A lopott autóban hagyott pótkulcs miatt nem fizetne a biztosító egy forintot se
A biztosítókkal folytatott elszámolási jogviták örökzöldnek számítanak. Az autósok a befizetett díjak ellenében szolgáltatást várnak kifogások helyett, a biztosítók viszont elvárják, hogy a járműtulajdonosok is tegyenek meg minden tőlük telhetőt a káresemények megelőzése és a kárenyhítés érdekében. A bíróság meg végül mindenkit elmarasztal.
Ez a történet szokványos, már-már triviális. Az autós teljes körű casco biztosítást kötött, a közterületen tárolt új autóját nem is merné másként tartani. A forgalmit és a pótkulcsot a kesztyűtartóban tárolta, mi baj lehet alapon. Az autót annak rendje és módja szerint megfújták egyik éjszaka a tolvajok, a biztosító pedig kérte volna a forgalmit és a pótkulcsot is a kifizetés szerződéses előfeltételeként. Hoppá.

Az autós viszont nem esett kétségbe, abban biztos volt, hogy a forgalmit nem kérheti a biztosító. A pótkulcs viszont más téma. A biztosítók úgy fogalmaznak az ÁSZF-jeikben, hogy "amennyiben a gépjárművet annak elzáratlanul vagy őrizetlenül hagyott és előzetesen megszerzett indítókulcsának, kódkulcsának stb. (az indítást és elvitelt lehetővé tevő eszközöknek) felhasználásával lopták el", a biztosító mentesül a helytállási kötelezettsége alól.
Elsőre úgy tűnhet, hogy ilyen esetben az autós lyukra futott, a pótkulcs kesztyűtartóban tárolásával eleve el sem indult a kifizetésért folytatott harcban. Csakhogy,
a jogban igen jelentős szerepet tölt be az úgynevezett nyelvtani jogértelmezésre épülő szemantikai különbségtétel
Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy egy autót a saját kulcsának felhasználásával nyitottak-e fel és indítottak be a tolvajok, vagy úgynevezett feltöréses (dolog elleni fizikai erőszak) módszerrel jutottak be a járműbe, a pótkulcs jelenlétéről mit sem sejtve.
Szóval a biztosító fityiszt mutatott az autósnak, utóbbi viszont pert indított a bíróságon, ami jár az jár alapon. Az elsőfokú bíróság az autósnak adott igazat és 70-30 százalékos kármegosztást írt elő a biztosítónak terhesebb formában. A biztosító viszont fellebbezett, amely nyomán a másodfok neki adott igazat, az autósnak pedig nem csak, hogy nem ítélt meg kártérítést, de még az illetékeket és egyéb perköltségeket is a nyakába varrta volna. Ebből majd megtanulja, hogy miért nem tartjuk az autóban a pótkulcsot!

A tolvajok által meglopott autós viszont úgy látta, éppen elég büntetés volt neki az autó elvesztése, a biztosító részére már nem hagyja, hogy megkopasszák. Úgynevezett felülvizsgálatot kezdeményezett a legfelsőbb bírósági fórum előtt (Kúria), ahol látták, hogy elvi jelentőségű kérdéssel van dolguk, ezért felülvizsgálták az egész ügyet és úgynevezett szerkesztett egyedi határozatot (döntvényt) is kiadtak az eset kapcsán.
Szerkesztett egyedi határozatok rendszere: a jogegységesítés puhább eszköze
A Kúria elvi iránymutatási eszközei mellett a döntvények másik nagy kategóriája a szerkesztett egyedi határozatok rendszere. A határozat megszerkesztése azt jelenti, hogy az arra hivatott testület (pl. egy folyóirat szerkesztői) a birosag.hu online felületén – jogszabály rendelkezése alapján kötelezően – közzétett, anonimizált bírósági határozatok gyűjteményében szereplő, egyedi ügyben született határozatok közül egyes határozatokat – azok érdekességére, a tárgyalt jogkérdés komplexitására, elvi jelentőségére tekintettel – kiemel, azokat megszerkeszti (tömöríti, kijavítja a jegyzőkönyvben szereplő hibákat, emészthetőbbé teszi a jogi bikkfanyelvet), ellátja az adott döntvénytípusnak megfelelő számmal (BH2002. 487.), fejléccel, és a megszerkesztett döntvényt az adott döntvénytípusnak megfelelő forrásban (jogi folyóirat, elektronikus jogi adatbázis) közzéteszi.
Ezen "döntvények" meghozatalának viszont nincs semmilyen jogszabályi alapja, és kötőerővel sem rendelkeznek, tehát tulajdonképpen nem is tekinthetőek jogegységesítési eszköznek. Ennek az a fontos gyakorlati következménye, hogy egy egyedi ügyben akár a Kúriának, akár egy alsóbb fokú bíróságnak megvan a lehetősége arra, hogy egy szerkesztett döntéssel (pl. egy BH-val) ellentétes döntést hozzon amiatt, hogy az eljáró bírói tanács másként értelmezi a jogot.
Fontos tudni, hogy a bíróság a saját döntéséhez sincs kötve, ami olyan helyzetet is eredményezhet, hogy a Kúria egyes tanácsai is eltérően értelmeznek egy jogkérdést, és az egymásnak ellentmondó egyes döntések BH-ként is megjelenhetnek. Többek között ilyen esetekben lehet indokolt egy jogegységi határozat meghozatala!
Kiemelendő, miszerint kizárólag a Kúria (mint legfelsőbb igazságszolgáltatási fórum) döntései jelennek meg BH-k formájában.
A Kúria szerint ilyen esetben először azt kell eldönteni, hogy a vőlegény esett-e vagy ugrott, amikor a mozgó autóból az úttestre került. Vagyis azt kell megvizsgálni, hogy az autót miként lopták el a tolvajok.

