Cégautó és úti morál

2006.04.14. 08:28

- A balesetekkel, sérülésekkel, karcolásokkal el kellett számolnod?
- Igen, időnként be kellett jelenteni, hogy van-e valami bibi az autón. Amikor eljöttem a cégtől, kaptam egy levelet, hogy az autón lévő karcolások, kisebb hibák összértéke 5000 forint, ennek tíz százalékát vonnák le tőlem, de végül eltekintettek tőle.
- Okozott valamelyik kollégád balesetet?
- Egyszer az egyikük belepukkant valakibe a lámpánál hátulról, egyértelműen az ő hibája volt. Minden hónapban összeült egy bizottság, ami megtárgyalta ezeket az eseteket. Minden autó cascós volt, 10 százalék önerővel. Ez a bizottság állapította meg, hogy hány forint is a tíz százalék. Ebben az esetben ez 30 000 forintot tett ki.
- Mennyi volt az átlagkeresetetek havonta körülbelül?
- Nettó 180 000, az autó, a telefon és tízszázalékos éves prémium.
- Körülbelül mennyi volt a futásteljesítményből a magáncélú használat?
- Egyharmada talán. Kellett volna vezetnünk egy útnyilvántartást, de ezt a legtöbben ellinkeskedték, volt, akinél 30-40 000 kilométer is összegyűlt adminisztrálatlanul. Mindenki akkor csinálta meg, amikor kilépésnél le kellett adnia az autóját.
- Hány ilyen személyi használatú autó volt a cégnél?
- 200 biztos.
- Rendőri ügyek, szabálysértési ügyek voltak?
- Ilyenre nem emlékszem, viszont egyszer-kétszer jött egy levél, e-mail, hogy valaki összetűzésbe keveredett az úton egy céges autónkkal, kaptunk fényképet a rokkantparkolóban álló kocsiról. Ezeket egy főnöki ejnyebejnyével elrendezték.
- Te hogy közlekedtél az autóval? Mint a sajátoddal, vagy azért kíméletlenebbül?
- Hááát... valamivel kevésbé vigyáztam rá, mintha a sajátom lett volna. 1,4-es benzines, 150-160 körül közlekedtem vele pályán, országúton 120-130-cal.
- És a többiek?
- Mindenki vérmérséklete szerint, nem tűnt fel, hogy pusztán az ingyenautó, a felelősség hiánya megváltoztatta volna a vezetési stílusukat.

N. egy éve egy raktárfelszerelési tárgyakat gyártó és forgalmazó cég területi képviselője. Az új helyen 1,9 literes, PDTDI motoros autót kapott - a típust konspiratív okokból inkább hagyjuk.

- Mióta vagy ennél a cégnél?
- Egy éve.
- Mennyi van az autóban?
- 80 000 kilométer.

Eladott cégautók

N. kocsijában jövőre 160 000 kilométer lesz, így adja el majd a cég. Kétéves autó, 160 ezerrel: tuti, hogy nem így kerül majd az új tulajhoz. Anyukámnak volt egy 1,6-os Passatja, öt év alatt 440 000 kilométer került bele egy naaagy állami cégnél. Elárverezték, egy kereskedő megvette. Pár héttel később az autó egykori sofőrje találkozott a kocsival egy lerakatban. 140 ezret mutatott az óra.

