- A balesetekkel, sérülésekkel, karcolásokkal el kellett
számolnod?
- Igen, időnként be kellett jelenteni, hogy van-e valami bibi az
autón. Amikor eljöttem a cégtől, kaptam egy levelet, hogy az autón lévő
karcolások, kisebb hibák összértéke 5000 forint, ennek tíz százalékát
vonnák le tőlem, de végül eltekintettek tőle.
- Okozott valamelyik kollégád balesetet?
- Egyszer az egyikük belepukkant valakibe a lámpánál hátulról,
egyértelműen az ő hibája volt.
Minden hónapban összeült egy bizottság, ami megtárgyalta ezeket az
eseteket. Minden autó cascós volt, 10 százalék önerővel. Ez a
bizottság állapította meg, hogy hány forint is a tíz százalék. Ebben az
esetben ez 30 000 forintot tett ki.
- Mennyi volt az átlagkeresetetek havonta körülbelül?
- Nettó 180 000, az autó, a telefon és tízszázalékos éves
prémium.
- Körülbelül mennyi volt a futásteljesítményből a magáncélú
használat?
- Egyharmada talán. Kellett volna vezetnünk egy útnyilvántartást,
de ezt a legtöbben ellinkeskedték, volt, akinél 30-40 000
kilométer is összegyűlt adminisztrálatlanul. Mindenki akkor csinálta
meg, amikor kilépésnél le kellett adnia az autóját.
- Hány ilyen személyi használatú autó volt a cégnél?
- 200 biztos.
- Rendőri ügyek, szabálysértési ügyek voltak?
- Ilyenre nem emlékszem,
viszont egyszer-kétszer jött egy levél, e-mail, hogy valaki
összetűzésbe keveredett az úton egy céges autónkkal, kaptunk
fényképet a rokkantparkolóban álló kocsiról. Ezeket egy főnöki
ejnyebejnyével elrendezték.
- Te hogy közlekedtél az autóval? Mint a sajátoddal, vagy azért
kíméletlenebbül?
- Hááát... valamivel kevésbé vigyáztam rá, mintha a sajátom lett
volna. 1,4-es benzines, 150-160 körül közlekedtem vele pályán,
országúton 120-130-cal.
- És a többiek?
- Mindenki vérmérséklete szerint, nem tűnt fel, hogy pusztán az
ingyenautó, a felelősség hiánya megváltoztatta volna a vezetési
stílusukat.
N. egy éve egy raktárfelszerelési tárgyakat gyártó és forgalmazó cég
területi képviselője. Az új helyen 1,9 literes, PDTDI motoros autót
kapott - a típust konspiratív okokból inkább hagyjuk.
- Mióta vagy ennél a cégnél?
- Egy éve.
- Mennyi van az autóban?
- 80 000 kilométer.
Eladott cégautók
N. kocsijában jövőre 160 000 kilométer lesz, így adja el majd a cég. Kétéves autó, 160 ezerrel: tuti, hogy nem így kerül majd az új tulajhoz. Anyukámnak volt egy 1,6-os Passatja, öt év alatt 440 000 kilométer került bele egy naaagy állami cégnél. Elárverezték, egy kereskedő megvette. Pár héttel később az autó egykori sofőrje találkozott a kocsival egy lerakatban. 140 ezret mutatott az óra.
- A szervizelés ugyanúgy megy, mint a mobilcégnél?
- Igen, de hogy nem vagyok mindennap bent, a mosást, tisztítást
én csinálom, és az olajat is ellenőrzöm alkalmanként.
Én vagyok a felelős a szervizeléséért, de a cég leszervez
mindent, nekem csak oda kell vinnem az autót karbantartásra,
gumicserére.
- Odafigyelsz annyira a kocsira, mintha a sajátod lenne?
- Igen. Például amióta mondták (nem a forgalmazó, nem is a cég,
más), hogy a turbót célszerű hűteni leállítás előtt, azóta ha kiállok
az autópályán tankolni, nem állítom le rögtön a motort. A guminyomást
is rendszeresen nézem. Ezzel az autóval dolgozom, ebben élek, persze,
hogy figyelek rá.
- A kocsit viheted külföldre is?
