Jogosítványt Egyiptomban az ember kétféleképpen szerezhet. Vagy levizsgázik és megkapja - vagy megveszi. A taxisok valószínűleg mind veszik. A fekete-fehér festésű Peugeot 504 kombik, 132-es Fiatok, öreg Toyoták, Renault 12-esek, vagy akár Suzuki Swift Sedanok félelmet nem ismerve vágnak be bármi elé, állnak meg a legváratlanabb helyeken, előznek katonai konvojokat.
A kairói közlekedés mesterei soha nem mennek a sávBAN, de mindig a vonalon, így két sávot foghatnak le, és ha előttük valamerre rés nyílik a forgalomban, kétszeres esélyük van befurakodni. A taxaméter minden autó fontos tartozéka, de hogy mire használják, nem tudni: a menetdíjat az út előtt kell kialkudni. Ez egyébként - ha ügyesen alkudtunk -, már-már nevetséges lehet, ami annak tudatában, hogy a benzin literje egy font, a gázolajé kb. 50 piaszter (vidéken még olcsóbb), nem meglepő. Tudják, hány forint egy egyiptomi font? Mintegy 40.
2, A Sivatag
Luxorból Hurghadára a Keleti Sivatagon keresztül konvojban lehet átkelni. Az erre vállalkozó járművek a Kris Kristoffersont, azaz Gumikacsát felidéző nevű Convoy Streeten gyűlnek össze, naponta kétszer. A motortér alját esetleges lerobbanást jelző csöpögések, folyások után kutatva megtükrözik, a rendszámokat regisztrálják. Géppuskával és nagyteljesítményű rádióval felszerelt pickup áll a menet élére, aztán hajrá. A katonai felvezetést a turisták biztonsága indokolja, különösen amióta 1997-ben a dzsihád jegyében lemészároltak egy 58 tagú német turistacsoportot. Ellenük a géppuska jelent védelmet, szomjhalál és defekt ellen inkább a rádió - a mobiltelefónia százkilométerekre a lakott vidéktől nem igazán fejlett.
A Toyota HiLux szűk százas tempót diktált, amit a nagy turistabuszok, a rozzant Peugeot taxik és a mi újdonatúj, alig 1000 kilométert futott, de már összekaristolt Corsánk egyaránt képes volt tartani, sőt, még teljesen értelmetlen előzésekbe is bele-belementek. A forgalom mind a Nílus mellett futó szakaszon, mind bent a sivatagban erősnek mondható, mint mondjuk a mi 4-es főutunk egy hétköznap kora délutánján. Bár a konvoj a felvezetőautót követve a bőven három járműre szabott két sávban folyamatosan előzött (a kék pickupból egy egyenruhás kar integetése késztette lehúzódásra a velünk egy irányba tartó szóló autókat), egy-egy taxis, vagy néha a negyvenszemélyes turistabusz vezetője időnként megnézte, négy autó is elfér-e az úton. Mikor megkérdeztem sofőrünket, miért megy mindenki vadállat módjára egy konvojban egy négyórás úton, ő kedvesen felhúzta a vállát, elmondta, hogy nem tudja, semmi értelme ennek, hülyeség és veszélyes, aztán megelőzte a Neoplant, kicsit ment a felezővonalon, majd beengedett elénk egy jobbról előző taxit.
A 42,5 fokos hőségben az usque 20 kocsi közül egy sem állt ki - ami a konvoj autóinak a helyi átlagot jelentősen meghaladó műszaki állapotával magyarázható. Sofőrünk az európai turista kedvéért Richard Claydermannal töltötte be a Corsa Sedan fülkéjét, így andalító unalomban szeltük a tökéletesen eseménytelen, csak az út hatalmas bukkanóival, hosszirányú anyaghiányaival fűszerezett kilométereket. Félúton megpihentünk egy kis oázisban, ami európai szemmel is tökéletes országúti pihenő volt, eltekintve a baksisért, de legalább egy golyóstollért esedező vécésfiútól. Kóla, csipsz, szendvics minden mennyiségben - luxortól 150 kilométerre, a luxori ár jó ötszöröséért. Alkudni lehet, dacára a pénztárgépnek. Az autóba visszaülve tovább suhantunk a kősivatagban kanyargó forró aszfaltcsíkon, a konvoj tagjai pedig újrakezdték idióta játszadozásukat - egészen a tengerig.
3, Hurghada
Hurghada igazi üdülőkörzet, mesterséges világ a Keleti Sivatag és a tenger határán. Szárazföldi közlekedését a szokásos helyi szamárkordék és biciklik, valamint a gazdag arab üdülők irdatlan amerikai cirkálói mellett javarészt a legkülönbözőbb turistaszállító járművek határozzák meg. Találunk bőven Toyota Landcruisert, melyek sivatagi szafárira hordják a turistát. Számtalan klimatizált, szembefordított üléssorral rendelkező Isuzu Midi, Toyota Hiace, Kia Pregio, vagy Hyundai H1 hozza-viszi a nyaralókat fakultatív programra és onnan vissza. A helyi közlekedés hihetetlenül zsúfolt, 15 üléses Toyota Hiace-ekkel zajlik, melyek a taxi és a busz keverékeiként funkcionálnak. Valahonnan valahová tartanak és minden bandukoló turistánál lassítanak, majd kiüvöltenek belőle, hogy "BUS? JUST ONE POUND!".
Igényesebb és kevésbé társaslény-turisták itt is megtalálhatják az 504-es kombi Peugeot-taxikat, de ezek kairói testvéreiktől eltérően már nem fekete-fehérek. Természetesen terjedelmesebb kézipoggyászok (nagyobb csomagok, szőnyegek, kosarak, zöldségszállítmányok, kecskék, feleségek) esetére minden autón megtalálható a teljes tetőt elfoglaló csomagtartó. Az üdülőövezetben a forgalom jóval enyhébb, mint a nyüzsgő Kairóban, de gyakorlatilag ugyanazok a szabályok, vagy inkább kaotikus viszonyok jellemzők Hurghada forgalmára is. A gyalogos közlekedés itt is tízszeres figyelmet igényel az autózáshoz képest.