- A szervizelés ugyanúgy megy, mint a mobilcégnél?
- Igen, de hogy nem vagyok mindennap bent, a mosást, tisztítást én csinálom, és az olajat is ellenőrzöm alkalmanként. Én vagyok a felelős a szervizeléséért, de a cég leszervez mindent, nekem csak oda kell vinnem az autót karbantartásra, gumicserére.
- Odafigyelsz annyira a kocsira, mintha a sajátod lenne?
- Igen. Például amióta mondták (nem a forgalmazó, nem is a cég, más), hogy a turbót célszerű hűteni leállítás előtt, azóta ha kiállok az autópályán tankolni, nem állítom le rögtön a motort. A guminyomást is rendszeresen nézem. Ezzel az autóval dolgozom, ebben élek, persze, hogy figyelek rá.
- A kocsit viheted külföldre is?
- Igen, csak az ottani tankolást nem fizeti a cég. De magyar SHELL- és ÖMV-kártya jár az autóhoz, itthon megtankolom, aztán 900 kilométert el lehet vele menni.
- Különben a fogyasztásra nem kell vigyáznod?
- Nem. Nem, olyan 7,5 liter körül eszik az autó.
- Ez milyen tempót jelent?
- Ha országúton hétközben munkaügyben autózom, lassabban megyek, mint általában. A cég a telefonon követi a mozgásomat, egy számítógép mindig tudja, melyik cella körzetében vagyok. Így hát utazós munkanapokon nem sietek, mert ha túl hamar érek haza, a központban úgy tűnik, nem dolgoztam eleget. Nem érdekem, hogy rohanjak: minél később vagyok otthon, annál jobb.
- És egyébként?
- Ha megyek fel a központba, autópályán 180 körül, de van kolléga, aki tartós 210-zel közlekedik. Többen meg is chippeltették az autót, hogy jobban menjen, a tíz cégautóból háromban van tuning.
- A cég fizette?
- Nem, saját pénzből vették, persze be kellett jelenteniük előtte.
- És a cég jóváhagyta?
- Igen.
- Mi történik, ha a rendőrök megmérnek?
- A múltkor volt ilyen esetem, pénzbírságot kaptam, a főnökömmel megbeszéltük, kifizettem. El tudná simítani, de ehhez az eszközhöz csak akkor igyekszünk nyúlni, ha jogosítvány forog veszélyben. 20-30 ezer forintért nem érdemes ezeket a kártyákat kijátszani. Különben az elmúlt évben a tíz autót számláló flottából két embernek volt gyorshajtása.
- Tíz, rendszeresen gyorshajtó autóból egy év alatt két mérés? Ilyen jól működik a rendőrségünk?
- Igen, de végül is ebből a tíz sofőrből három olyan van, mint én, aki rendszeres gyorshajtó, van két-három nagyon óvatos vezető, a többiek a kettő között.
- Mi a helyzet nálatok, ha baleset történik?
- Cascósak az autók, a kötelező bonus-malus változását pontosan nem ismerem, de úgy tudom, egyedi szerződést kötöttünk a biztosítóval.
- Tehát nincs felelősséged, ha balesetet okozol?
- Nézd, a főnököm azt az elvet vallja, hogy direkt senki sem csinál balesetet, az önerőt is átvállalja a cég.
- Itt most mennyi a havi pénz, átlagosan, amiből élned kell?
- 160 000.
- Tegyük fel, hogy havonta mondjuk 200 000 forint körüli pénzt kapsz, de ebből már neked kell fenntartanod, tankolnod az autót. Máshogyan vezetnél?
- Hát, ha az ember saját pénzéről van szó, az befolyásolna, persze. De nem hinném, hogy lényegesen változtatnék a vezetési stílusomon.

És az újságírók?

Ahány ember, annyiféle. Van kolléga, aki a 200+ lóerős sportautót minden lelkiismeret-furdalás nélkül kiviszi a Hungaroringre nyílt napra. Van, aki ilyet nem tesz, ellenben bizony néha kér még egy rundot a körforgalomban, hadd szóljon az a gumi. Van, aki jobban kíméli a kölcsönkocsit a sajátjánál. Na, ilyen azért nagyon kevés van. Egy biztos: továbbra is azt ajánljuk Önöknek, alaposan gondolják meg, mielőtt a forgalmazótól öt-tizenöt százalék kedvezménnyel megveszik a 10-20 ezer kilométert futott tesztautót.