- Igen, csak az ottani tankolást nem fizeti a cég. De magyar
SHELL- és ÖMV-kártya jár az autóhoz, itthon megtankolom, aztán 900
kilométert el lehet vele menni.
- Különben a fogyasztásra nem kell vigyáznod?
- Nem. Nem, olyan 7,5 liter körül eszik az autó.
- Ez milyen tempót jelent?
- Ha országúton hétközben munkaügyben autózom, lassabban megyek,
mint általában.
A cég a telefonon követi a mozgásomat, egy számítógép mindig tudja,
melyik cella körzetében vagyok. Így hát utazós munkanapokon nem
sietek, mert ha túl hamar érek haza, a központban úgy tűnik, nem
dolgoztam eleget. Nem érdekem, hogy rohanjak: minél később vagyok
otthon, annál jobb.
- És egyébként?
- Ha megyek fel a központba, autópályán 180 körül, de van
kolléga, aki tartós 210-zel közlekedik. Többen meg is chippeltették az
autót, hogy jobban menjen,
a tíz cégautóból háromban van tuning.
- A cég fizette?
- Nem, saját pénzből vették, persze be kellett jelenteniük
előtte.
- És a cég jóváhagyta?
- Igen.
- Mi történik, ha a rendőrök megmérnek?
- A múltkor volt ilyen esetem, pénzbírságot kaptam, a főnökömmel
megbeszéltük, kifizettem.
El tudná simítani, de ehhez az eszközhöz csak akkor igyekszünk
nyúlni, ha jogosítvány forog veszélyben. 20-30 ezer forintért nem
érdemes ezeket a kártyákat kijátszani. Különben az elmúlt évben a tíz
autót számláló flottából két embernek volt gyorshajtása.
- Tíz, rendszeresen gyorshajtó autóból egy év alatt két mérés? Ilyen
jól működik a rendőrségünk?
- Igen, de végül is ebből a tíz sofőrből három olyan van, mint
én, aki rendszeres gyorshajtó, van két-három nagyon óvatos vezető, a
többiek a kettő között.
- Mi a helyzet nálatok, ha baleset történik?
- Cascósak az autók, a kötelező bonus-malus változását pontosan
nem ismerem, de úgy tudom, egyedi szerződést kötöttünk a biztosítóval.
- Tehát nincs felelősséged, ha balesetet okozol?
- Nézd, a főnököm azt az elvet vallja, hogy
direkt senki sem csinál balesetet, az önerőt is átvállalja a
cég.
- Itt most mennyi a havi pénz, átlagosan, amiből élned kell?
- 160 000.
- Tegyük fel, hogy havonta mondjuk 200 000 forint körüli pénzt
kapsz, de ebből már neked kell fenntartanod, tankolnod az autót.
Máshogyan vezetnél?
- Hát, ha az ember saját pénzéről van szó, az befolyásolna,
persze. De nem hinném, hogy lényegesen változtatnék a vezetési
stílusomon.
És az újságírók?
Ahány ember, annyiféle. Van kolléga, aki a 200+ lóerős sportautót minden lelkiismeret-furdalás nélkül kiviszi a Hungaroringre nyílt napra. Van, aki ilyet nem tesz, ellenben bizony néha kér még egy rundot a körforgalomban, hadd szóljon az a gumi. Van, aki jobban kíméli a kölcsönkocsit a sajátjánál. Na, ilyen azért nagyon kevés van. Egy biztos: továbbra is azt ajánljuk Önöknek, alaposan gondolják meg, mielőtt a forgalmazótól öt-tizenöt százalék kedvezménnyel megveszik a 10-20 ezer kilométert futott tesztautót.
Levélben jött képárnyaló vélemény
Tisztelt Szerkesztőség!
