TC: Olyan, mint a gép ami az Ötödik Elemben építi Lilut?
BB: Pontosan. Egy lisztfinomságú műanyagkompozit porból épít,
amit egy 3D-s nyomtatófej végez. Megbuherált normál HP nyomtatófej,
csak nem festéket fúj, hanem ragasztót.
Húz egy réteget, a számítógép felszeleteli, aztán azt a
réteget megragasztja, majd a következő réteget és így szép lassan
fölépül a modell. Ez körülbelül öt óra alatt készült el, és így
üregesen olyan 160 ezer forintba kerül, mert az anyag nagyon drága.
A tömör makett olyan fél misi lenne.
TC: Mit kell beadni a gépbe? A rajzot?
BB: Felületmodellt. Egy sztereo litográfia fájlt kell
kimenteni számítógépen, és akkor magától megépíti.
TC: Milyen programmal?
BB: Rhinoceros, az autóiparban is elismert felületmodellező. A
látvány pedig 3D Studio-ban, ha érdekel, tudok pár képet mutatni itt a
gépen. Meg vannak itt még kézirajzok, az elejéről.
TC: Ezzel kezdtél?
BB: Persze. Megnéztem az autót, hogy milyen legyen, és ugye a
kabrió jellegű kupé volt az, ami tetszetős, és akkor gondoltam, hogy
meglovagolom ezt a CC koncepciót. Ez egy paralelogramma alakú autó
volt, tehát mintha megdöntötték volna előre az egészet, itt az eleje is
paralelogramma alakú volt, hát ma már ilyet nem csinálnak.
Hátradöntöttem a lámpákat, beleintegráltam az indexeket, ami külön
trapéz alakú volt, hátra megdöntöttem az egészet, és egy spoilert
csináltam neki. Az egész sziluettjét megtartottam oldalról, a
tengelytávot kitoltam, és a fecskefarkokat is ugyanúgy meghagytam. Nem
is gömbölyítettem, csak megpróbáltam kicsit lendületesebbé tenni az
egészet.
TC: Tehát te abszolút nem a hipermodern vonalat akartad
meglovagolni.
BB: Nem, direkt ügyeltem arra, hogy reális is legyen. Sokan
mondták, hogy akár most is el tudnák képzelni az utcán.
TC: A műszaki tartalommal foglalkoztál, vagy arra már végképp
nem volt energia?
BB: Nem volt idő, de nem is volt elvárás. Tehát ez csak
héjmodell.
Voltak megoldatlan problémák, például az arányokat úgy
kellett eltalálni, hogy beleférjen a tető a csomagtérbe. Mert ez
eléggé nagy, íves tető, az eredeti autó 2+2 üléses volt, én pedig
teljes értékű négyülésessé alakítottam. Kicsit lejjebb van
süllyesztve a négy ülés, de a padlólemezbe simán elfér. A nagy
tetőgörbület miatt lejjebb kellett csúsztatni, más megoldás nem
volt. Elektronikus a tetőmozgatás. Van is erről egy animáció. A
belseje tipikusan a 60-as éveket követi, egy konzollal végig. Ez
automataváltós az amcsi piac miatt, én ezt el is hagytam, nincs
semmilyen kardánbox, hanem itt egy vezérlőpult, esetleg egy kihajló
TFT.
TC: Belülre milyen anyagokat terveztél?
BB: Polírozott alumínium, meg plüssös anyagok. Plüss részek, egy
krómkeret kiemelve, és egy krómbetét még itt a kormányon.
TC: Foglalkoztat téged a belső tér kialakítása, vagy inkább csak
a külső dizájn?
BB: Első mindenképpen a külső, de azért a belsőre is
odafigyelek, vannak dolgok, amik megmozgatnak, szóval azzal is
szívesen eljátszom; a mostani pályázaton valami átfedésest
szeretnék csinálni, hogy négyszemélyes legyen, de kisebb, még ezt
ki kell találni. A Peugeot-hoz gyári színkódokat használtam. Ahogy
látod, az utastér teljesen ki van dolgozva. A lámpák LED-es
megoldásúak. Ezen a képen beraktam a Műegyetem elé. Csináltam egy
képet, aztán
camera matching-gel elhelyeztem.
TC: Adnak értékelést a munkáról, amit beadsz?
BB: Nem, csak helyezést, de az első tíz kapott egy levelet,
hogy számíthat a Peugeot megkeresésére munkával vagy bármivel
kapcsolatban.
