Igazi katasztrófa: amikor a gyorshajtó és az elsőbbséget meg nem adó találkozik
Elsőbbsége annak van, akinek megadják, tartja a bugyuta közmondás. Olyan szempontból sajnos tényszerű a megállapítás, hogy a KRESZ és úgy általában a jog egy absztrakt jelenség. Tényleges fizikai védelmet sosem nyújt, csak az optimális és elvárt magatartásokat írja le, szükség esetén pedig utólag szankcionál. Amikor viszont két szabályszegő találkozik, akkor lópikulát sem ér balesetmegelőzési szempontból.
A baleseti statisztikák szerint a gyorshajtás és az elsőbbségadás szabályainak megsértése okozza a legtöbb közlekedési balesetet. Amikor pedig ezek a szabálytalanságok találkoznak, a végeredmény katasztrofális tud lenni. A logika azt diktálná, hogy a védett útvonalon közlekedőknek mindig elsőbbségük van, hiszen a KRESZ sem úgy fogalmaz, hogy a "sebességhatárokat betartó járműveknek" kell szabad utat biztosítani.
A valóság azonban többnyire mást mutat. Mivel az ilyen körülmények között bekövetkező balesetek jelentős része személyi sérüléssel is jár, a hatóságok is lehetőséget kapnak álláspontjuk artikulálására. Hát, hogy is mondjam, nem szokták megdicsérni egyik felet sem. De ne szaladjunk ennyire előre.
A közlekedési szituáció sajnos tipikus: Mindenki siet valahová, a macisajtnál - STOP táblánál várakozó autós gyöngyöző homlokkal várja, hogy végre beférjen két autó közé, a védett útvonalon közeledő társa pedig jóval a megengedett legnagyobb sebesség felett halad.
Mindkét érintett biztonságosnak véli a szituációt, aztán mégsem adja ki, csatt!
Nekem volt elsőbbségem! - mondja utólag a gyorshajtó. Úgy láttam, hogy még elég messze van! - kontrázik az elsőbbséget nem adó. A hatóság végül mindkettejüket elmarasztalja. De miért? Azért, mert a baleset a két szabályszegés metszéspontjában manifesztálódott, ha bármelyiket kivesszük az egyenletből, össze sem találkoznak. Eklatáns példája ennek a mentőautóval ütköző szabálytalan motoros, vagy éppen az ismert sorozatszínésznő tragikus kimenetelű balesete.
A bírói joggyakorlat egységes abban, hogy az úgynevezett sértetti közrehatást is vizsgálni kell az ilyen közlekedési balesetek megítélése során, és az sem ritka, hogy mindkét fél felelősségét megállapítják. Sőt, az is előfordul, hogy az elsőre nyilvánvaló közlekedési szituáció 180 fokos fordulatot vesz a hivatalos eljárás során.
Sértetti közrehatás
A köznyelv a bűncselekmények során ezt a fogalmat gyakran úgy értelmezi, hogy az áldozat tehet arról, hogy sértetté vált, ez pedig felmenti a másik felet a felelősség alól. A helyzet ennél összetettebb. A sértetti közrehatás egyes szélsőséges esetekben valóban felmenti az elkövetőt, tipikusan ilyen az úgynevezett jogos védelmi helyzet. A legtöbb esetben azonban a sértett viselkedése nem menti fel az elkövetőt, csak árnyalja a felelősség megosztásának kérdését.
Azt vizsgálják ilyenkor a hatóságok, hogy az egyik fél magatartása milyen mértékben hatott közre a cselekmények és következmények kialakulásában. Az ilyen közlekedési baleseteknél ez ráadásul többnyire oda-vissza vizsgálandó, hiszen mindkét sofőr lehet sértett és elkövető is egyben. Ilyen esetben két büntetőeljárás zajlik egyszerre.
Hovatovább, a joggyakorlat úgy tartja, hogy amelyik gyorshajtó a legnagyobb megengedett sebesség legalább kétszeresével közlekedik (például 50 km/h helyett 100 km/h felett) a védett útvonalon, annak még elsőbbsége sem feltétlenül van. Az ilyen jelentős sebességtúllépés ugyanis minden további nélkül alkalmas arra, hogy a macisajt vagy STOP tábla felől érkező sofőrt megtévessze. Mindenki élt már át ilyet vagy hasonlót: Oldalra néztem, nem jött senki, vagy nagyon messze volt. Mire elindultam, már oda is ért. Honnan a búbánatból került ez ide?
Elég nehéz közlekedési helyzetek ezek, mivel
az emberi szem sok mindenre alkalmas, de pontos távolság- és sebességmérésre egyáltalán nem
Azt csak a Doppler-effektusra vagy a lézertechnikára épülő traffipax tudja. Emiatt a sofőrök maximum becsülni képesek, hogy a másik mikor és mekkora sebességgel keresztezi majd az útvonalukat. Már ha egyáltalán van esélyük észlelni.
Nem csoda hát, hogy az ilyen közlekedési balesetek megítélése komoly jogi felkészültséget igényel és akár hosszú évekig is elhúzódhat. Ezek az esetek sosem fekete-fehérek, de még a szürke ötven árnyalata sem biztos, hogy elegendő tud lenni a pontos rekonstruálásukhoz.
Olyat is látott már az igazságszolgáltatás, hogy az esethez kirendelt gépjármű igazságügyi szakértők sem értettek egyet mindenben, és az sem példa nélküli, hogy az igazságszolgáltatás is enyhít a korábbi, drákói szigorral kiszabott büntetésen amiatt, hogy a sofőrök "koprodukciójának" hiányában a baleset is elkerülhető lett volna.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
