhatatlan lenne a lába, ezzel a kezeléssel tartották fenn az állapotát. Az elütés után kórházba ment kivizsgálásra, ahol megállapították, hogy bár nincsenek jelentős külsérelmi nyomok a térdén, a szalagok meghúzódtak benne a többszöri egyensúlyvesztés következtében.

Mivel a rendszám, valamint egy videofelvétel is rendelkezésre állt, büntetőeljárás indult az autós ellen, méghozzá egyszerű közúti veszélyeztetés tényállással. A kezdeti szakaszban nincs egyértelműen kimondva, hogy balesetet okozott volna. A tag, aki egy közeli üzlet tulajdonosa, mindvégig tagadásban volt – annak ellenére, hogy az alkalmazottai is beismerték a kihallgatásukkor, hogy a főnök igencsak indulatkezelési problémákkal küzd, nem szokatlan tőle, hogy ilyen módon próbáljon megoldani problémás helyzeteket.

A rendőrség a tények ismeretében és azok ellenére is úgy kezelte az ügyet, hogy az autós csak veszélyeztette a parkolóőr testi épségét, de az nem került kimondásra, hogy sérülés is keletkezett, pedig az ráadásként az idős parkolóőr maradandó egészségkárosodását is okozta. Eljött az első tárgyalási nap ideje, ahol a vádlott nem jelent meg. Erre nyomós oka volt: ettől az esettől függetlenül röviddel a tárgyalás előtt elhunyt.

A büntetőeljárást természetesen azonnal megszüntették, így csupán egy vádirat volt a károsult és Tamásék kezében, ám ebben sehol nem volt egyértelműen, tényként rögzítve, hogy kontaktus történt, ami ráadásul maradandó egészségkárosodást okozott. Ezzel a soványka munícióval kopogtattak hát az okozó kétes hírű, négybetűs kötelező felelősségbiztosítójával, akik persze rögtön elzárkóztak mindenféle kártérítés megfizetésétől. Közel két évig eltartott a peren kívüli egyezkedés, ám semmi eredményre nem vezetett, így végül per lett az ügyből.

A perben a biztosító vitatta, hogy az őrnek sérülése keletkezett, sőt, még azt is kitalálta, hogy nem is az ő exügyfelük a felelős a történtekért, hanem az őr akadályozta az autóst az elindulásban – szerintük nem teheti meg, hogy gátolja az elindulásban. Ez a mesés érvelés, nyilvánvalóan nem hatotta meg a bírót (az őr nem szándékosan akadályozta, csak nem tudott félreugrani, de még az akadályozás sem jelenthetné azt, hogy akkor szabad elütni), így következett az orvosszakértők bevonása, a maradandóság bizonyítása vált kulcskérdéssé. A vizsgálatok, a leletek, az összes tény egybevágott, és azt támasztotta alá, hogy voltak ütközések, keletkezett sérülés, ennek következtében nyúltak meg ilyen módon a térdszalagok.

Így aztán a következő vizsgálat tárgya az volt, hogy milyen állapotban lett volna ez a 67 éves térd az ütközés nélkül, ám az említett porckopással, illetve milyen állapotban van most. A kettő közötti különbség az, amiért a biztosító ilyen esetekben felel. Az elsőfokú bíróság a szakvélemények enyhén bizonytalankodó megfogalmazása alapján nem látta egyértelműen bizonyítottnak a maradandóságot, csak a baleset tényét állapította meg, így az első kör végén egy szerény mértékű kártérítés került megállapításra. Arra is hiába hivatkozott a károsult, hogy emiatt nyugdíja mellett nem tud 70 éves koráig dolgozni, ameddig tervezte, ezért jelentős a keresetvesztesége.

Másodfokon azonban a bíróság máshogy értelmezte az orvosszakértői véleményt, elfogadta, hogy az ütközések nélkül sokkal jobb állapotban lehetne a volt parkolóőr térde, így az eredetileg megítélt kártérítés helyett annak kb. négyszeresét kapta meg végül az idős úr, illetve így a teljes perköltség is a biztosító nyakába szakadt, végül megérte tehát a közel nyolc(!) évig tartó hercehurca.

Ennek ellenére nem lehetett a károsult teljesen elégedett, mert a 8 év során végig igen alacsony volt a jegybanki alapkamat, a bíróságok által megállapított kamat pedig ehhez kötött. Így a biztosító alig több, mint 10 százalék kamatot kellett fizessen a kártérítés után, míg mondjuk az ingatlan árak ebben az időszakban közel háromszorosukra növekedtek. A kártérítés, amit végül megítélt a bíróság, 2014-ben még nagy segítség lett volna, 8 évvel később már alamizsnának tűnt. A parkolóőr ugyanis – hogy kiesett bevételét pótolja, megnövekedett kiadásait fedezze, eladta a baleset után családi házát, és egy jóval olcsóbba költözött, a különbséget pedig felélte. A kártérítésből ma viszont már nem tudná nagyobbra cserélni szerény hajlékát.

Komoly tanulság következik: ez bizony mindenkinek a saját kockázata. A károkozó köteles helyreállítani az eredeti állapotot (persze ezt nem szó szerint, hanem megfelelő kártérítés fizetéseként kell érteni), azonban az már nem a károkozó, illetve a biztosítója felelőssége, hogy a károsult pénzügyi döntéseiért helytálljon. Keresetveszteség érte a károsultat, és nőttek a kiadásai? Az okozó fizesse meg! De ha a pillanatnyi pénzzavar megoldására a károsult magas kamatozású hitelt vesz fel, az már az ő dolga, a kártérítést nem növeli. Ugyanez a helyzet a lízingre vett autó összetörése esetén: a károkozó az autó árával tartozik, és ha az nem fedezi a banki tartozást, úgy a károsult pénz és autó nélkül marad, az a károsult pénzügyi döntésének az eredménye, a károkozónak ezért nem kell többet fizetnie. És jelen ügyben is ez történt: ha a biztosító azonnal fizet, a parkolóőr nem kényszerült volna az ingatlana eladására. Akkor még senki nem tudhatta, hogy fognak alakulni a kamatok és a lakásárak, így utóbb az eladás nem tűnik jó ötletnek, de ez nem a biztosító hibája, az időhúzásra sajnos a kamaton kívül nincs egyéb szankció – így marad a keserű szájíz. Hogy jól van-e ez így? Ezt nem tisztünk eldönteni, sem minősíteni.