TC: Van díjazás?
BB: Igen, bár még nem kaptam meg, de ígérik, hogy hamarosan
megjön. Egy 1000 eurós pénzjutalom lesz, egy francia karóra és egy
DVD-gyűjtemény francia koncepcióautókról, ez az első tíz, illetve
kilenc jutalma. Mert az első 5000 eurót kap, meg az ő makettjét
megépítik majd szeptemberre a Frankfurti Autókiállításra. Annak
ugyan nincs belseje, de külsőleg olyan típusú autó, amitől majd
hanyattesik a közönség, hogy húha, nagyon látványos, dinamikus. Nem
olyan autót választottak, ami konzervatív, és nem is felel meg a
retrónak. Mindig az a bajom, ha így visszagondolok, hogy ennek
semmi retro vonala nincs, ha meg ilyet akarnak, akkor írják ki 2050
luxus sportkupéit, vagy mi.
TC: Mit kellett beküldeni, a rajzokat vagy ezt a makettet?
BB: Csak elektronikus formátumban lehetett beküldeni négy
képet egyenként maximum 500 Kbyte méretben, ami lehetett fénykép a
makettről vagy kézirajz, illetve bármi.
Bognár Béla |
TC: Hogy lettél formatervező?
BB: Igazából a szakom az ipari termék- és formatervezés,
tehát inkább műszaki vonalon vagyok. Egy osztrák-magyar
gépgyártástechnológiai technikumban végeztem, NC-CNC-programozó
vagyok, meg gépkezelő, de a formatervezés is érdekelt. Jobban úgy
'96 óta foglalkozom ezzel a témával, és eddig ezen a két pályázaton
vettem részt. Teljesen magam fejlesztettem ki a technikákat.
Egyedül sajátítottam el a rajzok készítését, a szoftverek
kezelését. Az egyetemen általános tervezés van, kerti szerszámok,
íróasztal, konyhai eszközök, szóval általános ipari termékek, ehhez
semmi köze nincsen.
TC: Hányad éves vagy?
BB: Utolsó, de halasztok.
TC: A pályázatok miatt?
BB: Igen. Amúgy meg ki akarok menni ősztől fél-egy évre egy
neves iparművészeti egyetemre Essenbe, hogy belejöjjek kicsit a
nyelvbe, úgy néz ki, hogy ez már le van zsírozva. Ha ezt elvégzem,
akkor el akarok végezni egy mesterképzést Németországban. Összesen
10 ilyen iskola van a világon, akik az ilyen dolgokat, mint
ez a Peugeot, figyelembe veszik. És akkor némi szponzori
segítséggel fölvesznek. Ez már elég zúzós, mivel másoddiploma.
Elvárják, hogy legyen szakirányú diplomád, meg 10-15 munkából álló
portfólió, meg kemény felvételi van.
TC: Hol található ez a tíz iskola?
BB: Van egy-egy Németországban és Svédországban,
Olaszországban, Angliában és az USÁ-ban kettő-kettő, a többi most
nem jut eszembe.
TC: Van köztük híres stúdió által működtetett?
BB: Nem, a fele állami, a másik fele privát. Nagy
összefonódások vannak viszont az autógyárakkal, a németek például a
Mercedessel és az Audival kooperálnak, ott vannak a közelben, oda
járnak az oktatóik. Igazából Magyarországon azért nincs ennek
értelme, mert nincs tanár apparátus. Kint nagyon komolyan megy,
hogy
ezek az iskolák már a nagy cégek projektjein dolgoznak.
Igazából valami ilyet szeretnék megcélozni. Most már van egy
ismeretségem a Fordnál, a Mondeo a produkciós igazgatója. Mondhatni
a barátom lett, és ő írta egy levelében, hogy akkor tudnának velem
foglalkozni, ha jelentkeznék egy ilyen iskolába. Akkor máris
felvennének, mert a Ford eddig csak olyan embereket alkalmazott,
akik egy ilyen iskolát elvégeztek. Az egy dolog, hogy a formát
megtervezem magam, kigondolom, elkészítem, de annak nincsen
áramlástani, műszaki alapja. Valamennyire a formatervezőnek is át
kell látni a műszaki tartalmat, futóművet, mindent. Tehát azt írta,
hogy ha egy ilyen iskolába fölvesznek, akkor szívesen látnának
személyesen, megismernének és akár gyakorlatilag is
alkalmaznának.