Levélben jött képárnyaló vélemény

Tisztelt Szerkesztőség!
A céges autó önmagában még nem késztet ámokfutásra. Ez 100%-ban saját tapasztalat! Az előző cégnél, ahol dolgoztam, egyszerűen nem lehetett rally nélkül teljesíteni az elvárásokat. Budapesti telephely, hetente 2-4 vidéki út, nemritkán 600-700 km naponta. Nemegyszer megtörtént, hogy délután 3-4 felé, amikor már hazafelé tartottunk Zalából, Vasból, az autópályán kaptuk a telefont, hogy irány Pécs! Így legyen nyugodt, megfontolt és szabályos az ember. Az autók évente 100.000 km fölött futottak. Apropó autók! Full null felszereltség, alkalmanként rádió nélkül! 12 órát zötykölődni egy dobozos autóban úgy, hogy még a Petőfit sem hallgathatja a proletár, hát, elég kemény. A főnökkel nem vitatkozhattunk, a család nem tehet semmiről, így hát az ember büntette a cégest!
Most új cég, új autó, no stress, no rally. Idejében tudok indulni, idejében érkezem, és az utazást is élvezem.
A legjellemzőbb adat végezetül: előző cég 1,3 vvti 10-11 liter, most 1,9 tdi 6-6,5 liter. És a tanulság: csak az becsül bármit is, akit megbecsülnek!
Üdvözlettel: L

V.

A 31 éves V. egy dohány-nagykereskedés áruterítője Budapesten. Másfél literes, hatéves dízel Opel Combóval jár, naponta hatvan kilométert autózik a városban hétfőtől péntekig. Gyorsan.

- Vigyázol az autóra úgy, mint a sajátodra?
- Na, látnád csak a sajátomat! Sokkal jobban figyelek a Combóra, csak meleg motornál nyomom neki, tiszta, van benne olaj. Munkaeszköz, ha nincs, nem tudok dolgozni, nem keresek: muszáj rá vigyázni. A legkisebb hibát is bejelentem, és figyelek, hogy rendesen megcsinálják. Persze van kolléga, aki máshogy áll hozzá, dzsuvában él; embere válogatja.
- És mennyire vezetsz sietősen?
- Muszáj, be kell tartanom a szoros szállítási időket, egy-két piros lámpa is simán becsúszik.
- Mi van, ha becsúszik egy koccanás?
- A más hibájából bekövetkezett baleset nem gond, ha saját hibás az ügy, a kollégák próbálnak segíteni egymáson, van, hogy megcsináljuk a kocsit neki. Casco sajnos nincs.
- A fogyasztásra kell vigyázni?
- Nem, de nem is vigyáznék. Én a vezetésnek élek, 3000 alatt nemigen váltok. Nálam 7,2 litert eszik a Combo, de sokan eljárnak vele hét liter alatt. - Mi az, amit máshogy csinálnál a saját autóddal?
- A parkolás. Kevés a rakodási terület, ráadásul a közterületesek, aki dolgozna, azt csesztetik, aki rakodási területen áll, nem. Legalább minden másnap-harmadik nap meg kell állnom tilosban, de nem lehet tökölni: ha elmegy 10-15-20 perc a parkolással, a menetidőn kell behozni utána.

T.

T. egy szereléstechnikai cég területi képviselője volt még nemrég, egy nap tíz ügyfelet kellett meglátogatnia, muszáj volt sietnie.

- Milyen autóval jártál? ?
- Ezres Suzuki volt, menni kellett vele keményen. Ha nem siet vele az ember, 5-6 literből elvan, nálam nemegyszer 7,5 litert fogyasztott. - Ha a tied lett volna, jobban vigyázol rá?
- Persze. Ha a sajátommal kell járnom, saját pénzből tankolok, szervizelek, nem így hajtom. De nem én vagyok a csúcs, volt, aki minden kanyarban kézifékkel fordult, hidegen is padlóba taposta a gázt, füstöltette a még szőrös gumit az 1,2-es Astrán. Persze aztán volt olyan is, aki kétnaponta porszívózta a kocsit.

---

A cégautósok

Na szóval. Csak, mert céges autó tűnik fel a tükörben, még nem kell megrémülni, lehúzódni és felkészülni a káromkodásra. Aki nem a saját kocsijával jár, még lehet rendes ember, köztük sem sokkal több a lelketlen, nemtörődöm, a forgalom többi tagját is veszélyeztető autógyilkos, mint azok között, akiknél a saját nevük van az autójuk forgalmijába írva. Attól, hogy kevesebb a felelősség, még nem feltétlenül több a kockázatvállalás. Reméljük.