Azért nem mindegy ez, mert a jogszabályok szerint csak a kideríthetetlenné vált lényeges körülményekkel aránylagos mentesülésre van lehetőség, vagyis a biztosító helytállási kötelezettsége csak annyiban nem áll be, amennyiben kideríthetetlenné válnak egyes lényeges körülmények.
Ebben a konkrét esetben ez a kérdés különös jelentőséggel bírt, mivel a leglényegesebb körülmény (a lopás megtörténte) nem vált kideríthetetlenné
Lopáskár esetén valamennyi indítókulcs, indítókártya hiánytalan átadása elsősorban annak bizonyítását szolgálja, hogy a gépkocsit nem az erre a célra rendszeresített és a jogszerű használó birtokában lévő eszközzel vitték el, tehát ténylegesen lopás történt és nem biztosítási csalás kísérletéről van szó. A Kúria szerint ilyesmiről szó sem volt, a biztosító soha nem vitatta, hogy a gépkocsit valóban ellopták.
Az viszont valóban kideríthetetlenné vált a bíróság szerint, hogy az autós kármegelőzési kötelezettség körében elkövetett szerződésszegése hozzájárult-e az eltulajdonítás megkönnyítéséhez, a gépkocsi eltulajdonítást követő értékesítéséhez, avagy ettől teljesen függetlenül lopták el a gépkocsit, és szerencsétlen időbeli egybeesés volt csak a pótkulcs eltűnése-kesztyűtartóban hagyása.

A kérdést végül az döntötte el, hogy az autós a pótkulcs leadásának elmaradásával kapcsolatban azt állította, hogy az semmilyen formában nem hatott közre a lopás bekövetkezésében. Ezzel a bíróság is maradéktalanul egyet tudott érteni és rögzítette, hogy
a csomagtartóban vagy kesztyűtartóban hagyott kulcs valóban nem alkalmas arra, hogy az eltulajdonítás során a járművet annak felhasználásával nyissák fel a tolvajok
Ez minőségileg más helyzet, mint amikor az autós az utcán elejti a kulcsot, a tolvaj pedig azt felkapva nyitja ki az autót, majd a kulcs segítségével indítja be, lovasítja meg. Ahogyan az is más megítélés alá esik, amikor az autós járó motorral, nyitva hagyott ablakokkal-ajtókkal hagyja magára az autót (beszalad a boltba vagy kinyitja a garázskaput) és a tolvajnak csak be kell pattannia a volán mögé.

A bíróság leszögezte, hogy a kulcsoknak és a forgalmi engedélynek a gépkocsiban hagyását azonban helyesen a kármegelőzési kötelezettség körében elkövetett mulasztásnak kell minősíteni. Elmulasztásának jogkövetkezménye pedig nem a biztosító teljes mentesülése, hanem a kártérítés általános szabályainak az alkalmazása.
a gépkocsi kesztyűtartójában vagy csomagtartójában hagyott kulcs vagy forgalmi engedély a biztosító kockázatát nem fokozza, az eltulajdonítás valószínűségét nem növeli, annak végrehajtását nem könnyíti meg
Ugyanakkor a bíróság azt is leszögezte, hogy a gépjárművek eltulajdonításának célja általában azok újraértékesítése, ismételt forgalomba helyezése. Ezt pedig az eredeti kulcs és forgalmi engedély birtoklása lényegesen megkönnyíti. Ezért a közbiztonság alakulására és a gépjárműlopások számára figyelemmel, kármegelőzési kötelezettsége keretében minden tulajdonostól elvárható az ítélet indokolása szerint, hogy őrizetlenül hagyott járművében ilyen tárgyakat ne tároljon.

Ebben a szituációban a biztosító nem mentesülhet a helytállási kötelezettsége alól, csak úgynevezett kármegosztásnak van helye
Annak mértékét pedig a jogerős ítélet 70-30 százalékban állapította meg, a biztosító terhére. Vagyis az autós a kárösszeg 70 százalékát megkapta, a maradék 30-at pedig beosztotta tanulópénznek.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