A céges autó önmagában még nem késztet ámokfutásra. Ez
100%-ban saját tapasztalat! Az előző cégnél, ahol dolgoztam,
egyszerűen nem lehetett rally nélkül teljesíteni az
elvárásokat. Budapesti telephely, hetente 2-4 vidéki út,
nemritkán 600-700 km naponta. Nemegyszer megtörtént, hogy
délután 3-4 felé, amikor már hazafelé tartottunk Zalából,
Vasból, az autópályán kaptuk a telefont, hogy irány Pécs! Így
legyen nyugodt, megfontolt és szabályos az ember. Az autók
évente 100.000 km fölött futottak. Apropó autók! Full null
felszereltség, alkalmanként rádió nélkül! 12 órát zötykölődni
egy dobozos autóban úgy, hogy még a Petőfit sem hallgathatja a
proletár, hát, elég kemény. A főnökkel nem vitatkozhattunk, a
család nem tehet semmiről, így hát az ember büntette a cégest!
Most új cég, új autó, no stress, no rally. Idejében tudok
indulni, idejében érkezem, és az utazást is élvezem.
A legjellemzőbb adat végezetül: előző cég 1,3 vvti 10-11
liter, most 1,9 tdi 6-6,5 liter. És a tanulság: csak az becsül
bármit is, akit megbecsülnek!
Üdvözlettel: L
V.
A 31 éves V. egy dohány-nagykereskedés áruterítője Budapesten.
Másfél literes, hatéves dízel Opel Combóval jár, naponta hatvan
kilométert autózik a városban hétfőtől péntekig. Gyorsan.
- Vigyázol az autóra úgy, mint a sajátodra?
- Na, látnád csak a sajátomat! Sokkal jobban figyelek a Combóra,
csak meleg motornál nyomom neki, tiszta, van benne olaj.
Munkaeszköz, ha nincs, nem tudok dolgozni, nem keresek: muszáj rá
vigyázni. A legkisebb hibát is bejelentem, és figyelek, hogy
rendesen megcsinálják. Persze van kolléga, aki máshogy áll hozzá,
dzsuvában él; embere válogatja.
- És mennyire vezetsz sietősen?
- Muszáj, be kell tartanom a szoros szállítási időket, egy-két
piros lámpa is simán becsúszik.
- Mi van, ha becsúszik egy koccanás?
- A más hibájából bekövetkezett baleset nem gond, ha saját hibás
az ügy, a kollégák próbálnak segíteni egymáson, van, hogy megcsináljuk
a kocsit neki. Casco sajnos nincs.
- A fogyasztásra kell vigyázni?
- Nem, de nem is vigyáznék.
Én a vezetésnek élek, 3000 alatt nemigen váltok. Nálam 7,2
litert eszik a Combo, de sokan eljárnak vele hét liter alatt.
- Mi az, amit máshogy csinálnál a saját autóddal?
- A parkolás.
Kevés a rakodási terület, ráadásul a közterületesek, aki dolgozna,
azt csesztetik, aki rakodási területen áll, nem. Legalább minden
másnap-harmadik nap meg kell állnom tilosban, de nem lehet tökölni: ha
elmegy 10-15-20 perc a parkolással, a menetidőn kell behozni utána.
T.
T. egy szereléstechnikai cég területi képviselője volt még nemrég, egy nap tíz ügyfelet kellett meglátogatnia, muszáj volt sietnie.
- Milyen autóval jártál? ?
- Ezres Suzuki volt, menni kellett vele keményen. Ha nem siet
vele az ember, 5-6 literből elvan, nálam nemegyszer 7,5 litert
fogyasztott.
- Ha a tied lett volna, jobban vigyázol rá?
- Persze. Ha a sajátommal kell járnom, saját pénzből tankolok,
szervizelek, nem így hajtom. De nem én vagyok a csúcs,
volt, aki minden kanyarban kézifékkel fordult, hidegen is padlóba
taposta a gázt, füstöltette a még szőrös gumit az 1,2-es Astrán.
Persze aztán volt olyan is, aki kétnaponta porszívózta a kocsit.
---
Na szóval. Csak, mert céges autó tűnik fel a tükörben, még nem kell megrémülni, lehúzódni és felkészülni a káromkodásra. Aki nem a saját kocsijával jár, még lehet rendes ember, köztük sem sokkal több a lelketlen, nemtörődöm, a forgalom többi tagját is veszélyeztető autógyilkos, mint azok között, akiknél a saját nevük van az autójuk forgalmijába írva. Attól, hogy kevesebb a felelősség, még nem feltétlenül több a kockázatvállalás. Reméljük.